Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-180

324 À Nemzetgyűlés 180: ülése 1921. évi április hó 25-én, hétfőn. el vádak és pedig egy olyan köztisztviselőéről, akiről köztudomású, hogy általános tiszteletnek és becsületnek örvend, amikor egy fegyelmi birósági Ítélettel állunk már szemben s a fegyelmi biróság Ítélete dacára idejön egy képviselő s nemcsak fentartja azokat a vádakat, sőt tetézi, (Ellenmondások halfelől.) — bocsánatot kérek, akkor, ha a képviselő ur azt mondja, hogy a beadvány egy naiv beadvány volt, ismétlem, ki kell jelentenem, hogy minket ne tartson olyan naivnak, hogy mi ebben a kérdésben ne akarjunk tisztán és igazán látni. (Zaj.) Épen azért járulok én hozzá a képviselő ur érdekében ahhoz, hogy a mentelmi bizottság határozatával szemben Dömötör képviselő ur határozati javaslatát emeljük érvényre és Zákány Gyula képviselő ur mentelmi jogát függesszük fel, mert módot akarok adni a képviselő urnák arra, hogy magát tisztázhassa. Mert vagy igazak azok a vádak, amelyeket a képviselő ur átadott és vagy a képviselő ur tette magáévá azokat, vagy valaki a háta mögött állt ; abban az esetben az a tisztviselő elveszi méltó büntetését ; vagy nem igazak azok a vádak és akkor a Nemzetgyűlés annak a köztisztviselőnek tartozik módot és alkalmat adni arra, hogy a becsületét megvédje és kell hogy azok részesüljenek büntetésben, akik őt megvádolták. Azért én Dömötör képviselő ur javaslatát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon és a középen.) Elnök .* Sándor Pál képviselő ur jelentkezett szólásra. Sándor Pál : T. Nemzetgyűlés ! En eddig nem tudtam azt, amit most az előttem szóló t. képviselőtársam mondott, hogy a rágalmazásban általában bûnrészesség létezik. Eddig ezt a fogalmat nem ismertem. A jövőben nagyon szivesén fogom ezt alkalmazni. (Derültség a középen és a baloldalon.) Hencz Károly: Nem ezt mondtam! Ilyent én nem mondok ! Sándor Pál : Méltóztassék utána nézni a jegyzetekben ! Hencz Károly : Majd megmondom, mire mondtam. Sándor Pál: Méltóztassék ezt törölni, mert a német erre azt szokta mondani : »Wissenschaftlich sind Sie tot !<< (Derültség a baloldalon és a középen. Zaj.) Eddig az volt a szokás és azt a kérelmet hallottuk a ministerek részéről, hogy ha mi tudunk valamit ; ha fel akarunk hozni a, Házban valamit, . . . Orbók Attila: Nem általánosságban ! Sándor Pál : . . . akkor előzetesen intézzünk hozzájuk kérdést, hogy megfelel-e az a valóságnak, igen vagy nem ? Szilágyi Lajos : Hogyne hozzuk a plénum elé ! Sándor Pál : Mert az egyes képviselők nincsenek abban a helyzetben, hogy bírósági eljárást folytassanak és meggyőződjenek arról, hogy ezek a hirek tényleg igazak-e. (Helyeslés balfelől) Eddig tehát az ország érdeke is megkövetelte, hogy bizonyos kérdésekben felmerülő hírekkel, amelyek az országot kifelé esetleg rossz színben tüntetik fel, amely hirek valóságáról mi meggyőződni nem tudunk, forduljunk egyszerűen a ministerhez. Ezt megtettük mindnyájan számtalanszor, (ügy van! Ugy van !) a bal- és a szélsőbaloldalon.) Emlékszem, hogy magam is már több olyan ügyben voltam a ministereknél, amelyekről nem tudtam, hogy igaz-e az a hir, amely azokra nézve hozzám jutott, és aztán majd azt tudtam meg, hogy igaz, majd pedig azt, hogy nem igaz. (Felkiáltások a jobboldalon : De ez konkrét vád !•) Nem tartom helyesnek, hogy ettől most eltérjünk, mert ez esetben óvakodnánk jövőben attól, hogy átadjunk valami olyan hirt a ministernek, amely esetleg másnak becsületét sérti. (Helyeslés balfelöl.) Ha azt akarják önök, hogy most eltérjünk ettől a szabálytól, akkor méltóztassék Zákány képviselőtársamat kiadni. Mert képzeljük el azt, hogy Zákány t. képviselőtársunk egyszerűen nem ment volna el a ministerhez, hanem idejött volna és interpelláció alakjában mondotta volna el az egészet. (Zaj a jobboldalon.)" Bocsánatot kérek, akkor ugy-e nem adh tták volna ki a bíróságnak ? Ha azonban diszkréten elmegy a ministerhez és azt kéri : Kérlek szépen, nézd meg ezt az ügyet, . . . Meskó Zoltán : Magának legyen mondva ! (Zaj.) Sándor Pál : ... vizsgáld meg ; olyan hihetetlennek tűnik fel előttem, hogy nem tudom elhinni a dolgot, ha Zákány képvislőtársam ismétli ezt és teljesen megadja a felmentést a ministeri tanácsos urnák, midőn azt mondja, hogy őt becsületében támadni esze ágában sem volt, nem hitte róla ezeket a dolgokat, azonban az internálási ügyeket akarta itt szóba hozni, még pedig nem a Nemzetgyűlés előtt, hanem a minister előtt, hogy ő vizsgálja meg : Ha akkor ebben gravement látunk és kiadjuk őt, hogy a bíróság előtt feleljen ? En nem tartom azt a mentelmi jog igazságos védőjének, aki ebben a véleményben van. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon és a középen.) Hozzájárul ehhez az is, hogy az internálás! botrányok előttünk teljesen ismeretlenek. (Ugy van !) Ismeretes az is, hogy abból a száz vádból, amelyet ő emelt, körülbelül 70 beigazolódott. (Félkiáltások a jobboldalon : Nem arról van szó !) Ismeretes előttünk az is, hogy egy példát mondjak, hogy gyorsított eljárás mellett . . . (Zaj.) Szilágyi Lajos: Napirendre tűzetjük a belügyminister mulasztásait! Sándor Pál : ... 21 hónap óta van valaki internálva és még egyetlenegyszer sem volt része kihallgatásban. (Zaj és félkiáltások a középen és a bal- és a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) Ha mi ezeket a dolgokat ismerjük..,. Orbók Atilla: Sajnos, igy van! Sándor Pál : .... és ha mi azt tudjuk, hogy épen ez az internálási kérdés az,, amely külföldön a legrosszabb benyomást kelti a mi törvénykezesünkről, jogtiszte létünkről, ....