Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. 417 nagybirtokosok általánosságban igy csinálják-e, de legnagyobb részben ugy csinálják, hogy a helyi munkásokat nem alkalmazzák ott, hanem más vidékről hozatnak oda munkásokat, egyes helyeken talán azért, mert az emberek felléptek és erélyesen követelték a házhelyet, a kisbérletet. Lehet, hogy ott a nagybirtokosokat talán a bosszú is vezérelte ennél a dolognál. Olyan tűrhetetlen állapotok vannak egyes helyeken, hogy az a lakosság egészen el van keseredve ugy, hogy ha ez tovább igy tart, el lehetünk készülve a legrosszabbra. Eddig még semmiféle munkaalkalmat nem találtak. A szegény embereket eddig is legnagyobbrészt a nagybirtok foglalkoztatta, ez adta meg a kenyérkereseti forrást, most pedig egészen munka nélkül állanak és ezek az emberek a legnagyobb elkeseredéssel vannak eltelve» De megtörténik ez az állami birtokoknál is, melyek felett tulajdonképen a földmi velésügyi minister urnák van rendelkezési joga. Még itt is megteszi a vezetőség azt, hogy nem alkalmazza azokat a munkásokat, akik éveken át abban a nagybirtokban szokták végezni a munkát. Ezek a gazdaságok messze vidékről szállítanak drágább munkásokat, mint azok a helybeli emberek, akik a munkát elvégezték volna. De a termelés dolgában is hiba van. Az ősszel megjelent egy rendelet, amely előirta, hogy mindenki köteles a mezőgazdasági müvelés alatt álló szántóföldnek 25%-át bevetni. Itt van a hivatalos adat a kezemben, amely igazolja, hogy a kisbéri ménesbirtokhoz tartozó nádasdi pusztán 567 katasztrális hold föld van és ebből 104 hold van bevetve. Hol van itt az arány ? Ha pedig az állami birtokokon sem tudjuk megvalósítani azt, hogy a közélelmezés érdekében betartsák ezt a rendeletet, akkor hogyan követeljük ezt a többi nagybirtoktól ? Nem indok az sem, hogy ennek a gazdaságnak szüksége lett volna rá, mert amikor őszi búzából vet 47 holdat, rozsból 57 holdat, akkor bükkönyös takarmányból 97 holdat vet, őszi borsóból 39 holdat, csalamádéból 30 holdat és azonkivül van 778 hold erdei legelője. Az a kisközség kérte, hogy bizonyos kis területet engedjenek át neki legeltetés céljaira, de ezt sem engedték meg. A nagybirtok azt mondta, hogy neki van rá szüksége. Azt is hivatalos adatokkal tudom igazolni, hogy azon a pusztán 112 darab állat van, amibe bele van számitva a ló, növendékmarha, igásállatok stb. Hasoniltsuk össze a takarmánnyal bevetett terület mennyiségét és az állatállományok számát és hasonlítsuk össze azzal a 778 hold erdővel, melynek kétharmadrésze — határozottan tudom — legelő. Ezek az emberek azt is megemlítették, hogy a képviselőtestület megállapította 52 egyénnek az igényjogosultságát házhelyre és követelték az emberek, hogy a kisbérleteket is kapják meg. Nem tudom, hogy itt milyen szándék vezérelte azt a nagybirtokost akkor, amikor márhonnan hozatott munkásokat. Az odavaló munkások kevesebb bért kértek, mint azok, akiket odahoztak. Azt NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. mondják ezek az emberek, hogy ha ezt a fizetést megkapták volna, szívesen elfogadták volna a munkát. Ez a község semerre sem tud terjeszkedni. A kimutatás szerint 28 fiatalember van ott munka nélkül, —az öregeket nem is írták össze, csak a legjobb munkaerőket. Ezek máshova nem tudnak menni, mert más gazdaság ott nincs. Most tehát hol keresi meg az a 23 család a kenyerét ? Ezek az emberek a végsőkig el vannak keseredve és ha ez tovább is igy fog tartam s ha a földmivelésügyi minister ur nem intézkedik abban a dologban, nagyon sajnálom, ha talán ott valami kellemetlenség előfordul, de azt hiszem, hogy akkor már nem azok lesznek a felelősek, hanem azok, akik ezeket a munkásokat kiszorították abból a birtokból. Ezek a munkások már évtizedek óta mindig ott dolgoztak, a kommunizmus alatt is tisztességesen viselkedtek és a gazdaságnak semmi kifogása sem volt a munkájuk ellen. Most, amikor felvetették a házhelyek és kisbérletek kérdését, a gazdaság igy bánt el velük. De ott van egy másik község, Magyarszombat hely, ahol szintén össze vannak irva az adatok. Egyszer már régebben beterjesztettem a földmivelésügyi minister úrhoz egy jegyzőkönyvet, melyben meg van állapítva, hogy ott is ugyanez történt. 21 fiatal munkaerő van, tehát 21 család van szintén abban a helyzetben. Nincs napszámjuk, nincs keresetük. És ha ezt az egész vonalon végigvezetném, — azt lehet mondani — a gazdaságoknak kétharmadrészét lehetne felsorolni, melyek a munkásokkal szemben ugyanúgy jártak el. Én ebből jót nem remélek. Akkor, amikor mindig azt halljuk, hogy jönnek a kommunisták és hogy közeledik a vörös csillag, el lehetünk készülve arra, hogyha ez igy megy, akkor ezek az emberek a kommunizmus eszméjének megpenditésekor kénytelen-kelletlen, ha nem is meggyőződésből, de legalább is könnyen kaphatók lesznek arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok a földmivelésügyi minister úrhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) : 1. »Van-e tudomása az igen tisztelt minister urnák arról, hogy a kisbéri állami ménesbirtokhoz tartozó nádasdi pusztán a hántai munkásokat, akik már a munkákat régi idő óta végezték, most az idei munkaidőre semmiféle munkára nem alkalmazzák, hanem helyettük más vidékről hozatnak munkásokat ? 2. Van-e tudomása az igen t. minister urnák arról, hogy ez nemcsak az emiitett helyen, hanem más sok nagy gazdaságban is igy történik, ami által a munkára vágyó emberek a legnagyobb nyomornak és nélkülözéseknek néznek elébe, ami az elkeseredést csak fokozza bennük ? 3. Hajlandó-e az igen t. minister ur azonnal ugy az említett helyen, valamint másutt is az ilyen és ehhez hasonló eseteket a lakosság meghallgatását is figyelembe véve felülvizsgáltatni ? 4. Hajlandó-e az igen t. minister ur sürgősen intézkedni, hogy ilyen ügyek, ha előfordultak is^ 53