Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921 Gaal GasztOn : Csak egy nullát hibázott havonta ! Gr. Bethlen István ministerelnök : És erre a szubvencióra se lenne szükség, de fentartjuk és fenn akarjuk tartani, amig a mai rendszer megmarad, azért, mert csak ezen utón és módon tudjuk biztositani azt, hogy a magyar sajtó olcsón jusson megfelelő hírszolgálathoz. Ez nem egyéb, mint a magyar sajtónak minden pártra való tekintet nélkül való egyforma támogatása megfelelő olcsó hírekkel. (Helyeslés.) Ha ezt beszüntetnők és megfelelő olyan áron adnók a hírszolgáltatást, aminőn azt a konkurrens vállalatok adják, abban a percben ez a támogatás is feleslegessé válnék, s az iroda a saját lábán is megállna. Arra vonatkozóan, hogy Kozma Miklósnak a működését nem mindenki ugy itéli meg, mint Drozdy t. képviselőtársam, hanem egészen másként — és hogy erre hivatott emberek Ítélik meg másként — bátor vagyok egy-két szemelvényt felolvasni olyan iratokból, amelyek megfelelő helyről származnak. Itt van pl. Réz Mihály urnák nyilatkozata, aki mindenesetre jelent valamit a magyar publicisztikában. O azt mondja (olvassa) : »A helyzetről küldött részletes tájékoztatását igen köszönöm. Nagy segítségemre van ez a helyzet megítélésében és szives folytatását kérem mindig. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhatunk. Sajnos, otthon igen kevesen vannak, akik lelkükre veszik a dolgot. Veletek azonban passzió dolgozni.« Felolvashatnék ehhez hasonló más köszönőiratokat igen nagy számban, Drozdy Győző: Nem mind arany, ami réz! Gr. Bethlen István ministerelnök : Ezzel megfeleltem az előzetes kérdésre, hogy a Távirati Irodában Kozma Miklós milyen rendszert honosított meg. Áttérek arra a kérdésre, hogy mi a terve a kormánynak ebben a tekintetben a jövőben. (Halljuk ! Halljuk !) Annak ellenére, hogy a Távirati Iroda meggyőződésünk szerint teljesen jó kezekben van, hogy megfelelő működést fejt ki, és hogy a szervezése jó utón van : szükségesnek tartjuk azt, hogy állami szervből magánszervvé változtattassék át. Megjegyzem, hogy ebben a tekintetben már a lelépett kormány is határozott. Hogy miért indokolt ez, azt három okkal fogom kifejteni. Már maga az, hogy 1,200.000 K-t költ a magyar állam a Távirati Irodára, bizonyos kiadást jelent, amelyet, ha lehet, kötelesség megtakarítani. Nem mondom azt, hogy ez a kiadás nagy, hogy túlmagas ; nem mondom azt, — amint a képviselő ur talán állítja — hogy ez a kiadás kútba dobott pénz, ellenkezőleg nagyon jó helyre tett pénz. Ha van azonban mód arra, hogy ezt a kiadást is megszüntessük, az állam financiáira, a takarékosságra való kötelező tekintet azt indokolja, hogy ezt is megszüntessük. évi április hó 27-én, szercián. 351 A másik ok az, hogy egy állami kézben lévő bürokratikus szervezet természetszerűleg nem felelhet meg annyira a követelményeknek ezen a téren, mint a magánvállalkozás. Fontos azonban, hogy ezt a magánvállalkozást az állami és a nemzeti szempontok figyelembevételére mindig köteleznünk kell. A harmadik indok a következő : Bizonyos az, hogy egy állami szerv a külföld részéről bizonyos gyanúval kisértetik. A Magyar Távirati Iroda, de bármilyen ilyen állami távirati iroda által leadott hírek könnyen azzal a gyanúval találkoznak, hogy ezek hivatalos hírek lévén, talán kissé elferdítve adják vissza a valóságot és hogy propaganda-célokat is szolgálnak. Mindezek az indokok amellett szólnak, hogy a Magyar Távirati Iroda állami szervből magánszervvé változtattassék át. Cseppet sem osztozhatom azonban Drozdy t. képviselő urnák abban a véleményében, amelyet beszédének egyik passzusában kifejtett, — igaz, hogy a későbbi passzusában rögtön vissza is vonta — hogy t. i. a Magyar Távirati Irodát versenytárgyaláson adjuk bérbe. Bocsánatot kérek, versenytárgyaláson nem vagyunk hajlandók bérbeadni, mert első kötelességünk az, hogy itt a magyar államnak és a magyar nemzetnek érdekeit minden körülmények között biztosítsuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Drozdy Győző : Ne spekulánsok kezébe juttassuk ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem vagyunk hajlandók ezt a vállalatot a hírlapok szindikátusának sem bérbe adni. Hogy erre vonatkozólag a Wekerle-kormány hogyan gondolkozott, arra nézve ismét a már idézett ministertanácsi jegyzőkönyvből vagyok bátor egy passzust felolvasni. Ez igy szól (olvassa) : »Ugyanebből az okból mellőzendő az a terv is, amely a lapok által alapítandó részvénytársaságra kívánná bizni a Magyar Távirati Irodát. Ez az u. n. szindikátusi megoldás egyébként azért sem fogadható el, mert olyan részvénytársasággal szemben, amelynek igazgatóságában ott ülnek az egyes napilapok képviselői, a kormány befolyása és diszkrecionárius joga, ha papíron biztositható is, de a mi viszonyaink között a gyakorlati életben zaj és zökkenés nélkül alig vihető keresztül.« De még egy másik okból sem vagyunk hajlandók erre. Ha a hírlapok szindikátusa venné át a Magyar Távirati Irodát, nagyon félő, hogy a hírszolgálatnak azt a részét, amely a magyar lapok ellátásával foglalkozik kifejlesztené ugyan, a főrészét és az állami szempontból legfontosabb részét, a külföldnek megfelelő informálását azonban elhanyagolná. Nem tartanám tehát a magyar állami érdekekkel összeegyeztethetőnek, hogy ez a magyar hírlapok szindikátusára bizassék. A most már emiitett állami szempontok figyelembevételével az előző kormány egy szin-