Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

360 'A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921. évi április hó 27-én, szerdán. ván ezt ilyen illetékes ajkakról, a kormány részé­ről is hallván a helyes, korrekt felfogást, hogy megállítsuk ezt az epidémiát, hogy az ne terjed­jen tovább, hogy sok embert a szenvedéstől, nél­külözéstől megmentsek, ezért szólalok fel. Mert ma ugy áll a helyzet annál a kis veszprémi becsü­letes és tisztességes társulatnál, hogy ott 81 keresz­tény ember is válságba került és arról van szó, az igazgató épen azt írja, hogy az egész társulatot kénytelen szélnek ereszteni. (Ellenmondások a középen.) Pekár Gyula : Ez túízás ! Rupert Rezső : Azt én nem tudom, hogy túl­zás van-e ebben, de az egészen bizonyos, hogy én a magam részéről nem túlozok. Annak az egész tár­sulatnak minden nap kilencezer korona kiadása van és ha ma meghirdetnek egy előadást, mint pl. most Bánk bánt, mint mondtam, ez 9000 korona veszteség. Azonkívül miből fizetik a tagokat ? Hiszen 90 tag ellátása naponta igen jelentékeny összeget vesz igénybe és nagyon jól tudjuk, hogy a szinészek szegény emberek, nem rendelkeznek vagyonnal, tartalékokkal, másból nem élhetnek. Kerekes Mihály: Még az igazgató sem! Rupert Rezső: Ezeknek máról holnapra kell élniök és meg kell kapniok a kenyerüket. Az igen t. közoktatásügyi államtitkár ur részéről is elvár­tuk volna a felszisszenést a kultúraellenes merény­let, a gonosz, ostoba támadás miatt, amely oda­lent Veszprémben történik az egész polgárság köz­véleménye és vétója ellenére. És ha csak a 81 kis darab kenyérről is van naponta szó, mondom, én a magam részéről nem értem, hogy az államtitkár ur könnyedén azt mondja, hogy ez nem olyan sú­lyos, nem olyan veszedelmes dolog. Nekünk, akik az eszményeknek szolgálunk, akik az eszményeket akarjuk ebben az országban diadalra juttatni, ezen a kis kulturterületen is, amelyet a magyar szinészet jelent, szeretettel kell a magunk munkáját végezni s szeretettel kell az ő segítségükre sietnünk. En nem is vonom két­ségbe és nem gondoltam egy pillanatig sem arra, hogy e tekintetben a kultuszministerium s a hon­védelmi ministerium részéről is a támogatást meg nem kapnám. Itt van a destrukció, amint méltóz­tatik látni — hiszen a mi társadalmunkban ez min­dennapi eset — ez az a destrukció, amely gátolja az életet, amely az emberek kenyere ellen tör. Mert kivenni valakinek a szájából a falatot, a ke­nyeret, keresetétől elütni, ez az igazi destrukció. Ez destruálja az államot ; pedig mindnyájunknak arról kell gondoskodnunk, hogy mindenkinek min­dennap meglegyen a betevő falatja. De tisztán fiskalitási szempontból is, tisztán az adóalanyok szempontjából is mégis csak fontos, hogy az a vállalat, amely ott évek óta fennáll és becsületes, mondhatom nagyon magas színvonalon álló társu­lat és ismétlem, 81 keresztény magyar embernek ad kilenc zsidó mellett kenyeret, fontos, hogy«egy ilyen jó adófizető társulat ott fenmaradjon. Ez nem lehet ok arra, hogy türjük'ezta demagógiát, amely ma a társadalomban ilyen divattá lett, hogy ott minden kis ember csak azért, hogy fel­tűnjön, hogy valami nagy ligának, nagy országos egyesülésnek keretében bizonyos érdemeket sze­rezzen, ilyen akciókat kezdeményez. Ez felfelé is nagyon elhibázott, mert hiszen azok akis rövidlátó vidéki alakok nem tudják azt, hogy a kormány nagy szempontok szerint nézi és kezeli ezeket a dolgokat és nem enged meg ilyen apró csinytevéseket s azokat érdemnek egyáltalán nem veszi. Mondom, ezért tettem csak szóvá ezt, hogy ez a társadalom — mert hiszen ma már városról­városra újból és újból megismétlődik ez •— ilyen illetékes ajkakról hallván a védőszavakat és egy­úttal a megnyugtatást is, megálljon a lábán. Az a szerencsétlen kis társulat pedig, amely nem szol­gált rá arra, hogy becsületesen dolgozván a magyar kultúra érdekében, ilyen elbánásban részesüljön, az is tovább folytathassa évek óta ott végzett áldásos munkáját. Kérem az igen t. minister uraknak ezt a védelmét. Budaváry László: A bojkottáló közönséget is meg kell hallgatni. Rupert Rezső : Legyen nyugodt, hogy Veszprém hangulatáról sokkal hivatottabbnak érzem maga­mat beszámolni, mint azok, akik a bojkottot csi­nálják. Még csak arra az egyre kívánok rámu­tatni, épen azért, mert katonai mozgalomról is van szó, hogy ismétlem, maga az a tisztikar, amely kénytelen volt bizonyos körülmények közé juttatva úszni ezzel az árral és hozzájárulni a moga vótumával, hogy ez a megkeresés a köztestü­letekhez elmenjen, az is egyénenként a legnagyobb sajnálattal és visszatetszéssel vette ezt a moz­galmat és nekik sem volna semmi kedvesebb, mint az, hogy a társulat megint a maga jogaiba vissza­helyeztessék és megóvassék az ő szempontjukból is az a jogrend, amely minden polgárt ebben a hazában megillet. Ezek után a következő interpellációt intézem a vallás- és közoktatásügyi és a honvédelmi minis­ter úrhoz : 1. Tudja-e a vallás- és közoktatásügyi s a honvédelmi minister ur, hogy a veszprémi szín­társulat katonai és iskolai részről bojkott alá he­lyeztetett ? 2. Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi és honvédelmi minister ur a vizsgálatot megindítani s a felelős egyéneket felelősségre vonni ? 3. Hajlandók-e nevezett minister urak azon­nal intézkedni, hogy a veszprémi színtársulat az embertelen bojkott alól felszabaduljon ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi s a honvédelmi minister uraknak. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés Î Az elhangzott interpelláció első kérdésére azt kell mondanom, hogy : nem tudok róla. Itt az interpelláló képviselő ur előadásából hallottam először, hogy Veszprémben a színtársulat ellen ilynemű és ilyen terjedelmű bojkott folyik. A második kérdés az, hogy vájjon hajlandók va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom