Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-176

 Nemzetgyűlés176. ülése 1921. évi április hó 20-án, szerdán. 225 mőknek a karjára is szükség van, akkor vájjon okos és opportunus politika-e a társadalomnak egy rétegét ahelyett hogy megbocsátással ebbe a polgári rendbe visszavezetnék, igy kezelni, okos dolog-e, mondom, ez ilyen körülmények között, amikor ettől a veszedelemtől kell tartanunk, ezt az átkos rendszert, amelyet a polgári rend, a polgári államrend szégyenének tartok, és amelyet támadásnak tartok az ellen a hatalmas elv ellen, hogy minden polgár szabadsága felett csak a független és pártatlan biróság őrködhetik, szabad-e ezt nekünk fentartani ? T. Nemzetgyűlés ! Hogy mily visszaélések követtetnek el, arra csak egy példát hozok fel, amely bennünket igen közelről érint. A Ház gyorsirói karának egyik tagja, egyik igen kiváló tagja, dr. Molnár Kálmán, hosszú hónapok óta internálva van. Ki ez a Molnár Kálmán ? Meg lehet ezt érteni ebből az egy mondatból: az a Molnár Kálmán, aki az egész gyorsirói karból egyenesen tagadta meg a szolgálatot a szovjetrendszerrel szemben, aki nem volt hajlandó egy pillanatig sem itt a Nemzetgyűlés házában, sem egyéb tanácskozásokon a kommunista gyűlések szónokainak beszédeit jegyezni. Egyszerűen mereven szembeszegült velük. S ezzel ugyebár az ő alibijét teljesen, tökéletesen és mindörökre biztositotta és bizonyitotta az ellen, hogy őrá bárki is kommunistaságot foghasson. Ennek a szerencsétlen embernek, aki azóta akadályozva van abban, hogy a maga és hozzátartozóinakis létfentartásáról gondoskodjék, egyetlen bűne az, hogy a Károlyi-rendszert szolgálta és Károlyiról azt a kijelentést tette, hogy őt a maga részéről becsületes embernek tartotta. De hiszen, t. Nemzetgyűlés, ma igen nagy állásokat viselő, fontos állásokban lévő emberek szolgálták annak idején testestől-lelkestől, és tették azt akijelentést, hogy ez, úgyszólván, egy uj Kossuth Lajos. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Már most ezzel a példával illusztrálni akartam, hová vezet az internálások rendszere. Épen ezért a legszükségesebbnek tartom ennek az interpellációnak előterjesztését és minthogy ez a kérdés, ugy látszik, nemcsak a belügyminister urat érdekli és illeti,

1 hanem ez az összkormánynak ós különösen az igazságügyministernek dolga, azért az interpellációmat kiterjesztem ezekhez is és az összkormány, de különösen a belügyminister és az igazságügyminister ur figyelmét felhivom arra, hogy most már igazán itt az utolsó pillanat, ennek az áldatlan intézménynek, ennek az alkotmányos rendbe be nem illő, káros, gyalázatos és szégyenteljes intézménynek megszüntetésére, amely intézmény ezer meg ezer visszaélésnek és magánbosszunak kielégitésére nyújt alkalmat, és arra is alkalmas, hogy bizonyos hatóságok túlbuzgósággal szerzett vélt érdemek jutalmát kívánják. Hiszen látjuk egyes vidékeken, hogy ma veszedelmesnek nyilvánított emberek bent élnek a polgári társadalmi rendben, de amikor az államNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. rendőrséget átszervezték és ide, oda meg amoda is egy kapitányt neveztek ki, ez, hogy a maga fontosságát és hivatottságát bizonyíthassa, minden városban összeszedett egy csomó, tiz, húsz vagy negyven ilyen szerencsétlent, akiket azután internálásra itélt a legtöbbször az illető községnek vagy városnak hangulata ellenére és felháborodása közben, csak azért, mert meg akarta mutatni, hogy ő kitűnő, jó seprő, jól seper, ő a helyén van, hivatott annak az állásnak a betöltésére és talán még arra is érdemes, hogy csakhamar előléptessék. Budaváry László : Sokszor meg ép az ellenkezője történik ! Rupert Rezső: Nagy tisztelője vagyok a rendőrségnek, azt teljesen nélkülözhetetlen szervezetnek tartom, de odáig már nem megyek el, hogy az ilyen intézménynek fentartásával itt nemcsak bizonytalan helyzet álljon elő, hanem szinte rendőrállammá devalválódjunk, hogy ez az ország lassankint börtönné váljék, hol az emberi szabadság mindig veszélyeztethető, ahol semmi sem bizonyos és a legkevésbé bizonyos az, hogy megnyugodhatunk abban, hogy a pártatlan és független bíróság van hivatva Ítélni az emberek, a polgárok minden szabadságkérdése felett. Pedig mihelyt erről az útról lelépünk, akkor itt elveszett minden, itt megszűnt minden, akkor nekünk itt többé reményünk sem lehet és akkor ez az ország csakugyan a szenvedéseknek, bizonytalanságoknak és összeomlásnak országa lesz. T. ;

Nemzetgyűlési A következő interpellációt intézem az összkormányhoz, különösen a m. kir. belügy- és igazságügyministerekhez (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány a politikai internálások rendszerét végleg megszüntetni, a a politikai internálási táborokat egyszersmindenkorra feloszlatni? 2. Hajlandó-e a személyes szabadság szempontjából is a jogrendet visszaállítani olykép, hogy annak hatósági korlátozása is csak a Btk. ós Bp. rendelkezései szerint legyen a jövőben lehetséges és általában hajlandó-e . arról gondoskodni, hogy a személyes szabadság minden kérdése a független bíróság oltalma alá visszahelyeztessék?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák, a belügy- és igazságügyminister uraknak. Következik ? Szabóky Jenő jegyző: Budaváry László! Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Minthogy a belügyi tárca gazdát cserél, a belügyminister úrhoz intézendő interpellációm előterjesztésére későbbi határidőt kérek. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, a képviselő urnák ahhoz a kéréséhez, hogy az interpelláció elhalasztassék? (Igen!) Ha igen, ezt határozatképen kimondom. Következik? Szabóky Jenő jegyző: Budaváry László! 29