Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-184
396 A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. Nagy János (egri) : Melyik törvényes tényező vonta felelősségre a Károlyi-kormány bűnöseit ? (Igaz ! Ugy van ! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Avagy melyik törvényes hatóság keresi annak a szövevénynek titkos szálait, amellyel Magyarországon szervezetek, a marxizmus szervezetei : a szabadkőművesség, a radikális szociológusok stb. az entente érdekszférájába kerültek és a defetizmus melegágyai lettek itt ? (Igaz ! Ugy van !) Ki kutatja azt, hogy micsoda összeköttetésekből keletkezett és hogyan jött létre a defetizmus ? T. Nemzetgyűlés ! A mérgező tünet még itt van a nemzet testében és amint a biológia szerint, ha az emberi testben nincs meg az ellenálló erő, ha nincs hozzáértő orvos, aki a bajokat ügyesen levezesse, kelések és pattanások keletkeznek, ugy a nemzet testén is ilyen kelevények támadnak hasonló esetben, lázálmai lesznek a nemzetnek, amelyeket én elitélek, de amelyeket meg is tudok érteni. Olaszországban már régen kommunizmus volna, ha a fascisták nem tömörültek volna, ha nem alakították volna meg a maguk nemzeti szervezetét s ha a nemzeti gondolatnak ezek az intranzigens harcosai nem hagytak volna bosszulatlanul semmit, amit a kommunisták elkövettek. Giesswein Sándor : Láttuk, hogy mi volt Bozenben ? Elnök : Giesswein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Reischl Richárd : De nem kiabálják vele tele a világot ! Elnök : Reischl képviselő urat is kérem, sziveskedjék csendben maradni. Nagy János (egri) : T. Nemzetgyűlés ! Egy egészséges nemzet, amely élni akar, ha a liberalizmus és a jogrend nevében nem látja a villámháritókat, amelyek a társadalmi feszültséget levezethetik, meg kell hogy értse, ha jobbra és balra villámok cikáznak, amelyek véletlenül valakit el is találhatnak. Ezt helyeselni nem lehet, de meg kell érteni. (Zaj a szélsőbao 1 da'o,:.) Egy ilyen másik igazgató kérdés, mellyel nem akartam foglalkozni, amelyre azonban mégis kitérek annál is inkább, mert maga a kormányelnök ur is, még pedig egészen őszintén és nyíltan rámutatott erre, hogy amennyire csak lehet, hideg mérlegeléssel ezeket az izgató tüneteket a nemzet életéből kiküszöböljük : a zsidókérdést. (Zaj a szélsobaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Elitélem e tekintetben a túlzókat, akik azt mondják, hogy rendkívüli, kivételes törvényekkel kell a zsidókérdést megoldani, de nem tudom helyeselni azoknak politikáját sem, akik a felidézett kérdéssel nem mernek szembenézni, ahhoz nincs bátorságuk hozzányúlni. Az előbbieknek azt felelem, hogy kivételes törvényekkel a zsidókérdést megoldani nemcsak nem lehet, de nem is szabad. (Mozgás.) Nem lehet, mert ez olyan népközületet, amely a mimikrit annyira érti, hogy a háború, a forradalom és a kommunizmus borzalmait is a maga érdekében tudta beállítani és a maga javára tudta felhasználni, azt kivételes törvényekkel sújtani, megbénítani nem lehet. (Ugy van!) De nemcsak hogy nem lehet, de nem is jogos, nem méltányos és nem illő hozzánk. A félénkeknek pedig azt mondom: azzal, hogy a homokba dugjuk a fejünket és struccpolitikát folytatunk, a létező kérdést nem létezővé még nem tesszük. (Ugy van!) Nem kérdezem azt sem, hogy ez a zsidókérdés faji vagy vallási kérdés-e. En azt mondom: mind a kettő. Mert — és ebben van a zsidóságnak a hatalma — a keresztény népeknél a vallási kérdés nem esik össze a faji, nemzeti kérdéssel, hanem fölötte áll, mint valami felhő emelkedik föléje, amely jótékonyan áthatja mindazokat az erőket, amelyek a nemzetben vannak és bizonyos internacionális légkört, a felebaráti szeretetnek internacionális légköréi teremti meg. Giesswein Sándor: Nem igen látjuk! Nagy János (egri) : Ellenben a zsidóságnál a vallási kérdés egybe esik az ő faji vagy nemzeti vagy nem tudom micsoda kérdésével, mert vallási ünnepei mind történelmi, nemzeti ünnepek, vallási nagy alakjai mind egyúttal annak a fajnak nagy alakjai. Csizmadia Sándor: Mi van Jézussal? Az is zsidó volt ! (Mozgás. Felkiáltások a középen : Cinizmus !) Nagy János (egri) : En azt sem kutatom — és itt G-iesswein képviselő ur beszédére célzok, — hogy t mennyiben alapja az ószövetség az újnak. Én is voltam az ószövetség tanára, tanítottam a zsidó nyelvet, ismerem a zsidó irodalmat és nagyon is különbséget teszek az ószövetségben a zsidó ősi szellem substratuma és a kinyilatkozás rétegei között. Ezt az utóbbit, igenis, az újszövetség alapjának tekintem^ de az előbbit nem. Csizmadia Sándor: Okos ember! (Derültség.) Nagy János (egri): Ezek után a kibékülés és az engesztelődés útját akarom egyengetni akkor, amikor rámutatok arra a ferde állapotra, amelyben a túlbuzgó zsidó védők és az arrogansok és prepotensek a mi keresztény társadalmunkat valósággal hülyének nevezik. Mintegy megismétlődik itt közöttünk a hindu mese. A hindu fehér kecskét vitt a vásárra, hogy eladja. Három suhanc addig beszélt a hasába, — de folyton ám — hogy az nem fehér, hanem fekete, nem szép simaszőrü, hanem lompos, nem mekeg, hanem ugat, nem is kecske, hanem kutya, amig az a szegény örömmel adta oda a kecskét a három suhancnak ós még hálálkodott, hogy megmentették az ördögök igézetétől. Hát mi is ilyen igézet alatt állunk ? Valamely rossz szellem igézete alatt ? Hiszen azt láttuk, hogy a háború előtt is és a háború alatt is, de különösen a forradalmak alatt a destruktiv sajtóban, a radikális szociológusok, a galileisták és a szabad-
