Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

472 A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. kától, mint D'Alambert,, aki az operáció legsúlyosabb vágásait is jajszó nélkül eltűrte, ellenben a kritikának legenyhébb vágásaira orditásban tört ki. Ambicionálom, hogy a pénzügyi gazdálkodásról nem destruktiv, hanem objektiv kritikát mondjak. Könnyű megállapítani, hogy a mi pénzügyi helyzetünk példátlanul zilált. Talán a francia forradalom előtti idő, a Lajosok kora hasonlit ehhez. Tudvalévő, hogy XIV., XV., XVI. Lajos annyit költöttek a szeretőikre, palotáikra, udvartartásaikra, hogy az állam egyáltalán nem tudta fedezni ezeket a költségeket. Az utolsó pénzügyminister, Necker, végre már nem tudta előteremteni ezeket a költségeket, összehivták a nemzetgyűlést, ez a nemzetgyűlés azonban egy destruktiv nemzetgyűlés volt, nem szavazta meg ezeket a költségeket. Az országban forradalom, tört ki, amely a Lajosok fejébe került, de ennek a forradalomnak következménye volt azután az uj demokratikus Franciaország, amely felépült. Itt is megdöbbentő pénzpocsékolást tapasztalunk. Nem az én hibám, t. pénzügyminister ur, hogy ezt részletes számadatokkal nem tudom itt igazolni, mert az imént, mikor még nem méltóztatott jelen lenni, kifejtettem már, hogy a költségvetés az oka, hogy ezekbe a diszkrét mélységekbe nem tekinthet bele a törvényhozás. A gazdasági konszolidációt az előző évek bírálatával kellett volna megkezdeni, már pedig erre nekünk a zárszámadási adatok benyújtása nélkül mód nem nyilik. Miért fázik a kormány attól, — el sem tudom képzelni — bogy a Nemzetgyűlés elé terjessze a háborús és a forradalmi kormányok gazdálkodását % Tisztán akarjuk látni, hogy mi történt a háború a]att, a Károlyi-éra alatt és a kommunizmus alatt. Tudvalévő, hogy a tanácsköztársaság egyrészt uj intézményeket alakitott, másrészt a régieket átformálta, szocializálta, minden intézmény úgyszólván pénztára volt a tanácsköztársaságnak . .. Sréter István : A nemi felvilágosítás ! Drozdy Győző : ... tömérdek magánvagyont hordott össze, amely intézmények már két esztendő óta felszámolás alatt vannak. A gazdasági ministeriumoknak óriási nagy személyzete dolgozik ez ügyekben, de még egy fillérről sem láttunk elszámolást, nem tudjuk a bevételeket, nem tudjuk a kiadásokat és ez a gazdálkodás, ezek a felszámolások nincsenek érintve ebben a költségvetésben. Pedig ezeket a Házon kivül elintézni nem lehet. Minden kiadást s bevételt a bruttórendszer szerint kell itt elszámolni, mert ha a Nemzetgyűlést nem tájékoztatják ezen kiadásokról és bevételekről, akkor önkénytelenül felmerül a gyanú, hogy itt titkos gazdálkodás folyik. (Hegedüs Loránt pénzügyminister nevet.) Ha a kormánynak ez nem tetszik, méltóztassék megcáfolni azzal, hogy az elszámolásokat a Nemzetgyűlés elé terjeszti. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Ez költségvetés és nem zárszámadás ! Drozdy Győző:" Hány ilyen intézményünk van ! Itt van pl. a vörös őrség, a termelési népbiztosság, a szocializált szinházak, a szocializált üzemek, a szocializált házak. A szocializált üzemekről már gondoskodott valamiképen a kereskedelmi kormányzat. Azt hiszem, ismeretes a Nemzetgyűlés előtt is, hogy ezekben a szocializált üzemekben, minthogy a szociális termelésből fakad a jólét, teljesen megállt a termelés és ezek az üzemek mégis fizették alkalmazottaikat, még pedig ugy, hogy a Pénzintézeti Központ adott hozzá pénzt. Most épen szerencsémre bejött az igen t. kereskedelemügyi minister ur, akinek egy rendelete jelent meg e tárgyban. Nem tagadom, érdekelt fél vagyok én is s igy egész objektivitással mondhatom, hogy értem ezt a dolgot. Nekem pl. volt egy nyomdaüzemem, melyben hetven munkás dolgozott. Mikor a diktatúra kiütött, első dolguk volt, hogy engem onnan kirúgtak, a termelőbiztosságot nem reám bizták, egy fillér jövedelmem az üzemből a kommunizmus alatt nem volt, sőt nagy papir-raktáramat elrabolták, feldolgozták. Pár hét alatt megállt az üzemben a termelés, a munkások bevonultak vörös katonáknak, és mint vörös katonáknak a családjait az akkori tanácsköztársaság az üzemem pénztárából fizette. Most a pénzügyministeri um rendeletére felszólítást kapok a Pénzintézeti Központtól, hogy 257 vagy hány ezer koronát haladéktalanul fizessek ki, mert üzememnek a tanácsköztársaság ezt az összeget kölcsönözte, vagyis, a tanácsköztársaság pénztára, a Pénzintézeti Központ kölcsönözte ezt Drozdy Győzőnek. Nem tudom, hogy melyik irányzat itt a kommunisztikusabb. A kommunisták, ugyebár, ezt a pénzt nem tőlem vitték el, hanem a tanácsköztársaság pénztárából fizettették ki. Ha azonban ez a kormány arra akar engem kötelezni, hogy én ezt az összeget kifizessem, abs ben látom a kommunizmust, mert nekem a vörcs katonák eltartásához épen semmi közöm sem volt. Ha valakit felelősségre lehet ezért vonni, egyedül az akkor uralmon levőket és a magyar államnak azelőtti kormányzatát lehet felelősségre vonni, mely a kommunisták kezébe adta a hatalmat, de semmi szin alatt sem az üzlettulajdonost. A kormányok szinte pazarok voltak mindig a forradalmi kormányok és a kommunista kormány rablógazdálkodásának megbélyegzésében, amiben telj esen igazuk is volt, de annak kétségbe vonhat atlan dokumentumával, hogy azok csakugyan rablógazdálkodást folytattak, mindmáig nem álltak elő, ugy hogy mi tulaj donképen csak hallomásból tudjuk, hogy rablógazdálkodás folyt, minthogy a részletes elszámolásokat egyáltalában nem látjuk. Azt mondják, hogy egyáltalában nem lehetett elkészíteni, mert nincsenek könyvek, nem vezettek könyveket. Hát azt majd mi fogjuk eíbirálni, hogyha valahol hiányzik az adat, miért hiányzik. De hiszen könnyen lehetne ezt megcálfolni, mert a legfelsőbb állami számszék csaknem az egyetlen hivatal volt, mely az egész kommunizmus alatt működött, mely pillanatra sem szüntette be működését. Mégis, alig