Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-186

462 A Nemzetgyűlés 186. ülése 1921, falut nem ismerő, teljesen tapasztalatlan emberekből rekrutálódik. Ezek adminisztrálják a falut, ezek intézkednek par excellence gazdasági kérdésekben; ezek vannak hivatva a nép apró, ügyes-bajos dolgait elintézni, akiknek fogalmuk és sejtelmük sincs azokról a viszonyokról, melyek között a nép él. Azután ha az egész rendszerb veszem, mit látunk? Elmondok egy képzeletbeli esetet. Mondjuk, van egy járásnak egy praktikus öreg főszolgabírója, aki 25 év óta van a járásban, ismer már jóformán minden embert és ez elé odakerül egy ügy. A főbiró a helyi viszonyok ismeretében, az emberek ismeretében, a kerülete, a járása ismeretében meghozza a maga határozatát. Valakinek ez a határozat nem tetszik, megfelebbezi az alispánhoz. Hová kerül az alispáni hivatalban ez a felebbezés ? Valamelyik első, második, harmadik vagy negyedik aljegyző kezébe, aki amolyan 25—26 éves, vasaltnadrágu, tapasztalatlan fiatal gyerekember, akinek a közigazgatásról még csak halvány ideája sincs, és aki azt a népet és azt a járást, amelyről szó van, közelről nem ismeri és másodfokon ez az aljegyző intézi el a főbiró határozatát. Az alispán, ha még oly nagy kaliberű ember is, miután minden egyes aktát nem nézhet át, az ő referádája álapján aláírja azt a végzést és kikerül a hivatalból mint másodfokú határozat. Megkapja a fél és megint felebbeznek. Most hova kerül az akta? Felkerül a belügyministeriumba vagy a földmivelésügyi ministeriumba, vagy valamelyik más ministeriumba. Kinek a kezébe kerül ? Megint egy vasaltnadrágu, 25—26 éves fiatal segédfogalmazó urnák a kezébe, aki pedig harmadfokon bírálja felül most már a főszolgabíró és az alispán határozatát. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) így kerülnek ki aztán, t. Nemzetgyűlés, azok a lehetetlennél lehetetlenebb határozatok. Az alispáni hivatalban igen sokszor szimpátiák és antipatiák szerint intézik el azok a t. aljegyző urak a főbirák végzéseit ; akárhány esetet tudok, hogy aszerint lett visszadobva vagy jóváhagyva az ügy, hogy a főszolgabíró szimpatikus-e az aljegyző urnák. Olyan rendszer ez, mely semmi körülmények között igy fenn nem tartható és önmagában hordja ítéletét. Pedig de könnyű segíteni ! Itt van a leggyönyörűbb példa az igazságszolgáltatás terén. Mi akadálya van annak, hogy a közigazgatást is hasonló módon rendezzük be ? (Ugy van! Ugy van!) Mi történik az igazságszolgáltatás terén? Szolgál az a fiatalember előbb a vidéki járásbíróságon, vagy akár Budapesten is a járásbíróságon mint aljegyző, hosszú praxis után lesz albiró, albiróból járásbiró, azután beviszik a törvényszékre törvényszéki bírónak, azután, ha ott is bevált, lesz belőle táblabíró és ha mint ilyen is bevált, lesz kúriai biró. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) Szóval az egész fellebbviteli vonalon az intelligencia és évi május hó 7-én, szombaton. tudás, klasszisai is emelkednek, nem ugy, mint a mi közigazgatásunknál, ahol épen megfordított a viszony, mert az intelligencia legalul van és legfelülre kerül a tapasztalatlanság. (Igaz ! Ugy van! Taps a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) Mi az akadálya annak, t. Nemzetgyűlés, hogy a közigazgatásunkat arra a módszerre rendezzük be, ahogy a bíróságoknál, az igazságszolgáltatásnál van ? (Elénk helyeslés.) Mi akadálya van annak, hogy kimondassák, hogy főbiró ne lehessen ebben az országban más, mint aki legalább két esztendőt a falusi jegyző oldalán töltött, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon és jobbfelöl.) hogy megismerje azt a népet, amelynek apró ügyes-bajos dolgairól lesz majd hivatott intézkedni? Mi akadálya van annak, hogy az alispán mellé egy olyan, két-három tagú, meglett és tapasztalt közigazgatási emberekből álló fellebbviteli tanácsot tegyünk, amelynek tagjai a vidéken nevelkedtek és komolyságuk garacia arra, hogy nem hoznak határozatot szimpátiából vagy antipátiából ? És mi az akadálya annak, hogy ne budapesti vasaltnadrágu ifjú urak, hanem a vidéki közigazgatás legkiválóbb erői jutalomból kerüljenek be a ministeriumokba ? (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon és a jobboldalon.) Rassay Károly: Ezért nem lettél belügyminister ! Gaal Gaszton : Ehhez nem kell egyéb, csak égy kis gyakorlati érzék, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az élet és az emberek ismerete, és nem kell hozzá más, mint bátorság, az a bátor kéz, amely ebbe a darázsfészekbe egyszer belenyúljon. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Balla Aladár: Nem is lettél belügyminister ! Gaal Gaszton: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Még valamit el kell mondanom egész röviden, az ország szegény- és illetékességügyéről és a települési állapotokról Magyarországon. (Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly: Ugy van! Ez is érdekes! Gaal Gaszton : A szegény-ügy, mint méltóztatnak tudni, teljesen a községek terhére van áthárítva. Valami segélyt — gondolom — kapnak a községek az államtól e célra, én igazán nem vagyok ezzel eléggé tisztában, de ez nagyon minimális lehet, mert tudom a saját községem tapasztalatából, hogy a községi szegényeket bizony annak a helységnek, ahová illetékesek, kell eltartania. Ez az eltartás rendesen abban áll, hogy a község annak a szegénynek,! aki szegénynek lesz deklarálva, — ez is néha igen furcsa úton-módon történik — egy bizonyos összeget fizet havonta, amelyből valamely atyafia az illetőt eltartja. Ez szorosan összefügg azután az illetékességgel, mert mindenkit végeredményben odatoloncolnak, ahova illetékes és amennyiben másutt lakik és tartják el, ugy az illetékesnek kimondott községet kötelezik az eltartás költségeinek viselésére. Már most nézzünk a szemébe ennek az