Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

344 A Nemzetgyűlés 181. ülése 19 a bank hitelezői és a bank részvényesei is meg­felelő módon jogaikhoz jutnak. Ha másoknak jobb terveik vannak, álljanak elő, azonban eddig semmi­féle terv nem merült fel. Mi csak a helyzeten aka­runk segiteni, nem tolakodás a célunk, nem is volna ez a mi szerény állapotunk mellett lehet­séges. A másik dolog, amit méltóztatott kérdezni, az, hogy mi lesz azokkal az elvesztett bankjegyek­kel, kinek nyeresége ez. Ezt én is nagyon szeret­ném tudni. T. i. a mélyen tisztelt békeszerződés erről tökéletesen megfeledkezett, holott a had­sereg sok ide-odavonulása alkalmával megfelelő nagy generál-kasszák pusztultak el, ugy hogy itt nagy összegekről van szó. Én nem megyek annyira mint Wekerle mélyen tisztelt elődöm, aki sok milliárdra becsüli ezt az összeget, de tény az, hogy nagy összegről van szó. A magyar kormány álláspont] következő. Miután a békeszerződés 189. §-a azt mondja, hogy az 1919 június 15.-ke előtt —erről van szó — a semleges államokban, vagy más külföldön, tehát nem szukeessziós államokban lévő és kintrekedt bankjegyek a magyar és osztrák csonka államot terhelik, ebből az következik, hogy az elveszett bankjegy a mi hasznunk, Magyarország és Ausztria haszna kell hogy legyen. Szerintem másoknak, a szukeessziós államoknak eszerint ezekhez a bank­jegyekhez semmi közük nem lehet. Álláspontunk, amelyet képviselek az, hogy ez a magyar állam haszna és ennek megfelelő volna a mi eljárásunk. Tisztelt barátom helyesen mondta, hogy az Osztrák-Magyar Banknak nevezett valamibe — mert most már ezekután részvénytársaságnak sem merem mondani — három bank volt belebujtatva. Úgymint az 1918 október 20-a előtt működött likvidáló Osztrák-Magyar Bank, amely akkor volt likvidáció alatt, amikor számláit 1919 december 31-én lezárta. Nem akarok szólni egyébről, mert ebbe még sok utódom meg fog bolondulni. Ez az egyik bank volt a közös. Azután volt egy magyar és egy osztrák bank, amelyek külön működtek, mindegyik bocsátván ki pénzeket vagy pénzhez hasonló utalványokat. Hogy ezek hárman milyen viszonyban voltak egymással, azt soha ember meg­fejteni neu tudja. Ez örök rejtély. Világos, hogy mi tudjuk, mit kell tenni. Mi amikor átvesszük az üzletvitelt, átvesszük azt, amit a jegybank magyar üzletvitele csinált és semmi mást. A jelzálogosztályt nem ; csak azt vesszük át, amit a jegybank csinálhat, azt is csak ugy, hogy az államnak nem adhat hitelt, hanem csak másnak jegybanki alapon.Amikor ezt átvesszük, a következőképen okoskodunk. Tartozunk a magyar üzletvitelért 13 milliárddal. Először tehát kifizet­jük nekik a 13 milliárdot. Akkor, ami bankjegy még maradt, átadjuk a reparációs bizottságnak és ez meg fog semmisiteni annyi magyar adósleve­let, mint amennyi bankjegyet átadunk neki. Józan ésszel csak ezt lehet csinálni. Amennyi bankjegyet átadunk, annyi magyar adóslevelet kell megsemmi­siteni, mert ezzel szemben minekünk most annyi [. évi április hó 26-án, kedden. államjegyünk van forgalomban, ami semmi egyéb, mint látra szóló, nem kamatozó államadósság. Ez a megoldás. Ennek kapcsán az a mi álláspon­tunk, hogy nem létező, megsemmisült bankjegyek szintén Magyarországnak és csonka Ausztriának a javára vannak, vagyis ennyi magyar adósság lesz megsemmisítendő. Ez a magyar kormány álláspontja. (Helyeslés.) Most már ami Pécset illeti, tisztelt barátom tudja, hogy mennyire érdeklődöm ennek helyzete iránt; hiszen ha ez a helyzet nem lett volna, akkor én most nemzetgyűlési képviselő vagyok, mert a tápéi mandátumot azért nem fogadtam el, mert megállapodás szerint Pécsett akarok fel­lépni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Az Osztrák-Magyar Bankkal megkötendő konvencióban megvan, hogy a pécsi fiókot is át­vesszük : mindazok, akik ott vannak, nyugodtak lehetnek afelől, hogy amikor visszajönnek, semmi hátrány sem fogja őket érni ; a magyar állam nemhogy büntetné, hanem megjutalmazza őket azért, hogy mellettünk kitartottak. Ez a vála­szom a baranyai kérdésre vonatkozólag. Kérem, méltóztassanak felvilágosításaimat tu­domásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha nem, akkor a vitát berekesztem. Méltóztatnak-e az 5. §-t elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Az 5. § elfogadtatott. „., Következik a 6. §. Gerencsér István jegyző (olvassa a 6—29. §-okat, amelyek változatlanul és észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 30. §4). Elnök ." A pénzügyminister ur kivan szólnia Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés ! Az Osztrák-Magyar Bank vezetőségével kötött konvenció szerint bátor vagyok két módosi­tást ajánlani (olvassa) : »A 30. § a) pontjának második sorában : »bank magyar felülbélyegzésü« szavak helyett »banknak a jelen törvény értelmé­ben kicserélésre kerülő« szavak illesztendők be. A 30. § második bekezdésében »az állami jegy­intézet létesitése előtt« szavak után »az állami jegyintézet összkibocsátásának terhére« szavak illesztendők be. Tisztelettel kérem, hogy az eredeti szöveggel szemben az enyémet méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsé István jegyző: < Erődi-Harrach Béla ! Erődi-Harrach Béla előadó: Nem kivánok szólni. Gerencsér István jegyző : Dinich Vidor \ Dinich Vidor : T. Nemzetgyűlés I A 30. §-hoz azt indítványoznám, hogy a b), c), d) pontban előforduló »állampénztár« helyett : »magyar ki­rályi állampénztár« vétessék be. (Helyeslés.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : Elfogadom. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senkisem kivan szólni, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. A kérdést akként fogom feltenni, hogy mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom