Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-183

A Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. 381 . Ez az egyik része a kérdésnek. A másik része az, hogjr én tanfolyamot nyitnék a számukra, hogy a termelő- és értékesitő szövetkezetek fölállítását ott megtanulják. Megszüntetné mugyanis azt az abszurd állapotot, ami eddig volt Magyarországon, hogy a mangalica sertést meghizlaltuk mi, eladtuk Csehországnak és a prágai sonkát drága pénzért megint mi ettük meg. Termelő és értékesitő szövetkezetet állitanék fel tehát minden községben, ugy, hogy közvetlenül a községtől vinnék az árut a fogyasztóhoz és cserélnék ki az árujával. A tisztviselő társadalomnak igen tekintélyes résez kapna ezen a téren igen tisztességes megélhetést. De foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, mert ha a tisztviselőkérdés megoldását még tovább is el fogjuk hanyagolni Magyarországon, akkor ez föl fog emészteni minden adót, mert rengeteg sok a tisztviselő, aki semmit sem produkál Magyarországon az államnak. Harmadszor : a még fölösleges részt a földbirtokreform keretében helyezném el. Vannak, akik gazdálkodással, kertészettel, méhészettel szeretnének foglalkozni, ezeknek mindnyájuknak itt munkaalkalmat lehet teremteni. Schandl Károly : Ha értenek hozzá ! Kerekes Mihály: Azért nevelném rá őket. Szabó István (sokorópátkai) : Talán olyan hamar meg lehet azt tanulni, mint a suszterséget ? Kerekes Mihály : A még felesleges részt, mondom, a földbirtokreform keretében helyezném el, a fennmaradó résznek pedig biztosítanám a becsületes, tisztességes megélhetést. Mert az lehetetlen állapot, hogy a tisztviselők nyomorogjanak. Igaz, hogy most a valutánk hála Istennek javul. . . Rassay Károly : Nem érzik ! Kerekes Mihály:... igy talán valamivel előbbre jutunk, azonban erre bazirozni a kérdés megoldását nem lehet. Bazirozni arra lehet, hogy termeljen és dolgozzék mindenki. (Helyeslés.) Ha most részleteiben vesszük a kérdést, ott van pl. a falu élete, otb van a jegyző, aki óriási mértékben túl van terhelve munkával. (Egy hang a jobboldalon : Azokat is inkább fel kell hozni !) Ö a faluval, ami tulaj donképen a dolga volna, nem is foglalkozhatik, le van kötve mindenféle más dologgal, amely nem tartozik az ő resszortjába. Most jönnek a különféle adókivetések, behajtások, hiszen sok komplikáció lesz, rengeteg sokféle adó jön, mindenféle fajta, erre vigyázni kell. A ministeriumokban pedig határozottan sok a tisztviselő. Ne fájjon annak a ministeriumi tisztviselőnek, ha ki kell mennie a falura a jegyző mellé. Dolgozzák fel a restanciákat, mert az a 25.000 darab restancia nem tisztán a népjóléti ministeriumból ered, — ezzel a kérdéssel én is foglalkoztam — hanem onnan, hogy mikor a rendelkezést megkapta a falu, megkapták a közigazgatás közegei, akkor nem küldték be az anyagot, mert nem volt idejük feldolgozni a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák bejelentéseit, aktáit. Innen ered, hogy mikor egyszerre rászorították őket, akkor hirtelen beküldték a faluról a magyar restanciákat. Győr vármegye és Győr szab. kir. város volt az, amely az első felszólításra teljesen tisztázta a kérdést és még akkor jelentést tett s a honvédelmi ministeriumnak be is nyújtotta azt a listát, amelyre a hadiözvegyek, hadiárvák és rokkant katonák voltak felvéve. En helytelen politikának tartottam a múltban azt is, hogy a közigazgatás alsóbb fokán, ha azt a jegyzőt megválasztották jegyzőnek, akkor az egész határozottan tudta, hogy mindig csak jegyző lesz, mig ellenben, hajó összeköttetésem volt a vármegyénél, a fiamat akár a bölcsőjében kineveztethettem szolgabirónak. A nép érdekében való politika volna az, hogy mindenki, aki a megyénél tisztviselői pályára megy, kezdje legal ól és ugy menjen fel tudása alapján és a nép akaratából a felső fokra. Máskülönben ismét csak az fog megtörténni, hogy az a vén jegyző, aki falujának minden mesgyéjét ismeri, nevet, ha egy fiatal szolgabiró kijön a falujába és elkezd rendelkezni, mert az nem ismeri sem a körülményeket, sem a törvényt, ellenben a jegyző ismeri. Az ország érdeke, a vármegye érdeke és a közigazgatás érdeke, hogy kezdje mindenki a hivatalt legalul és ugy mehessen fel a ranglétrán az alsóbb fokról a legfelsőbb fokra, ha arra érdemes lesz. (Helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Amikor én a tisztviselőkérdést tárgyalom, abból a szempontból birálom el a dolgot, hogy a tisztviselők nehéz helyzetét ebben a Házban mindenki megérti azért, mert nagyon jól tudja és átérzi . . . Cs. Kovács István : Még most is nehéz a tisztviselők helyzete ? Mikor 40 K a hus ára ? Usetty Ferencz: Talán könnyű? Persze hogy nehéz ! így nem lehet beszélni ! Kerekes Mihály : T. képviselőtársamnak azt válaszolom, hogy ő mint nemzetgyűlési képviselő 36.000 korona tiszteletdíjat kap. Mondja meg, meg tud-e ebből élni Budapesten, elég-e ez neki ? (Élénk helyeslés.) Tessék nekem megmutatni, hogy melyik tisztviselő kap Magyarországon fizetésképen 36.000 koronát ? (Igaz! Ugy van!) Azért mondtam, hogy ezt a kérdést átérzéssel kell elbírálni. Tudnunk kell az ország nehéz helyzetét, ismernünk kell az ország teherviselő képességét és oda kell hatnunk, hogy az ország abba a helyzetbe jöjjön, hogy a tisztviselők tisztességes, becsületes megélhetéshez jussanak. (Élénk helyeslés.) A Nemzetgyűlésen is szóbahozták, hogy a paraszt jól él. Sziráky Pál : Mégsem akar paraszt lenni senki ! Csak a kenyerét irigylik, de a munkáj át nem ! Kerekes Mihály : Ezt a felfogást látom érvényesülni maguknál a tisztviselőknél is, ugy bogy érthető, ha bizonyos antipátiát látok künn, különösen a falun a tisztviselő és a földmives társadalom között. Már pedig ezt az ellenszenvet feltétlenül el kell oszlatnunk minden vonalon, a kölcsönös megértésnek kell létrejönnie a falusi és a városi lakosság között olyaténképen, hogy a tiszt-