Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-183

384 Á Nemzetgyűlés 183. -ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Különösen szűkmarkúnak tartom a pénzügyminister urat a földmivelésügyi kérdésnél. Nem tudom, hogy ezen a téren miért zárkóznak el annyira a pénzügyministerek a kérelem, a kivánság elől. Ha széttekintünk, nem tudom, hogy ez kinek a hibája, nem is kutatom, de van egy rendelet, amely azt mondja, hogyha valaki házhelyet kér, a biróság csak ugy száll ki, ha 450 koronát fizet mindegyik. Szóval az a szegény rokkant ember fizessen a biróságnak, amely kiszáll, hogy eldöntse, jár-e neki föld és mi legyen az ára stb. Ezen a téren nem kellene annyira szűkmarkúnak lenni, mert a rokkant katonák 60%-a azok közül került ki, akiknek Magyarországon egy házhelye sem volt. (Ugy van ! jobb felől.) Andaházy- Kasnya Béla : 32.000 koronát kérnek holdanként ! Kerekes Mihály: Ennek az országnak tehát eminens érdeke az, hogy azok a szegény emberek ne legyenek megterhelve még a birói kiszállási költségekkel is. Ezen a téren a pénzügyi kormánynak el kellene mennie a legvégső határig. Azt hiszem, ez az akadálya annale, hogy Magyarországon nincs megoldva a házhely és kisbérlet rendszere, mert elijesztik azt a szegény embert, akinek betevő falatja alig van, már azzal, hogy fizesse le a 450 koronát. Cs. KováCS István : Igen, de menekült birákat tesznek oda és a menekült biráknak kell a 450 korona ! Kerekes Mihály : Ami a Nemzetgyűlés által hozott szociális törvényeket illeti, ezeknek a végrehajtása meg mindig késik. Mondhatom, hogy minden gondolkozó embernek az arcába kergeti a vért, hogy a Nemzetgyűlés hoz törvényeket, de azokat a törvényeket nem hajtják végre Magyarországon. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Én nem vádolok azért senkit, de egy dolog bizonyos, még pedig azt látjuk, különösen a földmivelésügyi ministermmban, hogy ott benn az osztályokban mesterségesen megakadályozzák bizonyos dolgok elintézését, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Látjuk, hogy a földbirtokreform végrehajtási utasítása még most sincs kész. Ha pedig megcsinálják valamely törvény végrehajtási utasítását, akkor azt ugy csinálják meg, hogy annak alapján el lehessen riasztani a szegény embert a maga jogszerű járandóságától. Én figyelmeztetem a kormányt, hogy a házhelyre, a kisbérletekre és a földreformra vonatkozó törvényt hajtsa végre minden eszközzel. Mert minden csapás kiheverhető, de ha egyszer a népek millióinak lelkében gyökeret vert a törvénnyel szemben a hitetlenség, ezt a csapást a magyar nemzet nem tudja elviselni. (Ügy van ! a szélsőbalo Idolon. ) Magyarországon igen fontos kérdés a legelőkérdés. Ma ugy vagyunk, hogy a falusi szegény ember nem tudja eladni a jószágát, legelőt azonban nem kap. A kormány ebben a tekintetben nem hozott törvényjavaslatot a Ház elé, pedig a legelő kérdése olyan fontos, hogy azt ad hoc kellene megoldani. A falusiak százai és ezrei jönnek ; kérnek, rimánkodnak, de a kormánynál süket fülekre találnak. A kormánynak nincs elég ereje, hogy a közigazgatási hatóságokat rá tudja szorítani a meghozott törvények végrehajtására. Nincs meg az a tekintélye, hogy a földbirtokos fejet hajtson az ő hatalma előtt. Ha ez igy van, akkor ez a Nemzetgyűlés csakugyan túlélte már magát és nincs más hátra, mint hogy feloszlassák. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon van számos olyan régi intézkedés, régi törvény, vagy szokás, amelyet meg kellene változtatni. Itt van pl. a halászati jog kérdése. Mégis csak furcsa, hogy abban a vízben, amely kilométereken keresztül folyik közbirtokossági legelők vagy földek között, a halászati jog egy emberé legyen, azé, aki azt a jogot régen megszerezte. Az Isten adja a halat és az Isten irányítja a vizet, ugy, ahogy neki jól esik. Ha egyszer odairányitotta annak a közbirtokosságnak a földjére, akkor lehetetlen dolog, hogy neki ne legyen szabad halásznia abban a vízben. Általában véve gondoskodni kell arról, hogy minden elavult törvényt megváltoztassunk, mert a törvényeknek lépést kell tartaniok az ország szociális fejlődésével. (Igaz ! Ugy van !) Azt hiszem, hogy a közélelmezés kérdése most már végre valahára megoldáshoz jut. De mint tényt akarom leszögezni, hogy a falusi ellátatlanok a múlt évben 7"5 kg helyett 1*5 kg-ot kaptak. Meg vagyok róla győződve, hogyha szabad forgalom lesz, akkor az a szegény falusi ellátatlan hozzá fog jutni a kenyeréhez, (Ugy van! jobb felől.) de ha ismét rekvirálunk, akkor nem jut hozzá, mert hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze és ugy látszik, hogy a kormányzat e téren intéző közegeinek is maguk felé hajlik a keze. Nem nevezhető közélelmezési vagy közgazdasági politikának az, ha elvesszük a termelőtől a vetőmagot 500 K-ért és visszaadjuk neki 1200 K-ért. Hiszen akkor mindjárt oda lehetett volna neki adni és nem kellett volna abba a helyzetbe hozni, hogy előbb itt Pesten járjon és végre a saját magját kapja vissza jó drágán. A volt közélelmezési minister ur bejárta a vidéket, csakhogy az volt a hiba, hogy csak zsakettos urakkal tárgyalt zöld asztal mellett. Ha meghallgatta volna a népet, ha megismerte volna a falu nyomorát, akkor meg vagyok róla győződve, hogy egészen más intézkedéseket tett volna és akkor nem állott volna elő faluhelyen az a szerencsétlen helyzet, ami ma van, hogy heteken keresztül nem volt kenyere a hadiözvegyeknek és árváknak. Ha szükség lenne még arra, hogy valakit megszámoltassanak, ha ismét felmerülne az ellátatlanok élelmezésének szüksége, akkor arra kérem a kormányt, hogy csak a nagybirtokot számoltassa el, ellenben a kisbirtok forgalmát tegye szabaddá az egész vonalon. .