Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. 405 Szijj Bálint: A kommunizmus alatt adott volna ! Pákozdi András: Hivatkozott a kultuszministerre is. Ekkor többszöri kérvényezés, több deputációba menetel után mégis rászánta magát, hogy ad valamelyes területet, meg!is jelölte azt, de olyan helyen, ahol az igénylők egyáltalán nem fogadhatták el. Kérték a házhelymegállapitó bizottság kiszállását, amely ki is szállt ugyan, de az is csak azt a területet jelölte meg házhely gyanánt. Amikor előálltak azzal az indokkal, hogy ezért vagy amazért nem fogadhatják el, azt a feleletet kapták a házhelymegállapitó bizottságtól, hogy ha nem tetszik, apelláljanak, menjenek a ministerükhöz. (Mozgás.) Az ott történtekről különben legyen szabad néhány sort felolvasnom abból a panaszlevélből, amelyet hozzám küldtek : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Nagyméltóságú Minister Ur! Előterjesztettük először is ama kérelmünket, hogy a 116 igénylő a községgel párhuzamosan fekvő, u. n. Csárdaréten kéri a házhelyeket kiosztani. Erről a bizottság természetesen hallani sem akart, hanem ezzel szemben kijelölt nekünk két területet. Az egyik a község alsó részén, a temető szomszédságában fekvő évszázados major, amely régente dögtér volt, most pedig nem egyéb trágyahalmaznál. Kegyelmes Urunk ! A járási bizottság egyoldalú s határozottan rosszakaratú volt velünk szemben, holott semlegesnek s igazságosnak kellett volna lennie. A veszprémi káptalan iránti rokonszenvét kimutatta, hozzánk azonban egyetlen megértő, jó szava sem volt. Ugy tárgyaltak velünk, mint valami bűnösökkel, csak ugy félvállról, szivtelenül. Kitűnik ez abból is, hogy nyilatkozataik még ránk, szegény emberekre nézve is, — akik pedig sokat elnyelünk — meglepőek voltak. Ketten vagyunk rokkantak a hat tagból álló bizottságban. Akkor, amikor e bizottság egyik tagja, névszerint Pintér Gábor 50 °/o-os rokkant, kérte a Csárdarétet kiosztandó házhelyül, Pöschl Béla, a veszprémi káptalan helybeli tiszttartója igy felelt: »Golyó kellene a fejükbe, nem a Csárdarét!« (Felkiáltások: Hallatlan !) Sziráki Pál : Nincs még letartóztatva ? Pákozdi András (tovább olvassa) : És mikor hivatkoztunk arra, hogy a községi képviselőtestület is ezt jelölte ki házhelyül, igy válaszoltak: »Az semmi! Hát még egy lóláb nem kellene?« S amikor látták elégedetlenségünket, a bizottság egyik tagja igy felelt: »No, menjenek a ministerükhöz, ha nem tetszik!« »Nagyméltóságú Minister Ur ! Felháborodott szivvel irjuk le mindezeket. A harctér pokoli szenvedéseit átéltük, rokkantak, nyomorultak vagyunk. A golyó és gránát már megszaggatott és részint tehetetlen nyomorékká tett bennünket s mégis van olyan lelkiismeretlen, a harctér viszontagságait még messziről sem ismerő ember, aki golyót kivan a mi fejünkbe? Golyó már volt abban, Kegyelmes urunk! Kihullott vérünket szentségtelenitik meg, amelyet értük is ontottunk, hogy itthon jólétben élhessenek, és sebeinket gyalázzák meg? Hát ki az, aki már egyszer az elismerés hangján sem tartja lealázónak beszélni velünk? Rongyosak, szegények vagyunk, de a becsület és hazaszeretet nagyobb lánggal ég szivünkben, mint ama minket vérig sértő jó urakban. ítéletet, igazságot kérünk, Kegyelmes urunk. Itt nem mindennapi dologról van szó, amely mellett talán szó nélkül lehetne elhaladni. Itt a törvénytiprás és a törvénnyel való szembeszállás uralmát éli. Tudják jól, hogy Kegyelmes urunk a mi büszkeségünk, atyánk és erős várunk s még önt sem átalkodnak kigúnyolni ilyen kifejezésekkel : »No, menjenek a ministerükhöz, ha nem tetszik«, — tudván, hogy ezzel minket sértenek. « Hazafiúi kötelességnek tartjuk ezt bejelenteni és szigorú megtorlást kérni, mert bár szegény munkások vagyunk, de azért tudjuk, hogy a magyar kormány iránt tisztelettel vagyunk kötelesek viseltetni s kegyelmes urunk nemcsak a mi ministerünk, hanem az egész országé, aki iránt mindenkinek, még ha a veszprémi káptalan is az, tisztelettel és engedelmességgel kellene viseltetni, mert kérdezzük, vájjon feltámadhat-e édes hazánk sírjából, ha ilyen kijelentések hangzanak el még ma is? Nem is emiitjük meg, hogy járásunk nemzetgyűlési képviselője ellen is hasonló kifejezések hangzottak el s olyan káromlásokat szórt ajkuk, amelyek nem hogy uri emberek szájára nem valók, de egy hivatalos bizottságra nézve egyenesen szégyenletesek és lealázok is.« Kerekes Mihály: Ezeket kellene internálni Zalaegerszegre. Pákozdi András (tovább olvassa) : »Nagyméltóságú minister ur ! Legyen szabad kifejeznünk, hogy mi a veszprémi káptalan által felajánlott területeket használhatatlanságuk miatt el nem fogadjuk. Eme nagy kiterjedésű birtokból nem ilyent érdemlünk. Kérünk egy pártatlan, semleges bizottságot, amely részrehajlás nélkül ítélkezzen. Szíveskedjék ez ügyet megvizsgáltatni, mert itt arra mutat minden, hogy a függelem meglazult, a vidéki nagybirtok fejei basáskodnak, a törvényt mellőzik s a szegény embert gőgösen kikacagva, kérelmével elutasítják ugy, mintha örökké örökös urai lennének e földnek, amelyért vért nem ők, hanem mi hullattunk és fogunk ezután is hullatni. Kérünk szigorú megtorlást s a törvénynek érvényt szerezni, ha kell, nem válogatva az eszközöket sem, mert itt dacos, szívtelen emberekkel, a nép ellenségeivel van dolgunk. Alázatos kérésünk megújítva« stb. Szijj Bálint: Jó, hogy erről az angol megbízott nem tud ! (Égy hang a jobboldalon : Elég, ha dicsérnek bennünket, hogy milyen hazafiasak vagyunk !)