Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

26Ö A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. nagyarányú részt bekövetelni, mint amilyent az ingó és ingatlan vagyon váltságára vonatkozó és később benyújtandó törvénytervezet, mely Magyarország túlnyomó részét képező kis- és törpebirtokosok vagyonát fogja legközvetlenebbül érinteni. Egy pillanatra sem kételkedem az igen t. pénzügyminister ur rendkívül bölcs, előrelátó és nemes szándékaiban, azt hiszem azonban, hogy a pénzügyminister ur és a Nemzetgyűlés minden egyes tagjára nézve megnyugtatóbb lett volna, ha a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával legalább a körvonalait ismerhettük volna az ingó és ingatlan vagyonváltságra vonatkozó törvénytervezetnek. (ügy van! a jobboldalon.) Súlyos felelősséggel tartozunk a nemzet polgárainak különösen akkor, amikor egész életük szorgalmas munkájának végeredményét, mely nemcsak a saját megélhetésüket és családjuk megélhetését, hanem nemzetünk fennállását, jövőbeli fejlődését volt hivatva szolgálni, ily érzékenyen megnyirbáljuk. Igen fontos lenne tehát, ha az igen t. pénzügyminister ur legalább megnyugtatná a törvényhozás tagjait arra nézve, hogy e törvényjavaslat méreteinél semmi körülmények között sem fog az ingó és ingatlan vagyonváltságra vonatkozó törvénytervezet nagyobb igényekkel föllépni. T. Nemzetgyűlés t À betétek, folyószámlakövetelések és letétekből igénybe vehető rész fokozatos, progressziv százalékban való megállapítását mindenesetre méltányosnak tartom, mert a nagyabb tőkék sokkal könnyebben viselhetik el a nagyobb százalékban való megterheltetést, mint a kisebb tőke, ha a progresszivitás elvének nem szereznének érvényt. De nem elegit ki a törvényjavaslat azon humánusnak látszó intézkedése, mely az 1914 július 25-e előtt elhelyezett tőkékre vonatkozóan azt a kedvezményt biztosítja, hogy a 100.000 koronát meg nem haladó ilyen régi, konzervatív vagyonok a törvényjavaslatban meghatározott kulcsnak felével terheltessenek meg. Mindannyiunk előtt tudott dolog, t. Nemzetgyűlés, hogy a háború előtt felhagyott és tőkésített olyan kisgazdaság, kisipar vagy kereskedés, melyek 50.000 vagy 100.000 koronával voltak tőkésítve, a háborús konjunktúrák következtében később milliókért voltak tőkésithetők és igy, aki még a háború előtt, a normális viszonyok között tőkésítette kicsiny vagyonát abban a reményben, hogy majd ennek kamatai a későbbi megélhetését biztosítják, annak e javaslat folytán a későbbi megélhetése veszélyeztetve lesz. Már a háború okozta óriási áreltolódás is csaknem lehetetlenné tette az ily régi tőkékkel rendelkező és a háború előtt normális viszonyok között vagyonosoknak vélt, rendszerint öreg embereknek, a kamatokból Való megélhetését s ha most e kistőkék jelentékeny részéve] nekik is hozzá kell járulniok szerencsétlen hazánk újjáépítésének munkájához, ez esetben nagyon sokszor meg fog történni, hogy megélhetésük teljesen veszélyben fog forogni. (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Ezért arra kérem a t. Nemzetgyűlést és az igen t. pénzügyminister urat, hogy az ilyen régi, konzervatív vagyonokat legalább 50.000 koronáig mentesítse a vagyonváltság alól, az 50.000 koronától 100.000 koronáig terjedő összegek pedig a vagyonváltság* nak felével terheltessenek. T. Nemzetgyűlés ! Nem találom semmivel sem indokoltnak, hogy a részvénytársaságok részvénytőkéjüknek csak kétharmada lesz a vagyonváltság alapja. Ezt annál kevésbé tartom indokoltnak, mert tudvalevő dolog, hogy a részvénytársaságok a rendes tartalékalapjaikon kívül mindenkor rendelkeztek bizonyos titkos tartalékalapokkal. (Ugy van I jobbfelől.) és igy a kimutatott vagyoni állaguk rendszerint mindig alatta állott a tényleges vagyoni állapotuknak. De nem indokolt azért sem, mert hiszen a részvénytársaságok eddig is mindenkor bizonyos adókedvezményekben részesültek, és nem volna méltányos, ha akkor, amidőn a kisembereknek bankbetétei és folyószámla követelései egész összegükben szolgálják a vagyonváltságot, ugyanakkor a részvénytársaságok részvénytőkéje csak kétharmad részben szolgáljon erre a célra. T. Nemzetgyűlés ! A részvénytársaságok formájában működő pénzintézetek e törvényjavaslatban körülirt esetekben a vagyonváltságnak 40, illetve 50%-át hadikölcsön címletekben, vagy a pénzkicserélés alkalmával adott kényszerkÖlcsönkötvényekben is teljesíthetik. Ezt az intézkedést nagyon helyesnek és méltányosnak találnám, de csak abban az egyetlen egy esetben, ha legalább is a hadiárvák, hadiözvegyek, vagy a rokkantak és általában az 50.000 koronán aluli vagyonnal rendelkezőknek betéteire és folyószámla követeléseire szintén kiterjesztetnék ugyanez a kedvezmény. Nagyon sokan vannak, akik a háború alatt csak abban az esetben kaptak szabadságot, ha előre írásban kijelentették azt, hogy idehaza hadikölcsönöket fognak jegyezni. MeskÓ Zoltán : Ez a legerkölcstelenebb doleg volt az egész háborúban ! A szegény ember nem kapott szabadságot, csak az, kinek pénze volt! Temesváry Imre." Ezek a megtakarított kicsiny tőkéjüket hadikölcsönbe fektették bele, és vagy elestek a harctéren, vagy pedig mint rokkantak tértek haza. Ezekre nézve feltétlenül méltányos lenne, ha hadikölcsönköltvényeik, valamint kényszerkölcsön elismervényeik egy részével törleszthetnek a vagyon váltságot. De méltányos lenne, ha az 50.000 koronán aluli tőkével rendelkezők is a vagyonváltságuknak legalább egyharmadrészét szintén ezekkel a hadikölcsökötvényekkel vagy kényszerkölcsön elismervényekkel törleszthetnek. Engedtessék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy előbbi észrevételeimmel kapcsolatban a hadikölcsönkotvényekre még néhány szóval kitérjek. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a terrorhoz hasonló eljárással — mondhatni — kényszeritették a közönséget a háború alatt a hadikölesönök és lom-