Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-183

372 A Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. tisztek elsősorban a vámőrségnél volnának elhelyezendők. A népjóléti és munkaügyi ministeriumnál a pénzügyi bizottság attól a gondolattól, hogy ez a ministerium takarékossági szempontokból esetleg megszüntetendő volna, egyelőre eltekint, azonban kivánja itt is a takarékossági szempont megfelelő érvényesülését, nevezetesen szükségesnek tartja a gyermekvédelmi költségek azon részének, amely a községeket terheli, megfelelő sürgős behajtását. Azonkívül tekintettel arra, hogy a munka és népjóléti minister a korábban beterjesztett munkásbiztositási törvényjavaslatot visszavonta, ennek folytán óhajtja, hogy a minister mielőbb nyilatkozzék abban az irányban, hogy ezt a gondolatot miként kivánja az életbe átültetni. A közélelmezési tárcánál megállapítottuk, hogy ez a tárca rövidesen meg fog szűnni, amennyiben a szabad forgalom be lesz hozva s akkor erre többé már szükség nem lesz. A nemzeti kisebbségek ministeriumára vonatkozólag pedig az a gondolat merült fel, hogy ha ez fenn is tartatik, a mindenkori külügyminister viselje ezt a tárcát s hogy ez a tárca is lényegesen összevonassék és sokkal kisebb személyzettel láttassék el az ügyköre. A kisgazdaügyi ministeriumnál megállapította a bizottság, hogy ez a ministerium tulajdonképen már nincs is funkcióban, minthogy a tárca betöltve nincs. A költségvetés számszerű tételei mellett vannak egyes szakaszok, amelyek különleges rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek lényeges változásokon mentek át, miután a b. Korányi Frigyes által beterjesztett javaslat szakaszainak nagy része a különböző indemnitási törvényekben törvényhozásilag már elintézést nyert. Viszont a pénzügyminister ur szükségesnek látta, hogy számos olyan rendelkezés vétessék fel ebbe a törvénybe, amelyet a haladó élet vetett fel, s amelynek törvényhozási szabályozása most már szükségesnek mutatkozik. Ezen kihagyott szakaszok helyébe ujak léptek, nevezetesen a hátralékos adóssági kamatok kifizetésére vonatkozólag a 8. és 9. §-ok intézkednek, az italmérési jövedékről szóló törvény kiegészítéséről a 11. § gondoskodik. Azonkívül a 15. § szintén uj, amely a lakásrendelettel kapcsolatban azon terhek fedezéséről kíván gondoskodni, amelyek a tisztviselők lakbéremelése következtében beállott állami terhet kivánják ilyen módon pótolni. A lőporegyedáruság kérdésének rendezése szintén szükséges, tekintettel arra, hogy eddig a cs. és kir. hadügyi kincstár kezében volt és most a kereskedelemügyi ministerium hatáskörébe utaltatott át. A 18. § pedig a budapesti állami utaknak a kezelését a pénzügyministerium és a kereskedelemügyi ministerium hatáskörébe utalja. A 19. § a szovjet-adósság rendezésével kapcsolatosan tartalmaz egyes intézkedéseket s azontúl felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy Szabolcs vármegye törvényhatósága utján a románok által teljesen elpusztított Vencsellér község újjáépítésére 5 millió korona folyósítását engedélyezze. Ezek az intézkedések mind olyanok, amelyek — azt hiszem — a Nemzetgyűlés helyeslésével fognak találkozni, hiszen konkrét dolgok, amelyekre nézve feltétlenül törvényhozási intézkedés szükségessége merült fel és azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a javaslat abban a formájában, ahogyan előttünk fekszik s az ahhoz kapcsolódó vita feltétlenül hozzá fog járulni annak a programmnak végrehajtásához, melyet a pénzügyminister ur ismételten hangsúlyozott s amelynek sarkpontját képezi a takarékosság minden irányban való érvényesítése. Azt hiszem, hogy ha mi ezt a programmot azzal a határozottsággal támogatjuk, ahogyan eddig a Nemzetgyűlés tagjaiban tényleg megnyilvánult, akkor a pénzügyminister urnák törekvése, hogy a magyar nemzetnek állami háztartását biztos révpartra vigye, sikert fog aratni. A külföld bizalma is visszatér és a korona javulása is, amely örvendetesen, folytonosan tart, szintén nagy mértékben fogja támaszát találni abban, ha olyan költségvetést tudunk produkálni, amely, ha a bevételek és kiadások összhangját nem is tudja pillanatnyilag előmutatni, de mégis jelentékeny haladást képez ebben az irányban. Hiszen nálunk tulajdonképen a helyzet eléggé megnyugtató, igaz ugyan, hogy a kilenc milliárd deficit, amelyet a költségvetés kimutat, a zárszámadás alapján esetleg még egy-két milliárddal emelkedni is fog, de még mindig nem jelent olyan óriási deficitet, mint egyéb államok költségvetéseinek deficitjei. Legyen szabad rámutatnom magára Ausztriára, melyben kb. 57 milliárd a deficit s ahol 80 milliárdos költségvetéssel dolgoznak. Ezek olyan számok, amelyek mellett a mi deficitünk valóban eltörpül. S ha azt látjuk, hogy a győztes államok is kénytelenek igen jelentékeny deficitet beállítani a költségvetésükbe, akkor elmondhatjuk azt, hogy a mi költségvetésünk igazán reális alapon épül fel ós megvan a lehetőség arra, hogy a takarékossági szempontok megfelelő érvényesítése mellett, ha nem is egyszerre, de esetleg évek során át sikerülni fog ezt a betegséget a magyar költségvetésből eltüntetni. Ebben a reményben kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassanak a költségvetéssel foglalkozni, ahhoz hozzászólni és támogatni a pénzügyminister urat abban az önfeláldozó és hazafias, lelkes munkában, mellyel ő az éjjelt a nappallal egybevetve fárad azon az ideálon, hogy Magyarország gazdasági reorganizálása és ennek alapján Magyarország kulturális fejlődése a jövőben minden tekintetben biztosíttassák. Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés és taps.)