Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

34 A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921 tosan biztosítani, másik kérésem pedig, hogy mó­dosításomat a szakkörök kívánságának megfele­lően méltóztassanak elfogadni, nevezetesen azt, hogy az ismétlőfegyver szó helyébe, önműködő ismétlőfegyver iktattassék. Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző : Reischl Richárd ! Reischl Richárd : A következő módosító in­dítványt vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »A 2. § második bekezdésében ismétlő fegyverek helyett önműködő fegyverek iktatandók. Hegedüs Loránt pénziigyminister : T. Nemzet­gyűlés ! Karafiáth Jenő t. barátom ama kívánsá­gának, hogy a végrehajtási utasításban minden módon kidomborittassék a céllövő fegyverek sze­repének fontossága, természetesen eleget fogok tenni, hiszen méltóztatik tudni, más javaslat tár­gyalásánál is ilyen irányban együtt működtünk. Ami azonban a javasolt módosítást illeti, én nagyon kérem, ne ragaszkodjék ahhoz, mert az semmi egyéb nem volna, mint valóságos adóle­szállitás, hiszen akkor minden ismétlőfegyver az olcsóbb adótétel alá esnék és én semmi adót nem kapnék. Tessék elhinni, az ismétlőfegyvert nagyon jól meg lehet különböztetni a nem ismétlőtől. Nem akarom szekatúrának kitenni a vadász­társadalmat. Ismerem a fináncokat és tudom, hogy ennek olyan veszekedés lenne a vége, ami nagyon kellemetlen. Kérem a Nemzetgyűlést, hogy eredeti szövegezésében fogadja el a javas­latot. (Helyeslés jobbfelöl). Elnök : Kivan még valaki szólni ? Karafiáth Jenő : Félreértett szavaim helyre­igazítása címén. (Felkiáltások jobbról : Nem be­szélhet !) Elnök : Ha a minister ur félreértette a kép­viselő ur szavait, akkor joga van beszélni. (Fel­kiáltások jobbról : Nem lehet ! Karafiáth Jenő leül.). Szabóky Jenő: Szeretném áthidalni azt az ellentétet, ami a pénzügyminister ur és Kara­fiáth Jenő képviselő ur felfogása között van, és azért vagyok bátor a következő módosítást ajánlani (olvassa): »A 2. § második része a következőképen szóljon : az ismétlőfegyver min­den egyes darabja után 100 korona, az önmű­ködő ismétlőfegyver után 200 korona.« Hegedüs Loránt pénzügyminister: Nem fo­gadom el a módosítást, kérem az eredeti szöveg •fentartását. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Senkisem kívánván szólni, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Ka­rafiát képviselő urnák a céllövőfegyvereket illetőleg tett megjegyzésére vagyok bátor meg­említeni, hogy az 1883 : XXIII. te. 5. §-ának d) pontja a kizárólag erre a célra használt fegyverekre nézve ezt a mentességet fentartja. -A nem kizárólag erre a célra használhatókra nézve nem tehetünk engedményt, mert ennek 'évi márc. hó 17-en, csütörtökön. ellenőrzése teljesen lehetetlen. Épen ezért e te­kintetben semmiféle intézkedésnek szükségét nem látom. Elnök : A tanácskozást berekesztem. Kö­vetkezik a határozathozatal. Három módosítás adatott be. A kérdést akként kívánom feltenni, hogy a 2. § változatlan elfogadását szembeállítom az összes módosítá­sokkal. Ha méltóztatnak a paragrafust válto­zatlanul elfogadni, elesnek az Összes módosítások, ha pedig nem, akkor felteszem a kérdést elő­ször Szabőky képviselő ur módosítására, amely a pénzösszegre vonatkozik, azután Reischl kép­viselő ur módosítására, amely közelebb áll az eredeti szöveghez, mint Karafiáth képviselő ur módosítása. Ha elfogadtatik Reischl képviselő ur módosítása, elesik Karafiáth képviselő ur indítványa, ha pedig nem fogadtatik el, ugy fel fogom tenni a kérdést Karafiáth képviselő ur módosítására. Méltóztatnak a kérdés ekkénti feltevéséhez hozzájárulni? (Igen!) Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 2. §-t változatlanul elfogadni, szemben a- beter­jesztett összes módositványokkal ? (Igen !) Ennek következtében az összes módosítások elestek és a 2. § az eredeti szövegezésben fogadtatott el. Következik a 3. §. Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvény­javaslat 3. §-át). Elnök : Az előadó ur kíván szólni. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Ez a szakasz volt az, mely a bizottsági és pártközi tárgyalások során a legtöbb vitát idézte elő. A szakasz az eredeti pénzügyministeri javaslat szerint ugy volt kontemplálva, hogy a köztiszt­viselők jövedelmeikre való tekintet nélkül meg­kapják a 200 koronás kedvezményt. A bizott­ság tovább ment ezen a téren és ott is beiktatta azt a feltételt, hogy akik ezt a kedvezményt igénybe akarják venni, azoknak összjövedelme az 50.000 koronát nem haladhatja meg. A to­vábbi tárgyalásoknál aggályok merültek fel a tekintetben, hogy ez a kvázi privilegizált intéz­kedést nem fog jó vért szülni és legtöbbet fog ártani maguknak a kedvezményezett tisztvise­lőknek is azáltal, hogy a kedvezménytől elesett és vagyonilag nem erős más vadászok bizonyos mértékben jogos szemrehányást tehetnek a tisztviselő vadászoknak. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ennélfogva olyan módust kellett találnunk, amely igazságosan, mindenkire nézve egyforma mértékkel állapítja meg a vadászati adó nagy­ságát, tekintetbe véve azonban az illető vadász vagyoni helyzetét, illetőleg jövedelmét. Ezen elv szemmeltartása mellett megállapítottunk egy uj szöveget, amelyet bátor vagyok felolvasni (ol­vassa) : »A 3. §. második és harmadik bekezdése elesnék és helyébe jönne a következő szöveg: »A vadászati adó egyévi Összege abban az eset­ben, ha a vadászati adó fizetésére kötelezett a jövedelemadónak nem alanya, vagy ha a vada-

Next

/
Oldalképek
Tartalom