Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

oZ2 A. Nemzetgyűlés 181, ülése 1921. évi április hó 26-án, kedden. rit va. Ha visszagondolunk, t. Nemzetgyűlés, a hatéves háborúra és a nemzetünk testéből leszaki­tott részeken sínylődő honfitársaink szomorú hely­zetére, elgondolkozunk azon, hogy vájjon mit is nyertünk mi ebben a háborúban és hogy vájjon miért is küzdöttük végig ezt a szomorú háborút. (Felkiáltások jobbfelől : Az osztrákért !) A kérlel­hetetlen sors keserű megpróbáltatásoknak tette ki szegény nemzetünket ; de a Gondviselés, habár nagy áron is, megadta a nemzet évszázadokon át : óhajtott függetlenségét, önállóságát, (ügy van! jobbfelől.) Ezért üdvözlöm én ezt a törvényjavas­latot, amely egyik legfontosabb és legerősebb bás­tyája lesz Magyarország függetlenségének. T. Nemzetgyűlés ! Rendkívül nagy mulasz­tást látok abban, hogy ez a törvényjavaslat csak most kerül a Nemzetgyűlés elé. Mert meggyőződé­sem, hogy ha ez a törvényjavaslat a múlt évi pénz­felülbélyegzés után rövid idő keretén belül a Nem­zetgyűlés elé került volna, valutánk nem romlott volna annyira, mint amennyire most le van ro­molva. Hiszen fényesen igazolja ezt Cseh-Szlová­kiának a jelenlegi pénzügyi helyzete is. De nem romlott volna le valutánk saját ha­zánkban sem ennyire, hogyha ezen papirronggyá vedlett bankjegyet már a múlt esztendőben, vagy talán hónapokkal ezelőtt, átcseréltük volna fe­dezett államjegyekké és a fedezett államjegyekkel láthattuk volna el polgárainkat. Mert az az egy évig tartó huzavona, az a sok alapnélküli mende-, monda, amelyet a pénzkicseréléssel kapcsolatban előhoztak és amellyel ijesztgették a népet, hogy ilyen meg ilyen mérvben fog csökkenni a pénzünk értéke és ilyen meg olyan nagymértékű levonások fognak a pénzkicseréléssel járni : ezek voltak az inditóokai annak, hogy minden egyes polgár igye­kezett a pénzétől szabadulni és minden olyan por­tékáért is, amelyért azelőtt alig adott volna egy­: néhány fillért, ezrket Ígértek. Ez is a spekuláció elvén épült fel és ennek is az volt az oka, hogy egyes üzletemberek, ügyes nagyobb üzérek kihasz­nálták a publikum jóhiszeműségét és hozzá nem értését. De nem akarok hosszasan rekriminálni, csak arra akarok az igen t. pénzug3^minister úrtól fel­világosítást kapni, hogy vájjon milyen intézke­dést fog tenni arra nézve, hogy az a sok állítólagos hamis bélyegzésü bankjegy, amely most oly vég­i telén sok gondot okoz a közönségnek, milyen el­bánásban fog részesülni a pénzkicserélés alkal­mával, mert ha csak a legutóbbi napok esemé-, nyeit figyeljük, akkor is látjuk, hogy a kisebb értékű bankjegyekhez mennyire ragaszkodik a közön­ség és a nagyobb értékű bankjegyeket nem lehe­tett felváltani, mert az emberek a kisebb értékű bankjegyeket nem adták ki a kezükből és igy jó­formán megállott a forgalom. A múlt hét szom­batján a pestkörnyéki gyárakban nem tudták a, munkásokat kifizetni, két, három, négy munkásnak adtak egy-egy ezresbankót és midőn ezek a sze­gény emberek bejöttek a városba és elmentek a vásárcsarnokba és a kereskedésekbe, nem tudtak aj ta semmit sem vásárolni, mert az ezresbankót nem akarták tőlük elfogadni. Szabó Gy. János : A vasúton sem fogadják el ! Temesváry Imre : Szíveskedjék tehát a minis­ter ur megnyugtató nyilatkozatot tenni arra nézve, hogy ez a kimondhatatlan közgazdasági kárt okozó félelem tényleg alaptalan-e és hogy a pénzkicseré­lésnél az állam be fogja-e cserélni ezeket a pénze­ket, amelyeket hamisaknak mondanak. Arra kérem még az igen t. pénzügyminister urat, hogy a pénzkicserélés határidejét oly módon tegye közzé, hogy az az ország minden részébe eljuthasson, nehogy megint ugy járjon a közön­ség, mint ahogy a pénzfelülbélyegzésnél történt, hogy az ország egyes részeiben az akkori román megszállás, illetőleg kitakarodás következtében igen sokan nem vehettek tudomást a rendes idő­ben a pénzfelülbélyegzésről és így nagy veszte­séget szenvedtek. Egyébként a javaslatot általánosságban el­fogadom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Szabó B:.lázs! Szabó Balázs : T. Nemzetgyűlés í Nem tagad­hatom el, hogy bizonyos ünnepi érzés fog el akkor, amikor arról határozunk, hogy az uj magyar állam­jegyek kibocsátását törvénybe iktatjuk. Évtizedeken át az önálló magyar jegybankért folytatott eredménytelen küzdelmek után a külső és belső események kényszerítő hatása alatt végre odáig jutottunk, hogy az önálló magyar pénzt, az önálló magyar koronát gazdasági életünkbe be­vezethetjük. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok érzelmi húro­kat pengetni, hiszen a pénzügyi javaslatok tárgya­lása alkalmával inkább a r'deg észnek, a számi­tásnak van helye, de azért én erre a magyar pénzre, erre az uj magyar koronára mégis ugy tekintek, mint az önálló államiságnak tulajdon­képen egyetlen kifejezőjére és ugy tekintek erre a magyar pénzre, mint amely imperative fogja követelni, maga után fogja vonni mindazokat a törvényhozási intézkedéseket, amelyekkel le kell szegezni azt, hogy ez a csonka Magyarország — de reméljük, hogy nem sokáig csonka, hanem rövid idő múlva integer Magyarország — független állam. Szabó Gy. János : így legyen ! Szabó Balázs : T. Nemzetgyűlés ! Ennek az uj magyar pénznek az ércfedezetét arany és ezüst — sajnos — kellő mennyiségben nem képezheti. De én ugy érzem és ugy tudom, hogy ennek az uj magyar pénznek minden ércnél hatalmasabb és erősebb fedezetét képezi a magyar földnek ős termőereje, a magyar népnek a lankadatlan munkakedve és a magyar nemzetnek a független Magyarországot fentartani akaró áldozatkész- el­szántsága, '(ügy van ! jobbfelől.) Ezeknek az erő­tényezőknek erőkifejtéséből majd meg fog születni, hogy ha a világ gazdasága ezen az alapon marad, még a kellő mennyiségű aran}^- és ezüstfedezet is. A pénzügyminister urnák hatalmas koncep-

Next

/
Oldalképek
Tartalom