Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. 407 a kormány, illetőleg szakministereink részletesebben nyilatkozzanak a munkaprogrammjukról. Interpellációm nem támadás a kormány ellen, mert meg vagyok győződve róla, hogy a kormánynak igenis van gazdasági munkaprogrammja, de kijelentem, bogy nyugtalanságot kelt az, hogy a kormány ezideig nem nyilatkozott ezekről a dolgokról, annál is inkább, mert hiszen csak március eleje óta a munkanélküliség nagy mértékben haladt előre az országban, az üzemek beszüntetése is óriási percenttel szaporodott s amikor a ministerelnök ur is — nagyon helyesen — egyik fő programmpontjául azt tűzte ki, hogy a középosztályt mint ennek az országnak régi, vezető gerincét feltétlenül meg kell menteni, ezt nem tehetjük másképen, mint azzal a produktiv termelési munkával, amelyre végre valahára rá kell térnünk. Én tisztában vagyok azzal, ugy is mint műszaki szakember s ugy is mint gyakorlati gazda,, aki már hosszú évek óta foglalkozom közgazdasági kérdésekkel, hogy ennek a kérdésnek megoldása ugy bel- mint külpolitikai vonatkozások miatt nagyon nehéz, különösen azért, mert hiszen a nagy világháború, a rákövetkező forradalmak s a gyilkos kommunizmus a termelésünkben óriási károkat okoztak és olyan káoszt hagytak hátra, amely rendkivül nagy, szorgos, erős munkát igényel. Amikor a bolsevizmus bukása után immár két év elmúlt s amikor ma a pénzügyi programm végrehajtásának majdnem a végén vagyunk; amikor benn vagyunk abban a bizonyos termelési depresszióban, amely a pénzünk javulásával is bizonyos átmenetet képez az általános világpiac megnyitásához : akkor igenis, annyival fontosabb és szükségesebb, hogy a termelési munka fokozódjék s hogy mindazok a munkák, amelyek termelésünket az egész vonalon előmozditják, a kormány legerősebb iniciativájából kifolyólag meginduljanak. Itt bekapcsolódom a költségvetési vita folyamán felszólalt egri Nagy János t. képviselőbarátom beszédébe, aki azt mondta, ne várjunk mindent az államtól és a kormánytól. Nagyon helyes, hiszen ma az állam, az ország tud legkevesebbet adni, amikor azonban 1914 óta, a világháború kezdete óta az egész vonalon beállott a megkötöttség és ez a forradalmak és a kommunizmus következtében a végletekig növekedett, és ebből a megkötöttségből az egész vonalon, különösen termelési vonatkozásban még ma sem tudtunk menekülni, akkor igenis, ha nem is állami támogatásra, de arra van szükség, hogy az állam megadja az előfeltételeket, hogy a társadalom dolgozhasson, a produktiv munkát elvégezhesse. Amikor tehát itt a munka megindításáról, a munka fokozásáról beszélek, ezt nem ugy értem, hogy itt maga az állam végezze és végeztesse a munkálatokat, hanem az inieiativára van szükség, mert csakis a kormány és az állam tudja megteremteni azokat az előfeltételeket, amelyek hivatva vannak a termelést, a termelési munkát az egész vonalon fokozni. Méltóztassanak megengedni, hogy csak egész röviden áttérjek az egyes termelési ágakra. Itt elsősorban kénytelen vagyok arra rámutatni, hogy mezőgazdasági termelésünk a normális nivón jóval alul áll. Ez is természetes folyománya a háborúnak, a forradalmaknak, a kommunizmusnak. Ki kell azonban jelentenem azt is, hogy mezőgazdasági termelésünk azelőtt sem állott a normális nivón. Mi par excellence mezőgazdasági állam vagyunk, igy tehát a mezőgazdaságnak a legmagasabb fokon kellene állania, mert hiszen ennek minden előfeltétele megvan. Ha azonban figyeljük mezőgazdasági termelésünket, viszonylatainkat 1914 óta, azt láthatjuk, hogy ezek rohamosan mentek lefelé. A világháború u. n. rablógazdálkodást, konjukturális gazdálkodást létesített, a forradalmak ezt is megrontották, a kommunizmus teljesen tönkretette a termelést. De azóta két év múlt el, és — őszintén szólva — mezőgazdasági termelésünkben nem látom azt a javulást, amelyet egy mezőgazdasági államnak kétévi működés után fel kellene hogy mutasson. Tisztában kell lennünk azzal, hogy országunknak ugy gabonakamarája, mint az a legelőterülete, amelyre mezőgazdasági termelésünk kiviteli szempontból úgyszólván egyedül támaszkodott, el van foglalva, meg van szállva, és ha én ezt a megszállást csak ideiglenesnek tekintem is, az ország nem ér rá megvárni azt az időt, amikor ezek a területek ismét felszabadulnak, mert az országnak ma mezőgazdasági viszonylatokban nemcsak a belszükségletet kell kielégítenie, hanem kivitelre is termelnünk kell ; hiszen egyebünk sincs, mint mezőgazdasági termelésünk, amely az országnak fő jövedelmi forrása. Intenzív mezőgazdasági termelés szempontjából feltétlenül szükségesnek tartom a következőket. Szükségesnek tartom elsősorban a birtokreform kérdésének mielőbbi megoldását. Amikor ma a termelési politikával kapcsolatban birtokreformról beszélek, ne méltóztassék ezt tisztán földosztási szempontból felfogni, hanem azok a termelők, akik eddig mindig féltek a földbirtokreformtól, értsék meg, hogy igenis szakszempontból, termelési szempontból is szükséges, hogy a birtokreform végre valahára végrehajtassák, illetőleg annak végrehajtása minél előbb megkezdessék. A földbirtokreform a világháború kezdete óta nyugtalanítja az országot. Különösen felidézték ezt a Károlyi-kormány alatt, de az a felidézés, a kérdésnek teljesen helytelen demagóg beállítása nem fokozta az igényt, mert a mi népünk sokkal józanabb, mintsem hogy túlmenne a kielégíthető igényen. Ma két törvény áll fenn : a házhelyek és a kisbérletek törvénye és a birtokreform, illetőleg a birtoklás helyesebb megoszlásának törvénye. Szijj Bálint : De a végrehajtók sztrájkolnak !