Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

S40 A Nemzetgyűlés 181. ülése 1921. évi április íió 26-án, kedden. értékek, amelyekről Szabó t. barátom szólott, mindenesetre meg lesznek védelmezve. De szükséges ez azért is, mert a valuta emelése egyúttal társadalmi és erkölcsi probléma is. Társadalmi probléma azért, mert ba nem emelnők a valutát, a magyar középosztály ebbe egészen biztosan belepusztulna. Vázsonyi t. barátom szép adóbeszédet mondott s engem nagyon szidott a demokrata körben. Az adókérdésekben sokban igaza volt s ennélfogva kértem őt is, bogy majd tartson ebben velem tanácskozást. Abszolúte nem volt azonban igaza abban, amit arról mondott, hogy mennyivel jobb a helyzet Bécsben, mint nálunk. Azt mondta, bogy nálunk az állam fog jól járni, a magánosok pedig tönkrementek, Bécsben ellenben nagy élet fejlődött. Hát Bécsben nagy élet fejlődött ki a hotelekben és a dologtalanok között, de a bécsi középosztály nemcsak hogy nincs jobban, mint a mienk, hanem rosszabbul van, s amikor Bécsben azt látom, hogy a mi háromkoronás tojásunknak ára 13 korona, nem irigylem őket. De nem irigylem azért sem, mert ha egy kormány újra 12 milliárdot szavaztat meg a tisztviselők részére, akkor annyi bankót kell csinálni, hogy nem mondhatok mást, mint hogy el kell menni a gyorssajtóhoz a bankóval. Optikai csalódás az, mintha ott nagy élet volna. Nagyon is kivánatos volna, hogy azon a soványító kúrán, amelyen már mi keresztülmentünk, ők is keresztülmenjenek, hogy máskép nézzenek ki. Sajátságos állapotban vagyok a tekintetben, hogy Zürichből több és több helyről jönnek a lapok, amelyek mind irnak a magyar korona várható javulásáról. De valahányszor megnézek valamely külföldi lapot, — mint legutóbb egyet, amely Berlinből jött — ahol, azt hiszem Magyarország tönkremeneteléről és arról van szó, hogy a Nemzetgyűlés semmit sem szavaz meg, ez mind osztrák forrásból származik, ugy hogy én időm nagy részét avval töltöm, hogy az osztrákoknak külföldi lapokban válaszolgatok, miután ez a propaganda okvetlen szükséges. Ennek a hazugságnak véget kell vetni. A mi koronánk jósága nem Ausztriától függ, hanem tőlünk és a nemzet ezt fel fogja emelni, Ezzel összefügg más is. Amint mondottam — és ez az, amiért idejöttem — a magyar középosztály tönkrement volna, ha rideg fizetéssel odaszorítjuk a drágaság platformjához. Az olcsóságnak kellett jönni, mig Bécsben felfelé megy a drágaság. Ezt a politikát abbahagyni nem lehet, a valutát emelni kell tovább mindaddig, mig a magyar középosztály jóllakik, felruházkodik és megint vissza tudja adni gyermekeinek azokat az ólomkatonákat, amelyeket el kellett adnia. (Elénh tetszés és helyeslés.) De amint mondám, a valuta javításnak van egy nagy erkölcsi jelentősége is. Minden pénzromlás azt jelenti, hogy a játékszenvedély felé megyünk és konjunktúrákat élünk. Minden pénzjavulás és stabilitás azt jelenti, hogy a munka kap megint erőre, mert a munkából lesz a pénz és nem a pénzből magából. (Elénh helyeslés.) Ez az, amire a nemzet jövőjét alapítani kell, hogy hagyják abba a játékot és jöjjön el az az idő, amikor a pénzt másra, mint becsületes munkára nem lehet alapítani. (Elénh helyeslés és taps.) Végül — ezzel végzem is — a valutajavulásnak van egy nagy politikai jelentősége is. Nem akarok célozni a valutajavulás folytán Nyugat-Magyarországon előállott helyzetre, azonban szabad annyit mondanom, — ez az én elégtételem — hogy ha ma valaki NyugatMagyarországból el akar menni Ausztriába, nemcsak a hazafiságában, de a józan eszében is kételkednem kell. Itt mondok valamit, ami különös, mert egy neuilly-i impresszió, amely folyton megjelenik előttem, bár kontár vagyok a. külpolitikában. Én Neuillyben átolvastam Renner kancellárnak — elég időm volt rá internáltságomban — mindazokat a jegyzékeit, amelyek azt fejtegetik, miért kell elvenni Nyugat-Magyarországot. Ezekben folyton az volt kidomborítva, hogy ez gazdaságilag szükséges. Ezek az érvek ma teljesen megdőltek. Először azért, mert kisült, hogy nem igaz az, hogy Nyugat-Magyarország el tudja látni Ausztriát gabonával, hiszen maga is importra szoruló terület, másodszor nem igaz, hogy jobban jár, mert ha odamegy pénzével, legalább kétharmad részét el fogja veszíteni, ugy hogy ezek az argumentumok mind lehetetlenek. Ezekkel az argumentumokkal a nagyhatalmakat becsapták, és nekem az a sejtésem, — talán helytelent mondok és jó, hogy a külügy minister nincs jelen, — hogy a nagyhatalmak felültek egy intrikának. Én tehát arra az álláspontra helyezkedem., hogy politikailag nagyon jelentős valutánk emelése, mert nekünk, amint mondottam, egyszer fel kell tornásznunk magunkat a szomszéd államok valutájához. Csak igy tudunk velük érintkezni, csak igy tudunk politikailag érintkezni, és csak igy tudjuk politikai feladatainkat velük szemben is megoldani. Ma odajutottunk, amit az előbb is mondottam, hogy Magyarország a formális rendezés szempontjából tervvel rendelkezik. Mi hajlandók vagyunk ezzel a tervvel szomszédainknak és a nagyhatalmaknak szolgálni azzal, hogy az Osztrák-Magyar Bank likvidálására nézve milyen álláspontot foglalunk el. Ép igy mondom azt is, hogy a magyar kormánynak az a meggyőződése, hogy mi, mikor elszakadunk az osztrák koronától, oly irányba megyünk, amely nemcsak szomszédainknak, hanem a békét akaró egész Európának igényét kielégíti. Ez pedig semmi egyéb, mint a frank-valuta felé való haladás. A nagyhatalmak ugy intézkedtek, hogy összetörték Közép-Európát és itt most sok apró kis állam van, ami voltaképen néhány kilométerre