Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

A Nemzetgyűlés 181. ülése 1921. évi április hó 26-án, kedden. 339 sának kérdésére és mindazon kétely eloszlatá­sára, melyet előttem felszólalt két igen t. bará­tom a gazdasági válság és más ügyek tekinteté­ben is hozzám intézett. Egy grafikont készítet­tem, mely hivatalba lépésem óta a magyar va­luta alakulását mutatja a bécsi és zürichi piacon. Ebből két dolgot méltóztatnak látni. December 16-án Bécsben a magyar és osztrák pénz egy­formán állott. Ma a magyar pénz 250 száza­léknál nagyobb agióvai áll, mint az osztrák. Méltóztatnak látni azt is, hogy december 16-án Zürichben a magyar korona 1*15 volt, ma pedig 2*20, az osztrák kifizetés, mely nem is az osztrák pénzt jelenti, 60 ponttal volt akkor a magyar fölött, és ma a magyar 70 ponttal áll az osztrák fölött. E változásnak még más jelentősége is van, és ezt szeretném a t. Nemzetgyűlésnek meg­mondani. Táblám azt mutatja, hogy nem egyen­letes a haladás, hanem közben visszaesések vannak. Ez valóságos daktiloszkópiai felvétel, ujjnyomat-felvétele a magyar politikának. Vala­hányszor valaki itt krízist csinál, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) valahányszor valaki fel akar dönteni egy kormányt, és nem fér a bőrébe (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) az pénzébe kerül az országnak, Nekem ugyanis a valutánkat fel kell emelnem és tudjuk, hogy minden valutaromlás uj adókat jelent. Ennél­fogva mindenki, aki válságot csinál, tudja meg, hogy uj adókat kényszerit a polgárokra, mert minden valutavisszaesés uj adó behozatalával jár. Mindenkinek, akiben még egy csöpp hazafi­ság van, egy csöpp józan önzés van, kell lenni annyi eszének,, hogy ezt belássa. (Igaz! Ugy van!) Következik ebből más is. Panaszokat hallottam itt Szabó Balázs t. képviselőtársam részéről, hogy válság van, s ez elsősorban a tőzsdén nyilvánul meg, ahol a papirok leesnek és hogy ezáltal a magyar középosztály ismét tönkremegy. Ebből az következnék, hogy álljunk meg a valuta emelésével, legyünk nyugodtak s elégedjünk meg az eredményekkel,, most már minden rendben van. En soha ilyen politikára kapható nem le­szek és kijelentem, hogy ha emiatt megbuknám, a nemzet Ítélőszéke elé fogom hurcolni utódo­mat, ha más politikát csinál, mint amit én követtem. A helyzet ugyanis a következő : Járnak itt nagy pénzügyi kapacitások, bizonyít­ván, hogy nem tudom hány milliárdot vesztett a magyar nemzet azzal, hogy valutapolitikát csináltam, mert ha megszorozzák az összes tőzsdei értékeket és az összes papirok egy nap a piacra kerültek volna, annyit vesztettünk volna. Én nem szólok arról, hogy előre meg­mondtam, hogy mi lesz a tőzsdéD s jeleztem azt is, hogy ezen változások mind névlegesek. Ha a nullákat letöröljük a fekete tábláról, azáltal a fekete tábla még nem változott meg. Ezek a változások névlegesek, mert itt egy optikai csalódás forog fenn. A pénz az értéket méri, de ez a pénz most más, mint ami de­cemberben volt. Ezzel mérve, az érték r mást kell, hogy mutasson, mint decemberben. Épen olyan ez, minha egy orvos először Réaumur-rel, azután Celsiussai méri ugyanazt a lázbeteget és azt mondja, hogy más lázfokot mutat, pedig a láz nem változott, csak a hőmérő. Másodszor azt mondom : a tőzsdének megvan a rugékonysága, hogy magához fog térni. A magyar középosztály tudja meg azt, hogy az ő papírjai jók. Jók a magyar állam­papírok és annál jobbak lesznek, minél jobban emelem a valutát, jók a magyar bankok és iparvállalatok és annál jobbak lesznek, minél jobban emelem a valutát. Jók a záloglevelek és annál jobbak lesznek, minél jobban emelem a valutát. A közönség tartsa meg a papírjait és ne nézze a tőzsdei árfolyamokat. Sőt többet mondok, a tőzsdei ár­folyamok felemelésének egyetlen módja az, hogy lehetővé kell tenni a nagyobb osztalékok fize­tését. A nagyobb osztalékok fizetése folytán fog magasabb kamatozás előállani és igazi tőkésítés alapján igazán kialakulhatnak azok az árfolya­mok, amelyek megfelelnek a helyzetnek. Jogosnak ismerem el azt a szemrehányást, hogy a magyar kormány hibát követett el, amikor a nyilvános számadásra kötelezett válla­latok hadinyereségadóját ugy állapította meg, hogy minél nagyobb az osztalék, annál több adót fizetnek. Ha lehetséges a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatoktól más formában sok adót szedni anélkül, hogy ezt az intézke­dést fentartsuk, én hajlandó vagyok hozzájárulni és a kérdés meg lesz oldva. Más azonban a középosztály helyzete. Irtó­zatos leveleket kapok folyton, hogy tönkremegy a középosztály a papirok árfolyamának leesése folytán, holott ha nem adja el a papírokat, nem­csak hogy nem megy tönkre, hanem egész nyu­godtan állithatom, hogy jól fog járni, mert papírjai mindig jobbak lesznek. A legszörnyűbb azonban az, hogy belekeveredett a tőzsdébe a társadalomnak egy olyan része, amelynek ahhoz semmi köze nincsen. (Ugy van ! Ugy van !) Ször­nyű leveleket kapok lányoktól és asszonyoktól, akik férjük tudtán kivül kerültek bele és ezek most szenvednek. Ezek mindenesetre jobban meghat­nak engem, mint némely cikkíró, akinek cik­kében világosan toporzékol az, hogy szerencsétlen Schlusst csinált és azt nem tudja lebonyolítani. (Ugy van ! Ugy van ! Derültség.) A társadalom­nak ez a mérge, amely látható, megdöbbentő, és miután nők vannak a karzaton, egyebet nem mondok, mint latinul elmondom az infláció követ­kezményét: Ceterum censeo, inflationem maximam meretricem. (Mozgás és helyeslés.) Ebből azt következtetem, hogy a valuta fel­emelése az egész ország érdeke, ezt tehát abba­hagyni nem szabad, ezt tovább kell folytatni és minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy ezt egyenletesen, lassan elérjük; akkor a magyar à

Next

/
Oldalképek
Tartalom