Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-176

224 A Xemzeftjyiués. 176. ülése 19,1 más alakban, amely azonban, ha szelidebb is, mégis csak a mai rendszer erőszakos megszüntetését jelentené. Nem tagadhatjuk, hogy igenis egy általános veszély van, hogy igenis a forradalom szülője a szegénység, a nélkülözés, jelen van ebben az országban. Es mert ez jelen van, jelen van az a faktor, amely egyedül csinál forradalmat, amint Széchenyi István is mondotta, hogy »mi más a forradalom, mint a szegénység miatt való megvivás«. Ha ezen nem segitünk, ha ez az általános nyomor és szegénység meg nem szűnik, akkor természetesen nem azért, mert egy-két kommunista érzelmű ember van, hiszen bizonyára van ebben az országban, . . . Budavár

y László : Nagyon sok van ! Rupert Rezső: .... hanem egyszerűen azért, mert a helyzet olyan, mert a szegénység a társadalomnak legnagyobb izgatója nincs internálva, azért kell aggódnunk. Budaváry László : Azok vannak internálva, akik előidézték ! Rupert Rezső : Azért sem engedném meg ezeket az internálásokat ; nem azért, mert fáj a fejem az internáltak miatt, nekem azok miatt a fejem nem fáj, legfeljebb egy-kettő miatt, akikről tudom, hogy ártatlanok és ugy estek áldozatul, hanem fáj nekem az internálás rendszere azért, mert a legfelső oltalmunkat, azt, hogy a polgári szabadság felett a független és pártatlan biróság őrködik, ezt az oltalmunkat elveszik, ezt az oltalmunkat megsemmisítik. Egész nevetséges is ez az egész internálási rendszer. Azok az emberek, akik internálva vannak, azért vannak internálva, mert nem lehetett őket biróilag elitéltetni. Orbók Attila : Mert valakinek kellett a lakásuk ! Rupert Rezső: Azok az emberek, akik kommunista érzelműek, azok vannak becsukva. Méltóztassék visszaemlékezni azokra az időkre, ott minden bűnnek az alkalma megvolt. Akinek a lelke rossz volt, aki hitvány volt, aki bűnre hajlandó volt, az ezer és ezer alkalmat talált arra, hogy a bűnöket el is kövesse, hogy a magyar büntetőtörvénykönyvvel ezer és ezerféle vonatkozásban összeütközésbe kerüljön. Ha akadnak olyan kommunista érzelmű emberek, akik bűnt mégsem követtek el,, akikre mégsem lehet a világon semmit sem rábizonyítani, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv ellen, a magyar polgári rend törvényei ellen vétettek . . ; Budaváry László : Vétettek a nemzet ellen, az államrend ellen, a nemzeti eszme ellen ! Rupert Rezső ... akkor azt hiszem, ezzel egyszersmindenkorra dokumentálták, hogy nem veszélyesek a rendre, hogy ők csak amatőrök, teoretikusok, felforgatásban azonban részt nem vesznek. (Az elnöki szélcet Botttih József foglalja el.) Budaváry tisztelt képviselőtársam emliti, hogy vétettek a nemzet ellen. A nemzet ellen való vétkezés ügyében is minden formájában 7. évi április hó 20-án, szerdán intézkedik a büntetőtörvénykönyv. A büntetőtörvénykönyv szankciója alá van helyezve még az ártatlan szóbeli cselekmény is, ott van megtorolva, szankció alá helyezve például az egyszerű kis izgatás is. Azt mondom épen ezért, hogy ha abban az időben ezekre az emberekre még csak ilyen kis izgatás vétkét sem lehet rábizonyítani, akkor ezek az emberek nem veszedelmesek. Budaváry László: A kommunizmus ellen nincs büntetőtörvény könyv. Benkő Sándor: A Habsburgok ellen van, mégis csinálnak puccsokat! Budaváry László: Az más dolog. (Mozgás.) Oly címre adresszálja, amelyre nem tartozik. Rupert Rezső : Olyan hatalmasan áll itt a polgári rend a maga lábán, hogy ezt többé megingatni nem lehet. Akkor tehát, ismétlem, ezsk megszüntetése mellett emelek szót, csak azért, mert ennek fentartása a becsületes polgári rend küzdő harcosait is fenyegeti, mert hiszen ők is be lesznek utalhatók a drótsövények közé, azt mondom, hogy végre véget kell vetni a félelem rendszerének, mert a félelem rendszere százezreknek és százezreknek okoz szenvedést, boldogtalanságot és bizonytalanságot akkor, mikor ez a polgári rend erős, mikor tudjuk, hogy izmaink itt vannak, és ez ellen feltámadni teljesen hiábavaló, mikor tudjuk, hogy , a polgárok milliói lelkében olyan meggyőződés gátja áll útjában annak, hogy itt akárki is ilyen cselekményeket elkövethessen, amikor az is bizonyos« hogy a társadalmi rend védelméről szóló törvényben már most van panacea, orvosság is az ellen, ha megnyilatkoznék valakinek ez az érzése; ha az valaha tényekben jelentkeznék, szintén ártalmatlanná tehető, tehát semmi szükség arra, hogy ezt tovább fentartsuk. Mert kérdezem, hogy meddig tartsuk fenn? Akármeddig tartsuk is fenn, azok az ezrek, akik internálva vannak, jobbakká nem lesznek. Ezeket egy napon mégis ki kell nekünk bocsátani és akkor sem lesz az érzületük megbízhatóbb, de elkeseredettebbek lehetnek. És nem is azokkal törődöm, akik odabenn vannak, de azokat a vérségnek ezer és ezer szála köti össze a társadalommal, nagy családokkal, rokonsággal. Ezeket, t. Nemzetgyűlés, mind az elkeseredésnek karjába hajtjuk és ha azok ott, akik internálva vannak, nem tudom ezren, háromezren vagy ötezren, kommunisták is, ezek helyett tízszer annyian lesznek majd kommunista vagy kommunistaérzésüek, olyanok, akiknek nincs érdekük abban, hogy ez a társadalmi és állami rend, amelyben vagyunk, amellyel meg vagyunk elégedve, amelyben a boldogságunkat akarjuk megtalálni és amelyet alkalmasnak találunk erre, megmaradjon, olyanok, akiket nem fűz ehhez érdek, és annak ellenségeivé válnak. Hátha most a keleti veszedelemtől félünk, egy tisztán külső támadástól, amikor a csecse-