Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-176
A Nemzetgyűlés lïfi, ülése 3921. évi április hó 20-án, szerdán. 217 lépni, aki külön felkért, hogy igyekezzem lehetőleg még Szombathelyen elérni őfelségét és közölni vele, hogy Szombathelyen minden körülmények között várja be az ő érkezését is, mivel fontos^ közölnivalója van részére. Éjfél után két órakor ezen megbízás alapján is automobilon elindultam Budapestről s midőn hajnali öt óra tájban Hajmáskér elé értem, (Zaj. Halljuh ! Halljuh ! Egy hang jobbfelöl: Nem is egyedül!) egy utkanyarulatnál kötelet látunk az utón keresztüfeszitve, egy század katona puskát emel ránk és megállítja áz autót. A vezénylő százados odalépett az automobilhoz (Zaj.) és igazolványomat kérte, valamint a kíséretemben lévő t. képviselőtársam igazolványát is, melyeket természetesen készséggel rendelkezésére bocsátottunk. Miután meggyőződött személyazonosságunkról, a következőt mondta : A kormányzó ur őfőméltósága nevében az urakat ezennel letartóztatom. (Zaj a jobboldalon.) Gál Endre: Okosan tette! (Zaj.) Szilágyi Lajos ; Visszaélés a kormányzó nevével! (Zaj.) Berki Gyula: A mentelmi jog nem biztosit puccsok ellen! Ereky Károly: Meg kell nyugodtan hallgatni ! Beniczky Ödön : Figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy minden botnak két vége van. Nyéki József : Az igaz, de a nemzet kezében lesz az egyik vége! (Zaj.) Beniczky Ödön : Méltóztatnak látni, t. Nemzetgyűlés, (Halljuh! Halljuh!) hogy nem a törvény nevében, hanem a kormányzó ur őfőméltósága nevében eszközölték a letartóztatást. Azt a kérdést intéztem az eljáró századoshoz: van-e tudomása arról, hogy ón és társam nemzetgyűlési képviselők vagyunk s mint ilyenek a mentelmi jog védelme alatt állunk? Nyéki József: De a puccsoknál nem! Beniczky Ödön: A válasz az volt, hogy erről igenis van tudomása, de a parancs kifejezetten úgy szól, hogy a mentelmi jogra való hivatkozás ellenére is letartóztatandók vagyunk. (Mozgás..) Dinich Vidor: Nem rossz! Beniczky Ödön : Ezek után megrakták az automobilt fegyveres katonákkal, akik szuronyaikat reánk szegezték, elvittek bennünket a főőrségre és ott elhelyeztek az u. n. tiszti szobában. Ez törtónt reggel 5 óra 5 perckor. Reggel 6 óra 45 perckor ismét belépett az illető százados és a következőt közölte velem : »Közlöm az urakkal, hogy ettől a perctől kezdve nem a kormányzó úr őfőméltósága nevében vannak letartóztatva, hanem a belügyminister és a budapesti rendőrfőkapitány rendeletére és a belügyminister úr fog majd intézkedni. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuh! Halljuh! Ez fontos!) A külvilággal semmiféle érintkezésbe lépni NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. nem tudtunk, mert hiszen az ajtó előtt szuronyos őr állott. En arra a kijelentésre, hogy immár polgári hatóság foglyai vagyunk, természetesen el akartam távozni, miután a katonaság bennünket semmiféle polgári hatóságnak egyidejűleg át nem adott. Midőn a folyosót elhagytam, az őrség parancsnoka utánam ugrott és közölte velem, hogy távoznom nem szabad és ha továbbmegyek, fegyvert fog használni velem szemben, mert külön parancsa van rá. (Zaj és felkiáltások a szélsŐbálbldáUm : Gyönyörű dolog! Nagyon szép!) (Az elnöki széhet Bahovszhy István foglalja el.) Nyéki József: Kötelessége volt! (Zaj.) Somogyi István : Persze, nem az ő bőréről van szó! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos: Ma nekem, holnap neked! (Zaj.) A mentelmi jog nem a képviselő joga, hanem a nemzeté. (Ugy van ! balfelöl és a középen. Halljuk ! Halljuk !) Beniczky Ödön: Valamivel később átvittek minket az úgynevezett tiszti pavillonba, ott is az ajtó elé részben revolverrel felfegyverzett tisztek, részben szuronyos katonák álltak, sőt még az ablakok alá is felvonultattak szuronyos őröket. Dinich Vidor : Ez a jogrend ! Beniczky Ödön : Ez az eljárás, t. Nemzetgyűlés, engem meglepett, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget. Folytonos zaj.) Orbók Attila : Ez nem királykérdés, ez mentelmi jog ! (Zaj.) Beniczky Ödön % : . . . mert hiszen nekem mindeddig egyáltalában nem volt tudomásom arról, hogy letartóztatással fenyítendő bűn az, ha én a király Őfelségével érintkezni akarok. (Ugy van! bal felöl.) Kuna P. András: Magánember! (Zaj és felkiáltások balfelöl: Közjogi tudós!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Beniczky Ödön : Meglepett annyival inkább, t. Nemzetgyűlés, mert elutazásom előtt az uralkodócsalád emiitett tagjával folytatott beszélgetésem folyamán megállapodtam ő vele abban, hogy ő azonnal, még az éj folyamán, igyekszik audencián megjelenni a kormányzó ur őfőméltóságánál és közölni fogja vele, hogy ón az ő megbízásából utazom le Szombathelyre. Rassay Károly: Ki az? (Zaj.) Beniczky Ödön: Ez nem történhetett meg t. Nemzetgyűlés, mivel a királyi herceg őfensége aznap éjjel a kormányzó ur őfőmóltóságától audenciát kapni nem tudott. Este 6 óra tájban felkeresett minket egy ezredes és közölte velünk, hogy telefonon beszélt a belügyminister úrral, aki azt telefonálja és üzeni nekünk, hogy a következő feltételek mellett érhetjük el szabadlábrahelyezósünket. 28
