Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-181

À Nemzetgyűlés ISI. ülése 1921. évi április hó 26-án, kedden. 333 cióval felépitett törvéiiyjavasiat-rendszere nagyon nagy áldozatokat ki\án ettől az országtól. Ez a Nemzetgyűlés hallotta és ismeri azt a súlyos terhekkel teljes programmot. Fnnek a Nemzetgyűlésnek rovására nagyon sok vádat kovácsoltak már össze, sok súlyos kritika /al illették azt. Hiszen én nagyon jól tudom, hogy rendkívüli időkben a kritika erősebb és szenvedélyesebb, —azonban a speciális magyar viszonyoknál fogva a Nemzetgyűlést illető kritika a legtöbbször rosszindulatú volt. (Ugy van! jobbfelől.) De azt hiszem, annyit elismernek ma már, vagy ha nem, legalább későbben el fognak ismerni még a legádázabb kritikusok is, hogy ez a Nemzetgyűlés a törvényalkotás munkájából kizárta a népszerűségre való törekvést, mert a pénzügyminister ur súlyos terheket kivánó javaslatainak törvénybeiktatásá /al az adózók nagy tömege előtt valami nagy szimpátiát szerezni nem lehet. (Ugy van ! jobbfelől.) Mégis elvállaltuk ezt a kötelezettséget és végre fogjuk hajtani azért, mert ugy kivánja tőlünk az ország érdeke. Ezeknek a súlyos terheknek, ennek a súlyos teherviselésnek végcélja azonban nem lehet más, mint az összeroppantással fenyegető adósságok eltávolítása, azután az életfentartási eszközöknek könynyebb beszerezhetősége által a társadalmi béke helyreállítása, végül pedig a magyar koronának, mely gazdasági erőnk kifejezője, régi súlyának, hitelének visszaszerzése és erősitése. Á pénzügyminister ur politikájának hatásakép már látjuk, hogy emelkedik a magyar koronának értéke s emelkedik a magyar korona vásárló ereje is. Azonban ennél a pontnál engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy reámutassak arra a súlyos eseményre, amely most megy végbe itt ebben az országban. Ugyanakkor, amikor a magyar pénz kibocsátását törvénybe akarjuk iktatni, amikor a magyar pénz kibocsátására a törvényhozás felhatalmazást akar adni, az ország súlyos gazdasági válsággal küzkodik. A korona árfolyamának emelkedésével, az idegen valuták sülyedésével bizonyos tekintetben sülyedt az idegenből behozott iparcikkeknek, vagy nyersanyagoknak az ára is ; azonban ez az ársülyedés, ez az árhanyatlás nincs arányban azzal az irtózatos árzuhanással, amely úgyszólván napról-napra reánk szakad (Ugy van I jobbfelől.) s amely azt mondhaton, hogy valósággal fejlődő gazdasági életünket ingatja ma már meg s talán katasztrófával is fenyegeti Magyarország gazdasági fejlődésének egyetlen legbiztosabb pillérét : az őstermelést, a mezőgazdaságot. (Ugy van ! jobbfelől.) Ennek az árzuhanásnak, olcsóbbodásnak az eddig szűkölködő társadalmi osztályok talán láthatták valami jótékony hatását, azonban azt tapasztaljuk, hogy egyáltalában nem érezték azt a jótékony hatást olyan mértékben, mint amilyen nagy mértékben károsodott a mezőgazdaság. (ügy van ! jobbfelől.) En attól tartok, hogy ha ez az árzuhanás ilyen keretek és tünetek között tovább is fog tartani, akkor a kormányzat gondjai nagy mértékben fognak sűlyosodni azért, mert az eddig szűkölködő társadalmi osztályokhoz csatlakozva, válságba fog jutni a magyar mezőgazdaság is, az a mezőgazdaság, amelyre eddig már nagyon nagy terheket raktunk, amelyre az ezután törvénybe iktatandó vagyonváltsággal még nagyobb terheket fogunk rakni, de amely épen az óriási kiadásokkal szemben beállott alacsony értékesités miatt össze fog roskadni a nagy terhek alatt. Tudom, hogy ez szörnyű circulus vitiosus, azonban ebből valahogyan ki kell lábolni. Nem tudom és nem is keresem azt, vájjon a pénzbőség hozta-e a drágaságot, vagy pedig a drágaság kényszeritette ki a pénzbőséget, csak azt tudom, hogy dacára annak, hogy a bankópérs megállt, dacára annak, hogy a bankóinfláció megszűnt, azért az árak mégsem stabilizálódtak, illetőleg nem csendesen estek alá, hanem árzuhanás állott be. Anélkül, hogy bankóelvonás történt volna, hogy valami túlságos nagy bőség, nagy termésfeleslegünk volna, mégis ilyen hatalmas zavar állott be. Hogy miért, hogy a hivatalos intézkedés következtében elrendelt határzárlat, vagy a spekuláció okozta-e ezt a zavart, azt most nem kutatom ; azonban bármi okozta is ezt a zavart, azt a konzekvenciát le kell vonnunk most, mikor a magyar pénzt kibocsátjuk, hogy ennek az uj magyar koronának a tekintélyét és értékét nemcsak a külfölddel szemben kell biztosítani, hanem biztosi tani kell befelé is, hogy akkor, amikor ez a magyar korona bevonul a magyar gazdasági életbe, annak valósággal nimbusza legyen a szakadatlanul váltakozó árhullámzás közepette, nehogy esetleg a magyar korona értékét, tekintélyét is tönkre tegyük, de tönkretegyük vele a közvetítő kereskedelmet és a mezőgazdaságot és ezen a kettőn kivül álló társadalmi osztályokat is. A pénzügyminister ur zsenialitása bizonyára megtalálta már ennek az orvosságát is. Azt hiszem, hogy ő tisztában volt azzal, hogy azután az operáció után, amelyet ő végrehajt ezen az országon, komplikációk is fognak majd bekövetkezni s ezeknek a komplikációknak a gyógyitására is bizonyára már készen van a gyógyszere. Én tudom, hogy közülünk senki sem szereti jobban a hatzát, mint a pénzügyminister ur. Tudom, hogy a hazaszeretete, a munkakedve sem lankadt, a szelleme sem fáradt el és a pénzügyminister ur akkor, amikor ezt a magyar koronát gazdasági életünkbe bevezeti, bizonyosan megtalálja a módját, előre gondol arra, hogy hogyan védje meg a magyar pénz tekintélyét és hogyan fogja majd visszautasítani a magyar pénz, a magyar gazdasági fejlődés ellen akár spekulációból, akár bármiféle okból irányitott támadásokat, és hiszem, hogy ő ezeket vissza is fogja utasítani és le is fogja verni. T. Nemzetgyűlés ! Nagyon kevés hozzátenni valóm van még. Temesváry Imre igen t. képviselőtársam emiitette •— a pénzügyminister ur nem volt idebenn akkor — hogy nyilatkozatot kérünk a pénz kicserélésére vonatkozólag abban a tekintetben, hogy a közfelfogás szerint — és épen a nagy bankok és a vidéki állampénztárak terjesztették el ezt a felfogást — tömérdek hamisított