Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

A Nemzetgyűlés 181, ülése 1921. évi április hó 26-án, kedden. 343 pontból az emiitett jegyforgalomhoz számit az az összeg is, amely az Osztrák-Magyar Bank üzleteinek átvételéből folyólag vállalt kötelezettségek kiegyenlít r sere szükséges.« Elnök : Káván még valaki szólni ? Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. A kérdést akként kivánom feltenni, hogy mivel a pénzügyminister ur indítványa nincs ellentétben a 2. §-£Za,l, a kérdést először a 2. § elfogadására fogom feltenni. Ha az elfogadtatik, akkor külön fel fogom tenni a kérdést a péjozügyminister ur módosítására. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltevéséhez hozzájárulni % (Igen!) Felteszem tehát a kérdést : méltóztatnak a 2. §-t elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Igen. Méltóztatnak a %. §-t a pénzügyminister ur által beadott indítvánnyal elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A 2. § a pénzügyminister ur indítványával fogadtatott el. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslat S—é. §át, amelyek észrevétel nélkül fogadtatnak el. Olvassa a törvényjavaslat 5. §-át). Elnök : Szólásra ki van feljegyezve % Gerencsér István jenvző: Ernst Sándor! • " Ernst Sándor: T. Nemzetgyűlés! Én ugyan részben már megkaptam a választ abban, amit méltóztatott a pénzügyminister ur előadni. Az én lelkemben ugyanis kétség volt a likvidáeióra vonatkozólag. Most méltóztatott mondani, hogy hajlandó javaslatot tenni, hogy az utódállamok a likvidáció kérdésében külön értekezletre üljenek össze. Mégis azonban nem teljesen kaptam meg a választ azokra, amiket kérdeztem és igy kénytelen vagyok itt felszólalni. T. i. már a bizottságban is felszólaltam volt arra nézve, ami ebben a §-ban foglaltatik, a vissza nem térő bankjegyekre vonatkozólag. Azt hiszem, hogy ugy reánk a Nemzetgyűlésre, mint az államra nézve rendkívül fontos az, hogy ez a kérdés, amennyire emberileg lehetséges, tisztáztassék. A pénzügyminister ur a bizottságban kifejtette volt, hogy ma még egészen világosan látni nem lehet, mi fog történni ebben a kérdésben, mert ebben ugy az egyes szukcessziós államok, mint pedig a párisi központ, a nagyhatalmak tanácsa, mely a likvidálást le akarja bonyolítani, más-más felfogáson vannak. Már pedig azt hiszem, itt rengeteg összegekről van és lesz szó. T. i. ugy a háború alatt, mint a, háború után rendkivül nagymennyiségű bankjegy ment veszendőbe, amely vissza* nem fog térni. Az állam ezekért a bankjegyekért egyrészt garantált, másrészt pedig az ó terhére, csonka Magyarország terhére van ez irva. Reánk nézve tehát rendkivül fontos tudni azt, hogy mi fog történni mindazokkal a százmilliókká], esetleg milliárdokkal, amelyek igy veszendőbe mentek, de bennünket legalább forn ailag mégis terhelnek. Azonkívül itt van az a tény is, amit a pénzügyi bizottságban méltóztatott mondani, hogy úgyszólván három bank van ma ezidőszerint ebben az országban, t. i. az első bank az, amely 1918 október 27-éig fennállott és amely azokban az államokban, amelyek szétszakadtak és most külön életet élnek, működik. Itt is felmerül az a kérdés, hogy mi fog történni a bankjegyeknek azzal a részével, amely ebben az időpontban ment veszendőbe sok különböző körülménynél fogva a háború és egyéb okok miatt. Kérdezem miképen méltóztatik ezt felfogni és hogyan méltóztatik gondolni, hogy az utódállamok konferenciáján erre nézve megegyezés történjék. De nemcsak ezekről a bankjegyekről van szó, hanem azokról is, amelyek azóta adattak ki és a forgalomban a használat következtében teljesen tönkrementek. Ezek kinek a nyereségét fogják képezni ? Másik kérdésem a bajai háromszögre vonatkozik. Minden magyar embernek legkinosabb és legfájóbb sebe ez a kérdés. Hiszen azt kell látnunk, hogy a mi testvéreink itt a béke diktálmánya ellenére még most is a legborzasztóbb és legsanyarubb helyzetben vannak, valóságos purgatórium ez a számukra, már t. i. a nemzeti élet szempontjából. (Egy hang : Gyalázat !) A kérdés megoldása még nem közeledik. Én ezt az alkalmat is megragadom és arra kérem a kormányt, (Helyeslés.) kövessen el mindent, hogy ezt a kérdést valamiképen oldják meg, mert ez nemcsak ebből a szempontból, hanem pénzügyi szempontból is nagy fontossággal bir. A bajai háromszögben ugyanis nem bélyegezték le az osztrák-magyar bankjegyeket a délszláv hatóságok és igy az osztrák -magyar bankjegy a bajai háromszögben teljesen szinguláris helyzetben van; Sem a magyar, sem az osztrák bankjegy lebélyegezve nincs és relációja a többi, különösen délszláv pénzjegyekhez képest a lehető legsilányabb, legrosszabb. Mi fog történni ezekkel a bankjegyekkel, ha időközben — remélem mennél korábban — mégis csak vissza fog ez egyszer csatoltatni Magyarországhoz ? Még egyetlenegy kérdésem van. A törvényjavaslat 20. §-a ugyanis felfogásom szerint ellentétben van azzal, amit méltóztatott mondani, mert mig egyrészről a 20. §-ban a hitelüzletek határozottan tiltatnak az uj jegyintézet számára, hogy t. i. ennek nem lesz módjában hitelüzleteket végrehajtani, addig másrészről azt méltóztatott mondani, hogy a jegyintézet átveszi az osztrák-magyar bank teljes üzletét. Már pedig az osztrák-magyar bank teljes üzletében a hitel üzletek is bentvannak és bent voltak a magyar területen. Nem tudom ugyan, hogy a teljesség szó alatt mit kell érteni és hogy vájjon ezeket a hitel üzleteket folytatni akarjf-e az intézet, igen vagy nem. ? Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az Ernst Sándor t. barátom által felvetett igen nagyjelentőségű kérdésekre a következőket válaszolhatom. Mi az utódállamok konferenciáját nem hívhatjuk össze ; ezt a jóvátételi bizottság teheti meg, amelynek sok gondot okoz az Osztrák-Magyar Bank. Ha azonban összehívják, a tervünk készen van és azt hiszem, megoldjuk a kérdést ugy, hogy Magyarország és Ausztria,