Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. hozzá annak idején a hadikölcsönök jegyzéséhez és ezáltal, amennyiben nem volna meg a lehető­sége annak, hogy hadikölcsönökben legalább részben leróhassak a vagyonváltságot, igen sú­lyos anyagi helyzetbe kerülnének. Épen azért kimondottuk azt, hogy az olyan pénzintézetek, amelyek üzletszerű tartalékaik és befizetett alaptőkéjükhöz legalább hasonló összeg erejéig saját jegyzésű hadikölcsönkötvényekkel birnak, 40 °/o-ot fizethetnek hadikölesönbe, ha pedig e tőkéjük kétszerese erejéig birnak hadikölcsön­kötvényekkel, 50 %-ot fizethetnek. Mellőztük a 22. §-nak azt a rendelkezését, amely szerint magánvállalatokat kötelezhet az állam arra, hogy részvénytársasággá alakul­janak át. B. Szterényi József: Helyes. Iklódy-Szabó János előadó: Ez azért volt, mert voltaképen családi részvénytársaságokká kényszeritettük volna őket, holott sokkal helye­sebb az, hogy ezek a vállalatok az ingó és ingatlan vagyon vagyonválts ágáról szóló törvényjavaslat alapján vonassanak adó alá. Az u. n. családi részvénytársaságoknál pedig disztingválunk a ház-részvénytársaság és egyéb vállalatok között, amelyek családi részvénytársaság jellegével bir­nak, és azt a merevséget, amely a törvényben eredetileg megvolt, és megadta a lehetőséget annak, hogy az állam esetleg meg is váltsa az egész részvénytársaságot, csupán a családi rész­vénytársaságoknál tartotta fenn. Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek még a javaslat harmadik fejezetére, a külföldi pénz­nemek és értékpapírok vagyonváltságára. Meg­jegyzem, hogy ez a rész tulaj donképen a leggyen­gébb része a törvényjavaslatnak, mert hiszen két­ségtelen dolog, hogy külföldi értékpapírt és pénz­értéket mindenki igen könnyen elrejthet ugy, hogy itt vajmi nehéz dolog az, hogy az állam ehhez tény­leg hozzájusson. Az egyenlő teherviselés elvéből kifolyóan azonban mégis szükséges volt az, hogy a javaslat erre vonatkozólag is rendelkezéseket kontempláljon és pedig olyanformán, hogy 20%-ot kivan itt vagyonváltság cimén behozni. Az eredeti szövegen azt a módositást tettük, hogy mig akkor a december 19-iki nap volt irányadó, ezenkivül hosszabb idő volt megállapítva, hogy amennyiben valaki ezen időn belül több idegen értékkel rendel­kezett, az e későbbi időpontban nála levő érték alapján fizeti a vagyonváltságot, ez módosíttatott olyképen, hogy az 1921 január 19-iki állapot álla­píttatott meg a külföldi pénznemek és értékpapí­rok vagyonváltságának alapjául. Mindenki akkor tartozik vagyonváltságot fizetni, ha ezen a napon idegen értéke volt. Ennek az indoka az, hogy ez a nap összeesik a külföldi értékek zárolásának napjával. Az eredményesség szempontjából kimondot­tuk végre a törvényjavaslatban még azt is, hogy ha valakinél az a gyanú merül fel, hogy idegen értéke van és nem vallja be, esküvel kötelezhető, hogy vallomást tegyen és amennyiben vonakodik valló- , évi április hó 22-én, pénteken. 259 mást tenni, addig bírságolható, amíg le nem teszi a vallomást, igy tehát sok millió bírság volna az illetőre kiróható. Körülbelül ezek azok, amiket a javaslatról elmondani kívántam. Azt hiszem, hogy ez a javas­lat abban a formában, amelyben ma a Ház előtt fekszik, feltétlenül hozzá fog járulni a pénzügyi konszolidációhoz, és az a nagy programm, ame­lyet a pénzügyminister ur már itt a Házban elő­adott, s amelynek egyik pillére ez a javaslat, tény­leg az államháztartás egyensúlyának lényeges zá­loga lett, hogy teljes bizalommal és megnyugvás­sal nézhessünk továbbra is az elé a politika elé, amelyet a pénzügyminister ur megindított s amely már eddig is olyan eredményesen folyik, hogy egészséges megnyilvánulását látjuk már valutánk emelkedésében, s habár vannak bizonyos múló jelenségek, melyek pillanatnyilag aggodalommal töltenek el egyes gazdasági köröket, meg vagyok győződve, hogy ezek átmenetiek, s enyhiti azokat e javaslat elfogadása is, s ezáltal az a nyugtalan­ság, az a bizonytalanság, amely ma még bizonyos gazdasági körökben van, megszűnik s az ország határozottan halad a felé a cél felé, amely felé mindnyájan törekszünk, hogy azokból a romokból, amelyekbe, sajnos, belekerültünk, ismét felemel­kedve, egészséges, boldogabb konszolidált Magyar­országnak vethetjük meg alapját. Ezek voltak azok, amiket elmondani bátor­kodtam s kérem ezek alapján, hogy a javaslatot abban a szövegben, amelyben azt a pénzügyi és igazságügyi együttes bizottság elfogadta, méltóz­tassék a tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk he­lyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Birtha József jegyző : Temesváry Imre. Temesváry Imre : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk!) A letétek, betétek, folyószámlakövetelések és részvényekre vonatkozó vagyonváltságról szóló törvényjavaslatra nézve legyen szabad röviden elmondanom megjegyzéseimet. Teljes egészében osztom az igen t. pénzügy» minister urnák azt a nézetét, hogy szerencsétlen" lerongyolódott hazánk talpraállitásának első és legfontosabb alapfeltétele pénzügyi politikánk­nak oly mederbe való terelése, mely a hosszadal­mas és nehézkes adminisztráció mellőzésével, egy­szerű és gyors eljárással oly eredményeket hozzon létre, amelyek szánalmas pénzügyi helyzetünkön nem évekre kihúzódó adózási rendszerrel, hanem hatását azonnal éreztető, egyszersmindenkori va­gyonváltsággal óhajt könnyíteni. Mindannyiunk előtt tudott dolog, hogy ez a törvényjavaslat rend­kívül súlyos terheket ró a nemzet polgárainak minden rétegére, épen azért bizonyos tekintetben aggodalom fog el bennünket, ha arra gondolunk, hogy ez a törvényjavaslat a kis exisztenciák kis tőkéjét is magymértékben megnyirbálva, tulaj don­képen mégis a nagytőkék vagyonváltságát fogja el­intézni. Mondom, t. Nemzetgyűlés, bizonyos te­kintetben aggodalom fog el amiatt, hogy vájjon ez a törvényjavaslat fog-e a nagytőkékből oly 33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom