Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-181
A Nemzetgyűlés 181. ülése 1921. évi április hó 26-án, kedden. 331 Méltóztatnak látni, t. Nemzetgyűlés, ennek a javaslatnak fontos közgazdasági jelentőségét, hogy nemcsak pillanatnyilag intézkedik és nemcsak pillanatnyilag akar segíteni a magyar pénzforgalom nehézségein, hanem azt olymódon viszi keresztül, hogy ezzal egyidejűleg a hiteligényeknek kielégítéséről is mintegy jegybankszeriileg gondoskodik. Felvetődhetik a kérdés, t. Nemzetgyűlés, hogyha jelenlegi pénzjegyeinket ki kell cserélni, miért nem teszi ezt a kormány mindjárt egy önálló jegybank felállításával. A jegybank felállítása ezidőszerint lehetetlen, mert állami pénzügyeink jelenlegi helyzete és valutánk nemzetközi ingadozásának mai arányai mellett a jegybank sikerrel nem működhetnék és hivatását nem teljesíthetné. Amint tehát a javaslat indokolása is kiemeli, rázkódtatás nélküli átmenetet biztosító provizóriumra van szükség a jegybank végleges rendezéséig. E célból a törvényjavaslat m. kir. állami jegyintézet felállításáról gondoskodik. Ez az intézet önálló jogi személyiséggel felruházott intézmény, független az állami közigazgatástól, közhivatali jellege van, de teljesen bankszerüen működik. Ez a törvényjavaslat szigorúan megállapítja az alapokat, amelyeken államjegyeket kibocsátani szabad. így kibocsáthatók államjegyek a mai pénzforgalom kicserélésére és kibocsáthatók államjegyek a törvényszerű üzletek alapján, vagyis az uj hiteligények kielégítése végett. A forgalomban lévő papírpénz becserélése államjegyekre — és itt nem tesz különbséget a javaslat a forgalomban levő különböző papírpénzek között — teljes névértékben, tehát minden levonás nélkül történik. Ez biztosítja a pénzkicserélés idején a forgalom zavartalanságát, ami szintén igen lényeges intézkedése a javaslatnak. Egy bizonyos határidőn túl azonban a becserélés már időszakonkint emelkedő százalékos levonásokkal lesz csak eszközölhető. Az uj hiteligényeknek kielégítése is biztosítva van a bankszerű fedezet mellett kibocsátható kétmilliárd korona keretéig, amely kontingenst két esetben, nevezetesen, egyrészt a vagyonváltság lebonyolításával, másrészt a termés értékesítésével kapcsolatos hitelüzletek érdekében és esetében a jegyintézet indokolt előterjesztésére a kormány időlegesen felemelhet. Igen helyes elvet valósit meg a javaslat 19. §-a, amelynek értelmében az állami jegyintézet az állammal hitelezési viszonyba nemléphet. Ez a rendelkezés alkalmas arra, hogy a jegyintézet iránt a bizalmat ugy a belső, mint a külső forgalomban megszilárdítsa. És ha az előadottak alapján tisztelettel kiemelem még a javaslatnak az állami jegyintézet működésére és ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseit, azt látjuk, t. Nemzetgyűlés, hogy a pénzforgalomnak rendkivül nehéz, bonyolult kérdéseit oly tisztán, oly világos egyszerűséggel oldja meg, — hogy ebben már a nemzet régi óhajának, régi vágyának teljesedése is benne van : az önálló magyar jegybank váza, gerince. Érthető tehát, hogy a pénzügyi bizottság oly melegséggel fogadta ezt a javaslatot és ahhoz általánosságban hozzájárult. Részleteiben némi módosítást javasol a t. Nemzetgyűlésnek és legyen szabad itt megemlítenem azokat a módosításokat is, amelyeket az igen t. pénzügy minister ur javasolt a pénzügyi bizottságban, s amelyekhez a bizottság hozzájárult. Az előbbiekhez tartozik az a módosítás, hogy a jegyintézeti tanács elnökétől, alelnökétől és 12 tanácstagjától kinevezésük után és működésük megkezdése előtt a fogadalom helyett a pénzügyi bizottság esküt kíván. A másik — és ez már lényeges módosítása a pénzügyi bizottságnak, amely azt a bizonyos kis ellentétet, amely a 19. és 33. §-ok között fennállott, igyekszik eliminálni — abban áll, hogy a 33. §-nak az az intézkedése, hogy kezelési hiány esetén a pénzügyminister kamatozó államkötvények ellenében egymilliárd korona erejéig hitelt vehessen igénybe, hagyassék ki a javaslatból és ne vétessék be a törvénybe. A pénzügyi bizottság alaposan mérlegelte itt a kérdés mellett és ellen felhozott érveket. Mellette, a javaslat fentartása mellett azok az érvek szólanak, hogy az állam rendkívüli változások esetén olyan hirtelenül alakuló helyzetbe kerülhet, hogy pénzre van szüksége és ezzel szemben megtörténhetik, hogy a bankóprés réme ismét fenyeget, ami talán sokkal nagyobb kárt és veszedelmet jelenthet a magyar állam pénzügyeinek nemzetközi megítélésében. A pénzügyi bizottság épen ennek az utóbbi érvnek súlya alatt amellett foglalt állást, hogy a javaslat 33. §-ának ez az intézkedése hagyassék ki, mert ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a jegykibocsátó intézet részére a bizalmat nemzetközi forgalomban különösen megerősítse. A pénzügyminister ur azt a módosítást javasolta a pénzügyi bizottságnak, hogy a jelenleg forgalomban levő papírpénzek egyes kategóriáinak kicserélése szükség esetén a javaslat törvényerőre emelkedése után, de a jegyintézet működésének megkezdése előtt — amennyiben szükségesnek mutatkoznék — eszközölhető legyen. Ezekben voltam bátor tisztelettel előterjeszteni a t. Nemzetgyűlésnek a javaslatot, azokkal a módosításokkal együtt, amelyekkel a pénzügyi bizottság azt elfogadta és ennek alapján tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, hogy ezt a javaslatot ugy általánosságban mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Temesvár y Imre ! Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! Talán egyetlenegy törvényjavaslat sem feküdt eddig a Nemzetgyűlés előtt, amely oly különböző érzelmeket váltott volna ki a nemzet polgárainak minden rétegében, mint épen a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslat, Azt a több évszázados szomorú kapcsolatot, amely bennünket, Magyarországot Ausztriához fűzött, (Egy hang jobb felől : Kötött !) épen ebben a törvényjavaslatban látjuk kettészakítva ; a nemzet függetlenségének sarkalatos pontját ebben a törvényjavaslatban látjuk a leglényegesebben kidombo42*
