Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

°Ä Nemzetgyűlés 182. ülése 1921. évi április hó 27-én, szerdán. - 349 lat volt, amely egyáltalán nem feleit meg azoknak az érdekeknek, amelyeknek kielégítése a magyar nemzet szempontjából kívánatos lett volna. Nem lebet tehát ezt a vállalatot a mai Magyar Távirati Irodával összehasonlítani, nem lehet azt a szubvenciót sem összehasonlítani, amit akkor kapott és amit a Magyar Távirati Iroda ma kap. Mert hiszen, ha mi azt akarjuk, mint ahogy akarjuk, hogy a magyar nemzet megismertessék a külföldön, hogy végre megszűnjék az az állapot, hogy Magyarország egy teljesen ismeretlen fogalom a külföld előtt, akkor nem kell sajnálnunk bizonyos kiadásokat sem, amelyek ennek a feladatnak teljesítése szempontjából szükségesek és kívánatosak. Rupert Rezső : Hozzáértő emberek kellenek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Rátérek arra is. Egy kis nyugalmat és türelmet, minden kérdésre meg fogok felelni. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy ennek a Magyar Távirati Irodának, t. i. a Radó Sámuel-féle Távirati Irodának milyen jelentősége volt, arra vonatkozólag bátor vagyok egy ministertanácsi jegyzőkönyvnek bizonyos passzusait felolvasni, amelyek a Wekerle-kormány idejében keltek és amelyekben az akkori kormányelnök ur épen abból a szempontból, hogy a Magyar Távirati Iroda a feladatainak megfelelhessen, változásokat óhajtott az addigi rendszeren eszközölni. Ebben a ministertanácsi jegyzőkönyvben a következő passzusokat találom: (Olvassa.) »A kisebb államokra mindig nehezebb feladatot ró hireik elhelyezése a külföldön, mint a nagy államokra. Ha emellett figyelembe veszszük külügyi képviseletünk részvétlenségét, nyelvi elszigeteltségünket és saját nemzetiségeink aknamunkáját, ugy nyilvánvaló, hogy mindezen körülményeknél fogva a külföld informálása tekintetében már a háború előtt is fokozott tevékenységre lett volna szükség. A fő szervezeti baja a Magyar Távirati Irodának az, hogy a nagy nemzetközi távirati ügynökségek által alakított trösztnek a Magyar Távirati Iroda nem egyenlőjogu tagja, hanem tulajdonképen nem más, mint fiókja a wieni k. k. Correspondenz Bureau-nak. Ennek folytán a nemzetközi híranyag túlnyomó részét Magyarország állandóan a külügyministerium és az osztrák ministerelnökség cenzúráján keresztül kapja...« »Ma sehol, még Zagrebban, Szarajevóban, Bécsben és Berlinben sincs a Távirati Irodának egyetlen munkatársa sem. Ezen a bajon kell a legégetőbben segíteni, és egymásután kell szerződtetni ^megfelelő munkatársakat Zagrebban ...« stb. És itt fel vannak sorolva azok a fontosabb pontok, ahol erre szükség volna. »Ez természetesen költséggel jár. De azzal számolni kell, hogy költség nélkül ennek a munkakörnek elvégzése lehetetlen.« Már most azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy a Magyar Távirati Iroda ebben az időben 12.000 korona szubvenciót kapott. Ez is bizonyos pontig illúzió, mert igaz, hogy a magyar kormány részéről direkt csak 12.000 koronát kapott, ellenben az a szerv, amely tulajdonképen a külföldet értesítette, a Wiener Correspondenz-Bureau, igen tetemes subvenciókat húzott épen a közös külügyministerium és az osztrák kormány részéről. Erre vonatkozólag is itt vannak az adatok : »Az osztrák Correspondenz Bureau 1917. évi kiadásai 1,180.000 K-t tesznek ki, az évi bevétele 762.000 K, tehát az 1917. évi deficit, amit az osztrák ministerelnökség pótol, 418.000 K. Ehhez az osztrák ministerelnökség által fizetett 418.000 K-hoz hozzászámitandók a külügy ministreium által teljesített fizetések és a hadügyministerium és a hadvezetőség által rendelkezésre bocsátott óriási híranyag költsége is. A wieni Correspondenz Bureaunak ugyanis a külföld majd minden nagyobb metropolisában van állandó munkatársa és ezeknek fizetését és költségeit állandóan a külügyministerium tériti meg. Joggal remélhető tehát, hogy a Magyar Távirati Iroda külföldi munkatársainak fizetését és költségeit is a külügyministerium fogja megtéríteni.« Ne éljünk tehát abban az illúzióban, hogy csak 12.000 K volt az a szubvenció, amit a Magyar Távirati Iroda kapott, de a magyar hírszerzés, amit ma a Magyar Távirati Iroda egészében ellát, sokkal nagyobb szubvencióban részesült, de az a hátránya is volt, hogy az osztrák ministerelnökség és másfelől a közös külügyministerium cenzúráján ment keresztül minden hir. Hogy ez magyar szempontból mit jelentett, azt a saját bőrünkön tapasztaltuk. Ez volt az oka, t. Nemzetgyűlés, amiért a Wekerle-kormány a Magyar Távirati Irodánál megszervezett rendszert meg akarta változtatni és dr. Fabro Henrikkel, az országgyűlési gyorsiroda osztálytanácsosával szerződést kötött. Ez történt 1918 augusztus havában. E szerződés szerint Fabro vette volna át a Magyar Távirati Irodát, élvezte volna azt a 12.000 korona szubvenciót, de természetesen ezenfelül azt a távirati és telefonbeszélgetésekben való segítséget, amit minden hasonló szervezet kap a magyar állam részéről, és a külképviseleti szervek megszervezésénél kilátásba helyeztetett költségeinek bizonyos megtérítése. Sajnos azonban, ez a szerződés sohasem lépett érvénybe. A Károlyi-kormány megalakulása után a Magyar Távirati Iroda államosittatott. Ez az állapot megmaradt az egész proletárdiktatúra alatt, és ekkor megtelt a M. T. I. forradalmi alakokkal. Rengeteg pénzt pocsékoltak el, a magyar nemzet szempontjából vajmi keveset adtak; végeredményben csak a proletárdiktatúrának és a forradalomnak voltak szócsövei, a magyar érdekeket azonban teljesen elhanyagolták. A diktatúra bukása után egy ideig ez az állapot megmaradt, hiszen nem volt várható, hogy a diktatúra bukása után az első percben