Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921, évi április hó 27-én, szerdán. 359 vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik ? Birtha József jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Egy darab kis kultúráról és néhány darab kenyérről akarok szót ejteni. Veszprém városában és Székesfehérvárott évek óta egy derék színtársulat működik, egy derék, 90 tagból álló színtársulat, amely e két város kultúrájában meglehetősen jelentékeny tényező. Ez a színtársulat becsülettel végezte misszióját mindazóta, hogy fennáll. A színtársulat és annak egyes tagjai tisztességesen, derekas módon, ahogyan ideális lelkű emberekhez, akik csak a festett világban élhetnek, illik, megmaradt azoknak az eszméknek levegőjében, amely eszmék levegőjében a magyar színész csak élhet : a hazafiság és a becsület levegőjében. Ezek a színészek az idén is eljöttek Veszprémbe betölteni az ő missziójukat és ott derekasan dolgoztak. Igen gyakran adtak elő klaszszikus darabokat, tartottak délutáni előadásokat, ifjúság számára is — mindmegannyi klasszikus darabbal — és nem emelkedhetett ellenük semmi kifogás. Kedvesen, szeretettel fogadta őket Veszprém város polgársága és látogatták is az előadásokat. Néhány nappal ezelőtt — lehet már körülbelül két hete •— egyszerre csak egy bojkott-mozgalom indult meg a társulat ellen. Amint mondták, felsőbb helyről, de ma már tisztán áll, hogy a veszprémi helyőrség tisztigyülésérői felszólítások mentek a különféle testületekhez, a törvényszékhez, a vármegyéhez, a pénzügyigazgatósághoz, a postához, a vasúthoz, és az iskolákhoz, amelyekben felhívták ezen testületeket, hogy ennek a színtársulatnak előadásaira többé ne járjanak, ettől az ifjúságot is tiltsák el, és megtörtént a legutóbbi pénteken az is, hogy amikor épen a kultuszállamtitkár intenciójához képest a legénység számára egy hazafias előadást rendezett a társulat és elő akarta adni Bánk bánt, nem lehetett az előadást megtartani, mert a legénységet eltiltották a megjelenéstől. Ennek a mozgalomnak az oka az, hogy ebben a társulatban, amely 90 tagból áll, csak 81 a keresztény, ellenben van benne kilenc zsidó is. Ezt a 90 tagú társulatot tehát megtette ez a t. szűkebb körű kis népgyűlés zsidó társaságnak és bár Veszprémben, mondhatom, semmiféle talaj nincs arra, hogy felekezeti szempontból ily embertelen mozgalmat ott fentartani lehessen, ez mégis megtörtént. Hiszen ma még tudjuk, hogy az emberek igen kevés kivétellel kollektiv emberek, és ha nem tetszik is nekik valami, azért a nagy áramlattal mennek és úsznak. Maga a veszprémi társadalom is igy van vele, az egyénei kollektiv egyének, természetesen ennek ellene nem szegülhettek, legalább nyíltan nem, de az egész város a legnagyobb megrökönyödéssel és elítélően fogadta ezt a mozgalmat. Hogy félre ne értessem, itt mindjárt beszédem elején kiemelem azt, hogy maga a tisztikar is, amelyet összegyűjtöttek, hogy ezt a bojkottmozgalmat megindítsa, egyénenként mind elitéli az egész dolgot, a tisztek valamennyien megbotránkoznak azon, ugy látszik azonban — hiszen ma még mindig olyan általános a terror és olyan természetű is — nem érzik elég bátornak magukat arra, hogy megnyilatkozhassanak, s azon a tiszti gyűlésen kénytelenek voltak ugy szavazni, hogy ezt a bojkottot csakugyan meg kell indítani Most a helyzet az, hogy a királyi törvényszéket kivéve, a többi testület behódolt. A királyi törvényszék természetesen, ahogyan illik is egy ilyen magas klasszisu testülethez, egyszerűen visszautasította ezt a gyerekes csínyt és egyáltalán nem volt hajlandó ebben a gyerekes csinytevésben résztvenni. A magam részéről is gyerekes csinytevésnek tekintem ezt és habár 81 embernek, 81 keresztény magyar embernek, összesen pedig 90 magyar embernek exisztenciájáról, mindennapi kenyeréről van szó, akik rongyos színészek, szegények, akik máról holnapra élnek, s bár nemcsak ezekről, hanem anyákról, hitvesekről, kis magyar gyermekekről is van szó s habár igy elég nagyjelentőségű ez az ügy, a mi igen nagy bajaink közepette, mégis azt gondolom, hogy nem épen okvetlenül kellett volna ezt a dolgot idehozni, annál is inkább, mert akikhez interpellációmat intézem, ugy a vallás- és közoktatásügyi minister ur, mint a honvédelmi minister ur, az ő egyéniségük, gentleman voltuk úgyis teljes garanciát nyújtott nekem arra, hogy hozzájuk menvén ezzel a panasszal, nagyon természetesen igen röviden, igen korrektül, igen nagy jóakarattal ezt elintézték volna. Usetty Ferenc ; Sokkal egyszerűbb lett volna ! Rupert Rezső: Nem is azért jöttem ide, mintha ebben nem hittem volna —az én bizalmam, az én hitem teljesen megvolt — hanem mert ezt a mozgalmat epidémia —jellegűnek tekintem. Megindul az egyik városban, kezdeményezi egyik ilyen testület, meghallják a szomszéd városban, a harmadikban, negyedikben, tizedikben, huszadikban, mindenütt megkezdik a mozgalmat és ha nem is sikerül az életet többre megállítaniuk, mégis mindenütt, minden városban megállítják öt-hat napra az életet, mindenütt újra és ujrakell a kormánynak, a minister uraknak intézkedniük, ami időt jelent. Épen azért, hogy itt a magyar nemzet közvéleménye előtt az ország centrumában ezt a kulturkérdést, ezt a botrányt itt szóvá tevén, a magyar közvéleménynek is biztatást adjunk arra, hogy nekik nem muszáj mindenféle kollektiv áramlatba belemenniök, hogy a közvélemény, a városok, a polgárok mindenütt hall-