Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfők. 471 Iklódy-Szabó János előadó : Ez a zárszámadásra tartozik ! Drozdy Győző: Ez a költségvetés különben is csak kópia, azzal a különbséggel, hogy csak a főrovatok vannak benne kitöltve, mig az alróvatok, a részletes elszámolás hiányzik. Ha ezt a költségvetést óhajtja jóváhagyatni a kormány, akkor tulaj donképen felmentést kér. Ez a költségvetés a részletes elszámolás nélkül csak a dologi és személyi kiadásokkal foglalkozik, pedig az átmeneti kiadások és bevételek fogalmi körébe minden tételt el lehet rejteni, ami a kormánynak egy kissé kellemetlen. Nem akarok gyanúsítani, de mint törvényhozó, ezt a költségvetést nem szavazhatom meg és csak olyanhoz járulhatok hozzá, amely az alrovatokig részletezett minden egyes kiadásról kellő felvilágosítással szolgál. Ezen költségvetésen mosolyoghatnak a régi országgyűlési képviselők, a régi pénzügyministerek, mert azt látják, hogy ez a költségvetés nem más, mint azoknak a régi költségvetéseknek a másolata, amelyekkel ők foglalkoztak, azzal a, különbséggel, hogy itt a részletezés, az alrovatok hiányoznak. Ebben a költségvetésben egyáltalán nincs nyoma annak, hogy itt uj állami élettel állunk szemben. Avagy mit látunk itt az uj állami életből ? Benne vannak a karhatalmak, benne vannak a kormányzósági tételek és a titkos alapok. A többi szórói-szóra ugyanaz, mintha csak Magyarország még most is akkora lenne, mint azelőtt, ugyanolyan körülmények között élne. mint azelőtt .

t Nekünk a kormány csak a kereteket mutatja meg, ellenben azt a képet, amely a keretben van, eltakarja előlünk, holott mi nem a keretre vagyunk kíváncsiak, hanem arra a képre, amely a keretben van, mert csak ha a képet látjuk, akkor tudjuk megállapítani, hogy avatott kezekben vagy pedig műkedvelő kezekben van-e ennek az országnak gazdasági helyzete. Szent-Imrey Ákos: Megfesti Kasnya Béla S Drozdy Győző : Őszinte vallomást teszek : lelkiismeretes, objektiv kritikára ezzel a költségvetéssel szemben vállakozni nem tudok, különösen, ha kritikát én is ugy osztom fel, mint az igen t. ministerelnök ur. A ministerelnök ur t. i. kétféle kritikát ismer. Az egyik a becsületes, nyilt sisakkal küzdő kritika, a másik pedig a destruktiv kritika. Hogy a ministerelnök urat ellenőrizzem., tudományos szempontból is óhajtottam megállapítani a kritika mibenlétét és a tudományos könyvekből megállapítottam, hogy ott is kétféle kritika van. Az egyik, az ügynevezett művészi deskriptív, tehát nem destruktiv, hanem deskriptív kritika, amely a tulajdonképeni értékek felett birálatot nem mondhat ; a másik pedig a törvényhozónak apodiktikus kritikája, amely minden ítélethozatalra hivatott. A ministerelnök ur a jámbor, limonádéba áztatott deskriptiv kritikát tartja csak jogosultnak, amely bátran, nyilt sisakkal hízeleg, de azt a kritikát, amely a törvényhozó jogos kritikája, amely kutat, bűnöket demonstrál, visszaéléseket konstatál és katasztrófákra figyelmeztet, a destruktiv jelzővel sújtja. Kerekes Mihály : Az kellemetlen kritika ! Drozdy Győző : Nos, én nagyon sajnálom,, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy kritikai természetemet feláldozhatnám az igen t. ministerelnök ur figyelmeztetésének, mert én törvényhozói kötelességemben csak egy felettem álló fórumot ismerek el és ez a kerületem. Ami pedig a destruktiv szót, a kurzus-zsargonnak ezt a legújabb epitetónját illeti, az nem mondható épen találónak. Minden politikai irány frazeológiájában találunk olyan szavakat, amelyek a másik politikai irányt súlyosan meg akarják bétyegezni. A nagy francia forradalom idején a lerongyolódott, nyers modorú proletárokat már szansztülottoknak nevezték, a XVIII. század felvilágosult racionalistái ultramontánnak nevezték azokat, akik velük nem értettek egyet, a 40es években már »zsidó-gyerek« volt a felforgató. Sréter István : Ugy van ! Drozdy Győző; Palatínus is azt irta a császárnak 48-ben : »Nur ein par Judentuben randalieren hier.« A Bach-korszakban az, aki Kossuth-szakállt viselt és kerek kalapot hordott, rebellis volt és az is rebelis volt, aki a nemzeti jogokat, Magyarország függetlenségét merte követelni. A magyar zászlóért és kardbojtért való küzdelem idején a hazaáruló szó ép ugy röpködött abban az országgyűlésben, mint most a destruktiv. A liberális korban pedig az volt a legnagyobb meggyalázás, ha valakire azt mondták : klerikális. A kommunizmus alatt burzsujnak, sötétben bujkáló ellenforradalmárnak nevezték azokat, akik nem értettek egyet az akkori politikával, akik azt le akarták rombolni. Most hozták ide a legújabb szót, a destruktiv szót, de ebben a szóban nemcsak megjelölés, hanem megbélyegzés és kritika is van az illetőkkel szemben. Semmi kifogásunk sincs az ellen, ha csakugyan azok munkáját akarnák ezzel a szóval megjelölni, akik az állami organizmust erőszakos utón akarják tönkretenni, akik az igazi tekintélyek letörésére törekszenek. Ezt a szót az igazi rombolók számára kellett volna fentartani, mert ha piacra dobták, akkor könnyen ugy járhatnak vele, mint az opera dallamával, amely verklire kerül és az utcán járnak rá táncot, elkopik, senkinek sem tetszik. Ha velünk szemben magának foglalta le a kormány ezt a szót, akkor neki feltétlenül az ellentétes állásponton kellene állnia és konstruktiv módon kellene működést kifejteni. Csakhogy a kormány konslrukcióját majd ebből a költségvetésből lesz alkalmam beszédem további folyamán megállapítani. Egy bizonyos, hogy a kormány rettenetesen fél a kritikától, különben a sajtószabadságot visszaállitari, a gyülekezési jogot visszaállitari. . . Hegedüs György: Hogy az kezdődjék, ami 1918-ban. Drozdy Győző : Nem, csak a szabad nemzetek élete kezdődnék. De a kormány annyira fél a kriti-