Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

404 A Nemzetgyűlés 184: ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. legyünk készek politikailag is azt az államot támogatni, azzal az állammal menni, amely legelőször érzi át a mi igazságunkat (Elénh helyeslés.) és tettleg kész támogatni bennünket azon követelésekben, melyek nem fenyegetik sem a békét, sem a civilizációt, nem fenyegetik egy más államnak sem az igazi érdekeit s amelyeknek elhanyagolása Kelet-Európát vissza­löki a káoszba, visszatartja abban az egész Európát veszélyeztető káoszban, amelyben jelen­leg él. A költségvetést elfogadom. (Elénh helyes­lés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladván, félbeszakítjuk tanácskozásainkat. Mielőtt a napirendi javaslat megtételére térnénk át, a pénzügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Őrffy Imre előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Van szerencsém a pénzügyi bizottság két jelen­tését beterjeszteni, az értéktárgyak kivitele tekintetében fennálló tilalmak megszegésének büntetéséről, és a szivarkahüvely- és szivarka­papiradóról szóló törvényjavaslatokra vonatko­zólag. Kérem e jelentések kinyomatását, szét­osztatását és annak idején leendő napirendre tűzését. Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt az interpellá­ciókra áttérnénk, napirendi javaslatot kívánok tenni a Nemzetgyűlés legközelebbi ülésére és napirendjére nézve. (Halljuk!) Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés követ­kező ülését — mert holnap ünnepnap van — folyó évi május hó 6-án, pénteken délelőtt 10 órakor tartsa. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennek a napirendje lenne a mai ülés jegyző­könyvének hitelesítése, továbbá az 1920/21. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Egyszersmind bátor­kodom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy április 8-án azt határozta el, hogy Homonnay Tivadar nemzetgyűlési kép­viselő ur indítványa a vasutasok helyzetének sürgős megjavítása tárgyában a költségvetéssel kapcsolatosan tárgyaltassék. Ezt a t. Nemzet­gyűlés tudomására hozom. Méltóztatnak napirendi javaslatomat el­fogadni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozat­ként jelentem ki. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Követ­keznek az interpellációk. Soron van? Birtha József jegyző: Pákozdy András! Pákozdy András: T. Nemzetgyűlés! Jóllehet magam is sokallom már, hogy a házhely kérd es­sél oly számtalan esetben igénybevettük a Nem­zetgyűlés figyelmét, azt hiszem, egyetlen kép­viselőtársam sem jött ebbeli panaszával ok és alap nélkül a Ház elé. Nem is beszélve azokról a nehézségekről, amelyek a nagybirtokosok és az igénylők között merültek fel, — mert hiszen mindenütt szükségessé vált a házhelymegállapitó bizottságok kiszállása — mert a legtöbb oldal­ról épen ezen házhelymegállapitó bizottságok ellen érkeznek panaszok, és bár a rendelet maga ugy intézkedik, hogy a házhelymegállapitó bizottságnak minden melléktekintet nélkül, pár­tatlanul és ugy kellene eljárnia, hogy az igaz­ságnak mindenféleképen megfeleljen, mégis a beérkezett panaszok és a kezeim közt lévő ada­tok azt bizonyítják, hogy ez csak vajmi ritka esetben és kevés helyen történik meg. Elvitázhatatlan az, hogy nagybirtokosaink túlnyomó része házhelyek céljára mindig a leg­értéktelenebb földjét engedi oda, olyan területeket, amelyek vizmosásosak, tehát építkezésre alkal­matlanok, egészségtelenek, azután olyanokat, amelyek dombosak, hegyoldalasak, ahol kutat nem lehet ásni, pedig fontos, hogy a gazdaság­ban kut legyen és az a házhoz közel legyen, vagy olyan területeket, melyek két-három kilo­méternyire vannak a falutól, amelyeknél még a községgel való összeköttetés is kellemetlen, de meg a gyermekek iskolábajáratása is sok gon­dot okoz a szülőknek s a házhelyrendező bi­zottság, amikor kikérik, rendszerint ugyancsak azokat a területeket jelöli ki arra az építésre alkalmasnak, amelyek már a bizottság kiszál­lása előtt is vita tárgyai voltak a nagybirtoko­sok és az igényiek közt. Ha az igénylők emiatt panasszal állnak a bizottság elé, azt a feleletet kapják rá, hogy ha nem tetszik, tegyenek róla, vagy pedig menjenek a ministerükhöz. (Ugy van! jobb felől.) Szijj Bálint : Ez a legegyszerűbb eluta­sítás ! Pákozdi András : Ugyanilyen eset történt az én járásom egyik községében, Somogykilitiben, ahol mikor a képviselőtestület összeírta a ház­helyigénylőket, megállapította azok igényjogosult­ságát, egyszersmind gondoskodott arról is, hogy hol lesz megfelelő terület házhelyek céljára és meg is találta azt a veszprémi püspökség bir­tokában. Kerekes Mihály: Rossz helyen! Pákozdi András: Megjegyzem, hogy az a birtok gyürümódra veszi körül azt a nevezett községet, mert a kisgazdák földjei mind a püs­pökség földjén kivül esnek, tehát a képviselő­testület nem is tehetett mást, mint hogy ebből jelölje ki a házhelyeket. Amikor keresték az érintkezést a püspökség megbízottjával, hogy hajlandó-e adni, és mennyiért adja a földet, akkor az kereken megtagadta ezt; azt mondta, hogy semmi áron nem ad házhelynek való föl­det, mert azzal nem ő, hanem az állam rendel­kezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom