Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-179

À Nemztgyülés 179. ülése 1921. évi április hó 23án, szombaton,, 309 Igyekszem meglehetősen rövidre, tömörre fogni az előadandókat, de mégis minthogy súlyos vádakat hangoztattam, méltóztassék megengedni, hogy azokat igazolni törekedjem. (Halljuk ! Halljuk!) Ezen az értekezleten, amelyről már többször megemlékeztem, előadta a kormánybiztos ur, hogy ő elődjéhez hasonlóan üzletbarakkokat akar a város főterén létesíteni. A bizottság azt mondotta, hogy erre már nincs semmi szükség, meit a tüzkárosult üzletek az előző barakkokban elhelyezkedtek és most nem rentábilis ez az épitkezés, azért nem kívánatos, hogy a kormánybiztosság ilyenekre költse a tüzkárosultak javára szánt pénzt. Nyugodtan távoztunk erről az értekezletről abban a meggyőződésben, hogy elfogadta ér\ élésünket. Másnap azonban a gyöngyösi városi képviselők, akik a város ügyeit intézik, földmivesekakiket több évszázados tradíció füz a parlamentáris gyakorlathoz, meglepődve látták, hogy munkások szedik fel az aszfaltot a város egyik főterén. Megkérdezték, hogy mit akarnak és azok erre azt felelték, hogy a kormánybiztos utasítására teszik ezt. Megjegyzem, hogy a telek magáé a városé és afölött semmi joga nem lett volna a kormánybiztosnak rendelkezni. Epen aznap képviselőtestületi ülés volt és az egyik földmives képviselő — t. i. a szőlőpiacot érintette ennek a térnek elfoglalása — nagy haraggal kérdőre vonja a polgármestert, hogy mi történik ott. A polgármester azt mondja, hogy ők nem javasolták, illetőleg ellenezték, hogy ott barakk létesüljön, de ugy látszik, a kormánybiztos ur a bizottság véleménye ellenére mégis keresztül viszi akaratát. Erre a megharagudott képviselőtestület egy talán nem eléggé helyes határozatot hozott, azt t. L, hogy a városi tanácsnak kötelessége még karhatalommal is megakadályozni saját területén ezt az építkezést és saját területének elfoglalását. A város ipolgarmestere természetesen nem vett, mert nem is vehetett igénybe karhatalmat, egyszerűen át-' küldötte ezt a határozatot a kormánybiztos úrhoz, ezzel végezve a határozat leközlését (olvassa) : »Teljes tisztelettel kell kérnem a kormánybiztos urat ez ügyben a további súrlódások elkerülése céljából is, hogy a szóbanforgó építkezést beszüntetni és intézkedéséről engem értesíteni kegyeskedjék.« A kormánybiztos ur ugy intézte ezt el, hogy visszaküldte a polgármesternek az egész levelet. . . Sziráki Pál : Még jó, hogy szét nem tépte ! Bozsik Pál : . . . és a hátlapjára ezt irta : minthogy az általam megkövetelt eljárási módozatot ez a levél nem fedezi, visszaküldöm és az építkezést megteszem. Ha nem tetszik, tessék az én közvetítésemmel appellá^i a belügyministeriumhoz. Ugyanakkor az akkori kerületi kormánybiztoshoz, Almássy Sándorhoz egy másik levelet irt, amely másolatban szintén birtokomban van, ahol ezt irja : Minthogy őt Gyöngyös város képviselőtestülete folyton akadályozza tervei végrehajtásában, kéri, hogy a városi tanács és közegeinek .autonómiáját a kerületi kormánybiztos függessze "feb Ugy látszik, erre a levélre aludt egyet, mert a következő nap ujabb levelet irt a polgármesternek már békülékeny hangon, mert mig az előbbi levélben egyszerűen csak polgármester urnák szól a cimzés, itt már azt irja, hogy nagyságos dr. Puky Árpád polgármester urnák. Ebben magyarázni igyekszik eljárását különböző jogi érveléssel, amely érvelésről maga Fáy helyettes államtitkár ur mondotta volt, hogy egy sem állja meg helyét. A következőkép végzi ezt a másik levelét (olvassa) : »Más alkalommal ilyen kérdéseknél forduljon hozzám a városi képviselőtestület és tanács szakszerű felvilágosításért, akkor nem lehet őt illetni a tudatlanság vagy a felettes hatósága iránti tiszteletlenség vádjával.« Tehát egyenesen tudatlannak és a felettes hatósága iránti tiszteletlenség bűnében levőnek mondja a képviselőtestületet és a városi elöljáróságot, midőn az a saját birtokát és jogait védelmezi. Ezzel csupán arra Kívántam rámutatni, hogyan élesítette ő Ki a helyzetet a város vezető közegehel. Ezek az üzletbarakkok felépültek ott. Hogy menynyire igazunk volt, t. i. a véleményezőbizottuágnak és magának a képviselőtestületnek is, amidőn minden erőnkkel feleslegesnek, hiábavaló kiadásnak mondottuk ezt a tüzkárosultaK szempontjából, bizonyítja az, hogy hat ilyen barakk épült fel, de ezek közül csak egybe akadt egy tüzkárosult zsidó üzletes, a többit vagy uj (ízleteseknek, vagy pedig Gyöngyösre újonnan költözötteknek kellett kiadni, tehát ezekre tényleg semmi szükség sem volt. A kormánybiztosnak az lett volna a feladata, hogy szabályozza Gyöngyös épitkezésést. Erre nézve csak egy kis tükörképet akarok mutatni. Egy alkalommal egy városrendezésre hivatott nagyobb területen, az úgynevezett vásártéren, amelyet szintén szabályosan kellett volna beépíteni, két nagyobb bérházat építtetett anélkül, hogy ezt szabatosan kijelölte vagy Gyöngyös szabályozási tervébe beillesztette volna. Gyorsan kellett építkezni, egyszerűen lecsöppentette mintegy az égből ezt a két nagy házat oda. Azt hiszem, nem kell építési kormánybiztos, ha Gyöngyös újjáépítése ennyire rendszer nélkül történik. Egy másik eset, amidőn semmibe sem vette Gyöngyös város autonómiáját, saját területe fölött való rendelkezési jogát, az volt, amidőn egy vállalatnak, valami Gyöngyösi Cementáru Részvénytársaságnak a város telkére adott bérletet, építkezési engedélyt anélkül, hogy a város hozzájárult volna, és az tényleg felépítette ott a maga helyiségeit. Megjegyzem, hogy ez a vállalat — a bécsi Relia-cég vette meg — teljesen zsidó és bécsi vállalat. Azt mondottam, hogy anyagi károkat is okozott Gyöngyösnek a kormánybiztos. Egy-két szóval akarom megemlíteni, hogy a Gyöngyös mellett ' levő kőbányákban a régi kormánybiztosság iparvasutat építtetett a kőbányák tulajdonosa számára és egyúttal szerződést kötött vele, hogy annak fejében, hogy a kormánybiztosság a sajátjából