Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

4:16 A Nemzetgyűlés 184. ülése lb Szijj Bálint : Vetőmagnak egy bizonyos részét követelheti a termésnek ! Somogyi István: Yolt ott azonkiviil egy rész, amely vadborsó val, rozsbuzával, szóval ilyen takarmányfélével volt bevetve. Ezt is megkapta az illető s mikor kiment azután egy szép napon a múlt héten, látta, hogy báró Grhyllány Imre munkásai a legvigabban kaszál­ják és vágják le azt a termést is, amely pedig a más tulajdonát képező földön termett. Mentek a báróhoz, az azt mondta, hogy neki megegye­zése van a bankkal, mennek a bankhoz, az nem szól egy szót sem, ellenben gyönyörüeu kaszál­ják a termést és viszik el. Ha mi ezt a törvényt meghoztuk és ennek az volna a célja, hogy tényleg a keresztény magyar szegény nép, a földművelő néposztály, a fölmÍveléshez értők is földhöz jussanak, az elintézés ilyen módjával lehetetlenné teszik azt, hogy itt tényleg valamelyes rend lehessen és lehetetlenné teszik azt, hogy itt a földművelő­osztály és az a megelégedettebb és jobb sorsú néposztály szülessen meg, amelynek megszüle­téséért épen ezt a törvényt megalkottuk, (ügy van! TJgy van! a jobboldalon.) En tehát már második interpellációmat terjesztem a földmíyelésügyi minister ur elé ebben a kérdésben. Én ezt az interpelláció előtt vele megbeszéltem s ő azt mondotta, hogy fel­tétlenül intézkedni fog, hogy ezt a húsz száza­lékot visszaszerezzék, (Felkiáltások a jobbolda­lon : Benne megvan a jóakarat !) és feltétle­nül intézkedni fog, hogy a megegyezés az érde­keltek között létrejöhessen. Ezt azonban a nagy nyilvánosság előtt kellett nyíltan leszögeznem épen a nép érdekében és képviselőtársaim érde­kében, mert én már a magam bőrén tapasztal­tam, hogy mennyit ér a gyakorlatban a föld­birtokreform végrehajtása, és ha igy fog menni, akkor nemsokára képviselőtársaim is fogják ta­pasztalni, hogy mit jelentenek ezek az eszmék, amikor az Altruista bank működik közre és mikor a gyakorlatba átvive a nép boldogulására aka­runk valamit tenni. (Felkiáltások a jobboldalon : Tisztában vagyunk vele!) Interpellációm tehát a földmívelósügyi minister úrhoz a következő­képen szól (olvassa): »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a Hatvány-birtok parcellázásánál befizetett összegeket az Alturista bank 20 százalék levo­nással fizette vissza? 2. Van-e tudomása, hogy a lucernával be­vetett földekért most utólag 4300 koronát kérnek holdankint a vevőktől, különben az ezévi haszon­tól megfosztja őket? 3. Van-e tudomása, hogy a rozsbuza és vad­borsóval bevetett területet a tulajdonosok bele­egyezése nélkül mások kaszálják le? 4. Hajlandó-e a földmivelésügyi kormány odahatni, hogy az igényjogosult, de ki nem elégí­tettek más birtokból földhöz jussanak? 5. Hajlandó-e a minister ur sürgősen intéz­1. évi május hó 4-én, szerdán. kedni a fentiek megszüntetésére? (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a föld­mivelésügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló? Birtha József jegyző: Bodor György! Bodor György: T. Nemzetgyűlés! Miután a honvédelmi minister ur volt szives interpellációm minden tételére vonatkozólag szóbelileg kedve­zően a választ már személyesen megadni, inter­pellációmtól elállók. Elnök: Az interpelláció tehát töröltetik. Következik ? Birtha Jószef jegyző: Paczek Géza ! Paczek Géza : T. Nemzetgyűlés ! Előrebocsá­tom, hogy nagyon rövid leszek. Ennek a világ­háborúnak legszerencsétlenebb áldozatai ezek a szerencsétlen hadirokkantak. Ezeket a hadirokkan­takat járásonként tartották nyilván, azonban en­nek ellenére én egyévi szorgos kutatás, munkál­kodás után sem tudtam odajutni, hogy a község­ben tisztán meg tudtam volna kapni a hadirokkan­tak névsorát. Usetty Ferenc : Szégyen ! Paczek Géza : Nem tudtam odajutni, hogy ezekről a hadirokkantakról, legalább némelyik­ről megtudtuk volna azt, hogy milyen százalék­ban rokkantak. Napról-napra, hétről-hétről szapo­rodtak a panaszok, arra vonatkozólag, hogy illet­ményeiket nem kapják meg. Ugy kezelik ugyanis ezeket a hadirokkantakat, hogy minden évben újra orvosi vizit elé kell j árulmok, nem veszik figyelembe azt, hogy a félkarú vagy féllábú ember­ről ha már egyszer megállapították azt, hogy 80 százalék erejéig rokkant, az többé már sohasem fog javulni. Én ebből kifolyólag tehát röviden a következő interpellációt intézem a munkaügyi és népjóléti minister úrhoz (olvassa) : »1. Hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy a hadirokkantak rövid időn belül községenként rokkantsági százalékuk feltüntetése mellett pon­tosan összeirattassanak s szigorúan intézkedni, hogy illetményeiket pontosan megkapják ? 2. Hajlandó-e intézkedni, hogy a csonka vég­tagnak, vagy akiknél világosan megállapítható, hogy javulás be nem következhet, azok részére vég­leges igazolvány állittassék M, amelyek alapján illetményeiket évről-évre felvehessék ? (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a munka­ügyi és népjóléti minister urnák. Következik ? Birtha József jegyző: Letenyei Pál ! Letenyei Pál : T. Nemzetgyűlés ! Miután az idő már nagyon előrehaladt, én is csak azon leszek, hogy minél rövidebbre fogjam interpellációm meg­okolását. Képviselőtársaim, akik délután itt inter­pelláltak, ugy is felsorakoztatták már azokat a nehézségeket, amelyekkel a földbirtokreform, .a házhelyek kérdése és a kisbérletek kérdése küzd. Erre egyáltalán nem is akarok kitérni, hanem van itt egy másik ügy, a vidéki munkáskérdés, a földmivesmunkások kérdése. Nem tudom, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom