Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-184
394 A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. nek újjáépítésén és népének boldogitásán, sőt addig megyünk a türelemben, hogy katholikus körünk társelnöke a közigazgatás vezére, protestáns, kálvinista ember. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Felkiáltások a jobboldalon : Bár mindenütt igy volna !) Ha itt előhozakodunk folytonosan a felekezeti féltékenységgel, vagy pedig a katholikusprotestáns uralomnak kérdéseivel, akkor egyik sem kerül uralomra, hanem az a bizonyos harmadik és mi mind a ketten az ő gályarabjai leszünk. ( Za V MeskÓ Zoltán : A pájeszesek ülnek majd itt ! Nagy János (egri) : Ilyen izgató momentumot látok a liberalizmus kérdésében is, amellyel minket szégyenbe akarnak hozni, mintha mi itt reakcionáriusok volnánk, mintha a sötét középkornak volnánk a hivei. Bár az a középkor nem olyan sötét, mert csodájára járnak ma is és a mai modern világ az ő kártyavárai közt bámulattal nézi annak a középkornak remek alkotásait, művészetét és társadalmi kialakulását is és annak a középkornak szelleme teremtette meg azt, amelyben volt idealizmus, nem az a ronda önzés, amely ma embereket és embereket ellenségekké tesz. Csizmadia Sándor : A középkor az, ami nagyszerű volt ? Nagy János (egri) : Azt hallom hangoztatni, hogy szomorúan néz itt reánk a falakról Deáknak, talán még Széchenyinek, Eötvösnek, Kossuthnak, az idősebb Andrássy Gyulának arca. En nem látom ezt a tekintetet, de megfordithatom, ha a liberalizmusnak, annak a nagyszerű kornak ezen vezérei keresztülmentek volna azokon a szomorú tapasztalatokon, amelyeken mi ke reszt ülmentnük, ki tagadja, hogy nem ülnének itt most közöttünk. (ügy van! ügy van ! a középen és a baloldalon.) Orbók Attila : Nem vitték falnak az országot ! Nagy János (egri) : Ezek posszibiliák, amelyek között csak az Isten tud megitélni s azért én nem kutatom, hanem azt mondom, hogy az a liberalizmus, amely a jogszabadságot, a politikai szabadságot, a közszabadságokat teremtette meg, amely a vallás szabad gyakorlatát, a tanszabadságot alkotta meg, az a liberalizmus, amely a szabad versenyt tűzte ki zászlajára, de erkölcsi alapot követelt és gondoskodott róla, hogy a küzdelem és a verseny egyenlő feltételek között menjen végbe, az a liberalizmus, amely nem engedte meg, hogy a sok jónak felszabadításával a salakot is felkavarják, az a liberalizmus, amely a tekintélytisztelettel, az erkölcs megbecsülésével erkölcsi szempontok hirdetésével és a kötelességteljesitéssel van kapcsolatban, az a liberalizmus nekünk is kell és azért a liberalizmusért mi élünk és halunk, arra a liberalizmusra mi esküszünk. (Helyeslés a középen.) Budaváry László : Az keresztény liberalizmus! Andaházy- Kasnya Béla : Nincsen ! Nagy János (egri) : De ez a liberalizmus, amelyet itt évtizedeken keresztül hirdettek, amely telitve volt egyházellenes tendenciákkal és törekvésekkel . .. MeskÓ Zoltán : És hagymával volt spékelve ! Nagy János (egri) : ... az a liberalizmus, amely a társadalmi, gazdasági, nemzeti életünkben működő erőket nem egyensúlyban akarta tartani, hogy mindegyik dolgozzék a maga helyén, szabadon, függetlenül, hanem azokat az erőket valahogy össze akarta olvasztani, sterilizálni, vagyis neutralizálni, senilegesiteni akarta, ez a liberalizmus, amely igy létesitett a felekezetnélküliség és kozmopolitaság hirdetésével és ha nem is tanításával, de megengedésével egy olyan gyurmát, egy olyan mixtum-kompozitumot, amelyből ügyes számitók a szociáldemokráciának, a marxizmusnak és kommunizmusnak rendszerét faragták ki, az a liberalizmus, amely a gazdasági szabadság hirdetésével megszülte a rideg önzést és a kapitalizmust, amely azután felfalt minden szabadságot, politikai szabadságot, sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot és minden egyéb szabadságot csakis az ő pénze csengésének megfelelő formában tudott megengedni, (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) liberalizmus, amely felkeltette a népekben a nagy igényeket, de nem tudta azokat kielégiteni, az a liberalizmus, amely a jogegyenlőséget hirdette, de bizonyos köröknek és azt nem igyekezett szétterjeszteni a széles rétegekben . . . Drozdy Győző: Ma is ugy van ! (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj.) Nagy János (egri) : .... nem kell nekünk, amidőn a forrás korszakát éljük. Csizmadia Sándor : Most van tanszabadság ? Nagy János (egri) : Most, mikor még a nemzet betegágyban fekszik, a népbiztosok gyötrései és kinzásai miatt . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csizmadia Sándor (közbeszól). Elnök : Csizmadia képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni ! MeskÓ Zoltán : ö proletár-arisztokrata ! (Derültség. Zaj.) Csizmadia Sándor : Csak kétszer szóltam. Elnök : Kétszer szólt képviselő ur, de egyszer sem szabad ! Nagy János (egri) : . . . nem lehet ezt a nem" zetet ujabb izgalmaknak kitenni, mert akkor belehal. Az a liberalizmus, amely a szabadság túlzásait és a szabadosságot nem tudta, nem merte lenyesni, amelynek a bő köpenyébe minden destruktiv erő elfért, amely nem engedte meg a konszolidáló erők intenziv művelését, de annál szabadabb teret adott minden destrukciónak, ez a liberalizmus nekünk nem kell. (Felkiáltások a jobboldalon : Ugyanaz volt a vezér ! Andrássy volt a vezér ! Zaj. Nagy mozgás a középen.) Mikor én ennek a speciális, külön magyar liberalizmusnak hangoztatását hallom, eszembe jut Jókainak egyik regénye, amelyben a pesti árvizet irja le, mikor egy duhaj, könnyelmű társaság a kora hajnali órákban a szennyes vizek felett csónakázik és a háztetőkre szorult rémüldöző lakosságnak folyton csak azt kiabálja: »Friss dunavizet vegyenek !« Hasonló ehhez az a bosszan-
