Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

342 A Nemzetgyűlés 161. ülése 1921, évi április hő 26-án, kedden. érdekében történt

3 mert ezáltal minden jóravaló nemzet segitségére leszünk. És evvel végeztem. El is fáradtam. Ha mái mast azt kérdezik önök, akik annyi jó barátsággal voltak irányomban, hogy ezek után az eredmények után, amelyeket néha talán sikereknek is lehetne mondani, én inkább hiszem-e azt, mint amikor idejöttem december 20-án, hogy sikerülni fog a magyar pénzügyi kibontakozás, ha önök azt kérdezik, hogy hitem ma erősebb-e : őszintén azt mondom : Nem, uram ! Az én hitemet sem erősiteni, sem gyengíteni nem lehet. Az én hitem a magyarság feltámadásában abszolút. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást berekesztem. Felteszem a kérdést, méltóztatnak a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen 1) A törvényjavaslat általánosságban elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Gerencsér István jegyző : Sándor Pá] ! Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! Egyetlen rövid kérdést óhajtanék a t. pénzügyminister úrhoz intézni, amely pár szóval elintézhető. Nem azért, mintha nem tudnám, hogy mit fog nekem felelni, de azért, mert azt óhajtom, hogy a Nemzelgyűlés plénuma előtt is ismételje meg azokat a kijelentéseket, amelyeket a pénzügyi bizottságban már megtett. Kérdezem tehát, igaz-e az, amit osztrák részről, még pedig úgynevezett előkelő oldalról hangoztatnak, hogy a pénzügyminister ur óriási összegeket fordít arra, hogy a mi valutánkat Zürichben megjavítsa. Igaz-e ez, vagy nem ? Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Nagyon köszönöm Sándor Pál t. barátomnak, hogy ezt a kérdést hozzám intézte. Igazán itt a legfőbb ideje annak, hogy ezt a közönséges hazugságot egyszer már leleplezzük. (Élénk helyeslés.) Hogy mennyire hazugság ez az állítás, azt legjobban bizonyítja az, hogy nekem semmiféle pénzem nem volt. De ha lett is volna, bizonyára mást csináltam volna "vele, minthogy koronát vásároljak. Ki vesz koronát koronáért ? Más államok, ugy látszik, csináltak ilyenfélét, de én nem. Eri azt akarom, hogy a korona a maga természetes súlyával emelkedjék. En voltam Európában az első pénzügyminister, aki hivatalbalépésem napján a de vizaforgalmat teljesen szabaddá tettem. Ha megkötöttem volna, akkor a korona látszólag magasabban állana, mint hogy a bécsi kifizetés is magasabban áll, mint az osztrák korona. Az egyiket 98-cal, a másikat 150-nel jelzik. Én nem tettem különbséget. Nálunk kifizetés és pénz egyforma. Ebből látszik leginkább, hogy semmiféle mesterséges deviza-rendszabály nem történt. Magyarországról sürgönyök mennek a külföldi sajtóba, leleplezik, hogy százmilliókat költök a korona megjavítására, — nem tudom, kinek a pénzéből. Ez is mutatja, mennyire szükséges már egyszer evvel a hazugsággal leszámolni. Ma kaptam kézhez a Neue Züricher Zeitungot, amely legelőkelőbb lapja Svájcnak és mindig avval a nagy erkölcsi komolysággal és tisztességgel tárgyalja a mi kérdésünket, amit a svájciak részéről már megszoktunk. Ebben a számban olvasok egy cikket a magyar koronáról. A cikk először is megdicsér engem. Ezt elengedem, hiszen eleget dicsérem én önmagamat. (Derültség.) Azután így folytatja (olvassa) : »Hegedüs nem nyugszik. Napnap után beszédeiben és újságcikkeiben folyton azt hirdeti, hogy a magyar koronának emelkednie kell. Reméli, hogy nemsokára eléri a szomszéd államoknak, különösen a cseh és a román pénznek a szinvonalat. Ha egyszer sikerül neki — így folytatódik a cikk — a koronát szuggesztiöval megindítani, ez tovább emelkedik, mert mindazok, akik ellenkezőleg spekuláltak, most a magyar korona felé menekednek.« Ez természetes. Ha látják, hogy emelkedik, eladják, ami nem jó és vesznek olyat, amivel nferni fognak. Ezt nem én csinálom, hanem az élet természetes mechanikája. Végül azt mondja a cikk, — és ez vonatkozik ail Si ci kérdésre, amelvet t. barátom felvetett (olvassa) : »Ez fordítja meg a tőzsdét is és a tőzsdei spekulációt. így azután rövid idő alatt a budapesti deviza Bécsben 1'10-ről 2"60-ra ment. Lassanként mi is követtük ezt.« T. i. a zürichiek. »Hogy vájjon magyar részről nem segítették-e ezt egy kicsit« —mondja tovább a cikk —»ezt nem tudom megállapítani. Ezt sokan állították, a pénzügyminister azonban tagadja és folyton azt mondja, mint egy fanatikus, hogy a magyar koronának emelkednie kell, mert alábecsülték.« Ezt mondom állandóan. Egy krajcárt erre nem fordítok. A magyar koronának emelkednie kell, mert eddig alábecsülték. Kérem,t. barátomat, vegye ezt tudomásul. Sándor Pál : Köszönöm. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Méltóztatnak a törvényjavaslat címét elfogadni, igen vagy nem ? (Igen 1) A cím elfogadtatott. Gerencsér István jegyző (olvassa a bevezető részt ésaz.l. § t, amelyeket észrevétel nélkül elfogadnak. Olvassa a törvényjavaslat 2. §-át). Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az előbb emiitettem, hogy az OsztrákMagyar Bankkal most már megkötöttem a megállapodást. Ennek következtében bátor vagyok indítványozni, hogy a 2. § első bekezdésének végére a következő mondat szurassék be : »E szem-