Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-179

310 A Nemztgyülés 179. ülése 1921. évi április hó 23án, szombaton. építtette az ipar vasutakat, ugy a kavicsot, mint az építési követ milyen áron köteles szállítani a tüzkárosultaknak. A régi kormánybiztosság kötelezte a bánya tulajdonosát, bogy a kormánybiztosi akció megszűnte után a kormánybiztos kívánságára köteles lesz majd a beépítési áron átvenni ezeket a kis vasutakat a kormány biztosságtól. Amikor Debreczeni odaérkezett Gyöngyösre, látta, hogy ezeknek a vasutaknak ára mindez ideig még nincs kifizetve, levelet irt annak a cégnek, illetőleg megegyezett vele, hogy fizessen be a kormánybiztosság pénztárába 238.000 néhány koronát ezeknek a vasúti anyagoknak és egyéb gépeknek ára fejében. Ezt tetté ő mindjárt február 9-én a múlt esztendőben, anélkül, hogy a kérdés előzményei iránt alaposan érdeklődött volna. A felületességére vonatkozólag akarom ezt a dolgot felemlíteni. Amikor mi ebből a dologból jelenetet csináltunk, ő maga visszavonni akarta azzal a céggel ezt az eladást, a következőket irva neki (olvassa) : »Igaz ugyan, hogy a cég kötelezte magát, hogy a kormánybiztos n:uködésének megszűnésével használatba neki átengedett összes gépeket és gépberendezéseket, valamint az ipar vasutakat beszerzési, illetve épitési árban átveszi és készpénzben a kormánybiztos által megnevezendő szervnek kifizeti ; de nem lett kikötve, hogy a kormánybiztos egyúttal tartozik is azt a cégnek eladni.« Épen azért — legalább részben — visszavonta ezt az egyezséget. Természetesen, a cég nem vette ezt tudomásul, továbbra is birtokában maradt ezeknek a megvett vasúti és egyéb anyagoknak. És, t. Nemzetgyűlés, hogy milyen erkölcsösség uralkodik a kormánybiztosi körben, e tekintetben pusztán arra akarok hivatkozni, hogy habár itt ő maga irja, hogy elődje nem adta el ezeket az építési anyagokat és ő is tévedésből adta el, egy hónap múlva, — amikor »mi ott Gyöngyösön szorongatni kezdtük már, — a 8 órai újságban, több számban is, cikkeket helyezett el Debreczeni kormánybiztos. Azt mondja (olvassa) : »Az előző kormánybiztos más bányákban is épittetett iparvasutat, kocsikat, kőzúzó és rostáló szereket, de ismeretlen okból «, — tehát ez gyanusitás az előző kormánybiztosságra, —>>azokat rögtön a beszerzés után egy magáncégnek eladta.« Tehát ő adta el, az elődje nem adta el, ennek ellenére az elődjeit vádolja meg a nyilvánosság előtt. T. Nemzetgyűlés ! Röviden még egy másik ügyet kivánok megemlíteni, t. i. a gyöngyösi kis lakások ügyét. Ez az akta, amelyről —ha kívánja — annak idején a belügyminister urnák is részletesen referálok — azt mutatja, hogy nagy összeggel, mintegy 1%—2 millióval akarta ezen lakások megváltása címén Gyöngyös város képviselőtestületét és közönségét a kormánybiztos ur megkárosítani. (Mozgás.) Sziráki Pál : Akkor az valóságos szélhámos ! Bozsik Pál : Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszura nyúltam e panaszok ismertetésében, van még egy doJog, amit igazán kell, hogy megemlítsek és kérem, hogy méltóztassanak ezt még meghallgatni — a többit mind el fogom hagyni. Ennek a megemlítendő ügynek, amely most van folyamatban, mikénti elintézéséhez a város nagy érdeke fűződik. (Halljuk !) Az első kormánybiztosság 550.000 korona értékben mészhomoktéglagyárat épittetett Gyöngyösön, hogy olcsó építkezési anyag legyen adható az ottani tüzkárosultaknak. Amikor Debreczeni Gyöngyösre jött, azt mondotta, hogy itt valamit az elődje elhibázott, sőt itt bizonyos panamaszerüséget lehet keresni : sem homok nincs e téglagyár üzembehozatalához, se meszet nem lehet ahhoz kapni. Orbók Attila : Szünetet kérünk. (Felkiáltások : Nem lehet ! De lehet !) Bozsik Pál : T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad bemutatni itt az ország nyilvánossága előtt egy gyöngyösi cégnek a mátravidéki kőbánya és útépítési vállalatnak április 1-én kelt levelét, amelyben ajánlatot tesz, hogy ezt a mészhomoktéglagyárat bérbe veszi és hat hónap alatt üzembe helyezi. Legyen szabad felhoznom a Komnick-gyár magyarországi képviselőjének egy levelét, amelyben a cég magyarországi képviselője azt mondja, hogy a gyárat négy hét alatt üzembe tudja hozni, homokot száz esztendőre valót is talál Gyöngyösön és mintegy 1000 koronával olcsóbban tudja előállítani a mészhomoktéglát, mint amekkora annak az ára jelenleg a piacon. Ugyancsak itt van nálam a kispesti mészhomoktéglagyár vezetőjének véleménye is, aki azt mondja, hogy üzembe hozható és üzemben tartható ez a mészhomoktéglagyár. Ennek ellenére, — hogy mi okból, nem tudom — kormánybiztosunk az általam emiitett Relia nevű zsidó cégnek akarja eladni a gyárat is és én a múlt évben, amikor majdnem perfektuálva lett ez a dolog, levelet irtam Ferdinandy minister urnák, amelyben azt mondottam, — nem emlékszem szó szerint a kitételre — hogy botrányt csinálok a dologból, hogyha a keresztény kurzus idejében városi közvagyon, amelyet nem tudnak jól kezelni, idegen kézre fog jutni. Ez a kérdés még mai napig sincs elintézve. A város képviselőtestülete egy olyan határozatot hozott, hogy azért, hogy mindenáron megakadályozza azt, hogy ez a vagyon a köztől elvonassék, felajánl 3 és fél millió vételárat a saját vagyona megvételére. Ujabban, midőn a pénzünk javult és aggályos volt, hogy a saját vagyonát, amely 550.000 K befektetést képvisel, a város ilyen nagy összegért vegyen meg, — elhatározta a város, hogy kérelmet intéz a belügyminister úrhoz, hogy vagy az eredeti áron adja oda, vagy bármiképen közüzemre segítse a gyárat, mert az lehetetlen, hogy közvagyonnal így gazdálkodjanak. Csakhogy egy végszámot mondjak : legalább öt milliót kivettek e halogatással a tüzkárosultak zsebéből a téglaárak magassága miatt, megfosztották ettől a kormánybiztossági alapot is. Mélyen t. Nemzetgyűlés ; Sok mindent mondottam el és még sok mondanivalóm volna. (Felkiáltások half elől : Szünetet kérünk !) De ebből is