Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. 421 seregünkön kívül, amelyet tisztelek, amelyért minden áldozatot is meg kivánok hozni, az u. n. különitmenyek . .. Andaházy-Kasnya Béla: Hogy ellenőrizzék a civilhatóságot ! GiessWein Sándor: És miért nyelnek el ezek milliárdokat, (Ugy van ! Ugy van !) amikor az a jelszó, az általam is nagyon méltányolt jel­szó, hogy takarékosságot az egész vonalon. Dinnich Vidor: Nincs már különítmény! (Egy hang halj elöl : Nincs, de azért magad beval­lottad, hogy a nyomozók nyomoztak utánad !) Andaházy- Kasnya Béla : Hány ágyút vehet­nénk azon a pénzen, milyen hadsereget tudnánk felszerelni, amelyet a különítményekre fordíta­nak ! (Zaj. Elnök csenget.) GiessWein Sándor: Nekünk megsértett jo­gaink védelmét először is saját nemzeti öntuda­tunk fejlesztésében, saját munkánkban kell keres­nünk, hozzá kell látnunk a komoly munkához és meg kell mutatnunk Európának, hogy azok a magyarok, akik a harctéren megálltak a helyüket, ha kell, tudnak dolgozni is. Ázt vélem, hogy most uj időnek kell bekövetkeznie, amikor a fegyverek­nek pihenniök kell. Nem mondom, hogy mindnek, mert fegyvernek bizonyos mértékig kell lennie ; nem vagyok az a defetista, aki azt mondja, hogy dobjátok el a fegyvert, valamint keresztelő Szent János sem azt mondta a katonáknak, hogy dobjá­tok el a fegyvert, hanem azt, hogy »igazságtalan­ságot ne tegyetek, legyetek megelégedve a ti béretekkel és másokat ki ne fosszatok». Hogyha nemcsak mi, magyarok, hanem Európa népei is kívánják, hogy az európai civilizáció fennmarad­jon, akkor oly korszaknak kell bekövetkeznie, melyben a népek az igazságosság végrehajtását nem annyira, illetőleg nem kizárólag a fegyverekre bízzák, hanem a kölcsönös megértésre. A törekvés erre nézve megvan, de azt a formát, amelyben eddig megnyilatkozik, nem tartom tökéletesnek, sőt azt hiszem, leginkább azáltal jellemezhetem, hogy az tulaj donképen a győzők szindikátusa akar lenni. De az alapgondolat maga egy nagy, felséges és valóban keresztény gondolat, egy gondolat, mely által megint helyre akarjuk hozni és fel akarjuk támasztani azt a cristiana respublicát, a keresztény népeknek mintegy uj családját, amely megvolt bizonyos mértékben még az u. n. sötét középkorban is és amely akárhányszor meg tudta akadályozni azt, hogy a keresztény népek egymást' marcangolják. Természetes, hogy ennek a keresztény eszmé­nek a megvalósítását mi máskép óhajtjuk, mint amiként ez most látszik ; de csak akkor fogjuk el­érni azt, hogy az igazán ugy alakuljon ki, hogy az igazságosságnak az őre legyen és nem az igazság­talanságoknak fentartója, ha iparkodunk a magunk részéről is résztvenni benne, ha ennek az eszmének széles alapokat is adunk. E tekintetben nagyon fontos dolog az, amit az Egyesült-Államok uj elnöke a kongresszushoz inté­zett első üzenetében mondott : A háború megaka­dályozásának — úgymond — a béke megőrzésének és a civilizáció előmozditásának célj ából a nemzetek egyesülését a mi népünk lelkesen fogadja. Az igazság ezen uj eszközére mi őszintén vágyakozunk, de : nem vállalhatunk szerepet — így mond ő — egy ismeretlen helyzetekben alkalmazandó fegyveres szervezetben. A nemzetek ligájának legmagasabb célját szemmel láthatólag megdöntötte az, hogy összekapcsolták a békeszerződéssel s a győztes felek kikényszerítő eszközévé tették. A módszerben talán eltérhetünk mi az Egye­sült-Államok elnökének a felfogásától, de azok az indokok, amelyeket ő felsorolt, csakugyan olyanok, amelyekből kitetszik, hogy a népek ligájának jelen formája nem felel meg a céljának. Erre nézve legyen szabad felemlítenem azt, ami az elmúlt hónapban a francia parlamentben tör­tént. Marc Sanguiev, a keresztény demokráciának megalapítója és vezetője javaslatot terjesztett be a francia parlamenthez, amelynek alapján az kívánja, hogy a nemzetek szövetségének a tagjait ne a kor­mányok küldjék ki, hanem, egy általános szavazás­sal a nemzetek, vagy legalább a parlamentek, tekin­tettel arra, hogy Európa nemzetei jelenleg még álta­lánosságban nincsenek arra berendezkedve, hogy a suffrage uni versele, az általános népszavazás utján küldhetnek ki megbízottaikat. Abbé Wetterlé, a francia Huber János, erre azt mondotta : ha jól értettem Marc Sengnier azt akarja, hogy a népek ligájának tagjai azon legyenek, hogy valami nemzetközi jogrendet te­reli ének. Ez Wetterlé szerint a legveszedelme­sebb internacionalizmus. íme, ez egy példája annak hogy mennyire tévedhet az ember és még azt mondhatnám, mennyire nem tudja felfogni az iga­zán keresztény eszmét, ha egy másik eszmének \ mintegy egyoldalú pártfogójává és védelmezőjévé válik. Ö a »nemzetközi jogrenden« botránkozott meg. S én azt láttam, hogy a múltkor is olyan ; kijelentés történt itt a Nemzetgyűlésen, hogy azok kiabálnak jogrend után, akik rombolni akarnak. Andaházy- Kasnya Béla : Ők maguk nem tisz­| telték!, Drozdy Győző : Mit romboltak ? Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Jog­rendet mi mindenféle rombolás ellen kívánunk. I ( Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Igenis, én azt mon­dom, hogy aki jogrendet akar, az azt akarja, hogy Magyarország igazán keresztény és európai legyen. | (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Feltette a kérdést t. képvkelőtársam, hogy van-e jogrend Oroszországban ; van-e jogrend Angol országban, Írországban, stb. Hogy Orosz­országban nincs, azt tudjuk és épen az ilyen jog­rendetlenség ellen akarunk védekezni, midőn a jogrendet hangoztatjuk. Hogy nincs meg egészen a jogrend talán manapság a világ egyik államában sem ; hogy azok a hullámok, amelyeket a világ­háború felvert, csapkodnak még és még.erős szik­lákat is megrengetnek, ezt mindannyian elismerjük. De azért van Angolországban, van Német­országban és van Írországban is hang, amely azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom