Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-183
A Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. 385 Az elszámolásnál súlyos hibák történtek. Tudok róla, hogy Ötnegyed éves cselédbéreket állapítottak meg. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. En arra kérem az uj közélelmezési ministert, hasson oda minden erővel, hogy a megindított perek, — amelyek 90%-ban igazságtalanok — szűnjenek meg végre valahára és nyújtson egymásnak termelő is, fogyasztó is békejobbot. (Mozgás.) A rokkantügyekről nemrégiben interpellált Usetty képviselőtársam. Itt is súlyos bajok vannak. Két-három esztendeje hadiözvegyek nem kapják meg a maguk járulékát és sehol sem találják a kérvényüket. Volt eset, mikor a budai levéltárt is felhánytuk kérvényekért, de nem találtuk meg. Ezt a kérdést végre-valahára rendezni kell. Adják utasitásul a jegyzőknek, hogy vezessenek nyilvántartást mindenkiről, aki még mindig nem jutott hozzá a maga kis járandóságához. Tudok eseteket, hogy az illetők nem mennek a jegyzőhöz, vagy ha elmennek, akkor a jegyző durván elutasítja őket. Amint Bernolák mondta, egy repülő-bizottságnak kellene végigjárni az országot és ilyen módon kellene rendezni ezt a kérdést. A hadiözvegyekkel, árvákkal és rokkantakkal szemben a nemzetnek erkölcsi kötelessége van és ezt teljesíteni kell. Habár a tisztviselőkérdésre tartozik, mégis itt emlitem fel, hogy sok bajuk van a ministeriumokban az odafordult feleknek. Nem ugy kezelik az illetőket, mint ahogy kellene. Megtörténik, hogy a minister személyi titkárához csak bejelentéssel lehet bejutni. Viszont megállapítom,—habár nem szolgál rá az én dicséretemre -—hogy az igazságügyministeriumban van egy dr. Schultz nevű osztálytanácsos, (Éljenzés jobbfelől.) aki a legutolsó paraszt embert leülteti maga mellé és ugy kezeli, mint ahogy az el is várható egy demokratikusan gondolkozó embertől. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felhivom a minister urak figyelmét arra, igyekezzenek meghonositani a ministeriumokban azt a példát, amit dr. Schultz mutat az igazságügyminist eriumban. (Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) En azt hittem, hogy csak velünk szemben tesz kivételt, de mikor láttam, hogy kérgeskezü parasztokat is odahiv, leültet és ugy beszél velük, mint embertársaival, amellett ügyeiket is mindjárt elintézi, azt kell mondanom, hogy ezt a példát követniök kell Magyarország Összes tisztviselői nek és meg kell tanulnia a tisztviselői karnak, hogy hogyan kell bánni azzal a néppel, amely kenyeret ad neki és amely elismeri őt vezetőjének. (Helyeslés.) A jövő kormányzati politikába beletartozik az is, hogy azt a sok mindenféle utat, ami Magyarországon van, végre-valahára megszüntessük. Legyenek egyszerűen állami utak, amelyeknek karbantartására az adózó polgárok szivesen áldoznak, de legyen minden ut egyformán állami ut, mert lehetetlenség az, hogy érdekek szerint alakuljanak az egyes vármegyékben utak. Tudjuk nagyon jól, hogy történt a múltban ezeknek a kérdéseknek NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. megoldása, aki erősebb volt, annak az útját jókarban tartották, kavicsolták, akinek nem volt ereje, azt otthagytuk sárban, vizben az egész őszön keresztül. Meg kell szüntetni tehát a különbségeket és akkor a falusiak minden áldozatra készek lesznek. T. Nemzetgyűlés ! Az államvasút! alkalmazottak fizetésére 577 millió korona van felvéve a költségvetésben. Ez az összeg nem elég arra, hogy az államvasutak egész személyzetét dotálhassuk. Nagy örömmel olvastam, hogy a pénzügy minister ur arra törekszik, hogy a következő költségvetés keretében végre-valahára az előléptetéseket is rendezi és kinevezhetek, illetve előléptethetők lesznek azok, akik erre rászolgáltak, vagy akiknek már elérkezett az idejük. Eddig ez az állapot rendezetlen volt. Megtörténhetett az államvasutaknál, ahol közelebbről ismerős vagyok a viszonyokkal, hogy egy olyan állomásfelvigyázó vagy irodakezelő, aki közben érettségizett, a fennálló rendelkezések alapján nem volt átminősíthető, jóllehet nem kellett volna az illetőnek több fizetést adni; Már pedig egy ember, aki egész életén keresztül arra törekszik, hogy műveltsége fejlesztése révén abba a fokba juthasson, amelybe tartozónak érzi magát, megérdemli azt, hogy valami úton-módon elérhesse ezt a célját a fennálló rendelkezések ellenére is. Hiszen a múltban is tettek elég kivételt, magas állásokba neveztek ki embereket az államvasutaknál is, törekedjék tehát a minister ur arra, hogy amennyiben az államháztartás ujabbi megterheltetésével ez úgysem jár, az ilyen alkalmazottaknak ez az ambiciója is kielégíttessék, hiszen csak arról van szó, hogy az illetőket egyik klasszisból a másikba átminősitsék. Ezekre a kérdésekre különben, ha majd a jövő évi költségvetést, amit a minister ur közvetlenül ezután elő akar terjeszteni, tárgyalni fogjuk, bővebben vissza fogok még térni és akkor majd rámutatok azokra a bajokra, amelyek ezen a téren évek óta fennállanak, utalni fogok egypár példára, hol egyik tisztviselő a másikat indokolatlanul átugrotta, szóval el fogom mondani a történt igazságtalanságokat. E kérdéssel kapcsolatban meg kell állapitanom az ország financiális érdekei szempontjából, hogy a. nagy Magyarország vasutait kevesebb igazgató irányította, mint ahány igazgatója ma van a MÁV-nak. A kereskedelmi minister ur politikájában látok bizonyos törekvést, amely arra irányul, hogy összevonja az erőket és lehetőleg centralizálni igyekszik az igazgatást. A magam részéről csak azt kérem, méltóztassék a minister ur ezt a politikát mennél hamarább gyakorlatilag is érvényesíteni, mert ez az ország érdekében fekszik, és mennél több kisebb fizetésű alkalmazottal láttatni el az államvasutak adminisztrációját. Ma rettenetes sok a jogász. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a jogászokat el kell bocsátani, csupán azt szeretném, ha nem jutnának olyan nagy hatalomhoz és ha megakadályoztatnék az, hogy a politikát is bevi49
