Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-173

A Nemzetgyűlés 173. ülése 1921, évi április hó 6-án, szerdán. 177 rendelte, hogy a földbirtokreformra vonatkozó törvény figyelembevétele mellett az igényt tartó rokkantak és hadiözvegyek részére árverés mellőzésével adjunk a városi földekből. Előbb már jellemzett tisztelt képviselőtestület, amely szintén nem a mi nézetünkön van még ezidőszerint, — azt hiszem, az a közgyűlés nem is volt soha a mi nézetünkön, kénytelenek leszünk majd a mi nézetünkön levő közgyűlésről gondoskodni a magyar nép javára — hosszas vita után végtére is azt határozta, hogy 1000 korona kikiáltási ár mellett a bakóháti földek külső része holdankint árverés alá bocsáttatik, erre árverezhetnek az első napon a hadirokkantak és hadiözvegyek is. Amint egy levélből értesülök, — azt hiszem, hogy a szám téves, de a t. gazda képviselőtársaim jobban tudják, hogy ez lehetséges-e — 13.000 koronás árig mentek, de mindenesetre magas licitáció utján intézkedtek : a törvény ellenére, a minister utasítása ellenére, a főispán leirata ellenére Hajdúböszörmény városának képviselőtestületi közgyűlése mávt méltóztatott határozni. Itt van a határozat, a minister ur megkapja ezt is. Orbók Attila : Ugy látszik vannak még szuverén testületek is ! Tasnádi Kovács József: En tehát azt látom, hogy itt két országgyűlés van. Az egyik országgyűlést mi alkotjuk, a másik országgyűlés minden egye^ falunak a képviselőtestülete és minden egyes városnak a közgyűlése alkotja . . . Szabó József (budapesti) : Az a főrendiház ! Tasnádi Kovács József: ...ami oda vezet, hogy a Nemzetgyűlés szuverenitását kétségbevonja Pest vármegye és Hajdúböszörmény város képviselőtestülete majd másképen méltóztatik határozni. Én azt hiszem, hogy ha a Nemzetgyűlés és a t. képviselő urak legalább adnak magukra valamit, akkor talán méltóztatnak odahatni — és ezt a két tisztelt kormánypártnak mondom — sajnálom, hogy most már az egyik nincs itt . . . Griger Miklós : De itt vagyunk ! Tasnádi Kovács József :... Pardon !... méltóztassék egy kicsit ezt a kormányt megerősiteni, gy ez a kormány ebben a tekintetben egyetlen erős tagját, a földmivelésügyi minister urat kellően felhatalmazza. (Éljenzés.) Én is azt mondom : éljen ! mert akiben megvolt a bátorság, hogy a földbirtokreformot a mai viszonyok között benyújtotta és keresztül tudta vinni, hogy a javaslat egyhangúlag elfogadtatott, —ha megkapja a plein pouvoirt, biztosan lesz bátorsága azt ugy végrehajtani, hogy nem fog irtózni egyik-másik ellentálló közigazgatási tisztviselőt vagy főispánt felfüggeszteni vagy menesztem, vagy ráncbaszedni azokat, akik ellentállnak, legyenek bár azok nagy zsidó bérlők is. Az ellenállás abban a 6 millió holdban van, amint én itt a földbirtokreform tárgyalása alkalmával a beszédemben kimutattam, 27% %-ban zsidó bérlők és tulajdonosok kezében lévő nagybirtokban. Ezt kell legelőször megfogni, igen t. minister ur. (Ugy van !) Tessék megnézni az országban mindenütt, jobban is tetszik ismerni, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — IX. KÖTET. mint én, hogy ezek mindenben a kerékkötői ennek a reformnak. (Ugy van! jobbfelől.) Ez nem antiszemitizmus a részemről, bár büszkén vallom magamat antiszemitának, hanem a magyar fajnak létérdeke, mert ha az a magyar paraszt nem fog dolgozni, akkor nem fog enni a magyar faj és Budapest sétáló közönsége hiába fogja nyomorgatni Vass József minister urat, vagy nem tudom, ki lesz a közélelmezési minister. (Zaj.) Ne tessék ilyen nyilatkozatokat kiadni a kormány megbízottjának, melyben azt mondja, hogy lázitó ténykedések folynak, mert földet követelnek. Ennek a cikknek következménye lett az, hogy Fcdső- és Alsójózsa lakossága, — mert ez nekik szól, — annyira felháborodott ezen, hogy ez a két község valósággal forrong. Ne méltóztassék ilyen lázitó nyilatkozatokat adni azért, mert kimegy a Buchwald gazdasági felügyelő ur és azt akarja, hogy Hartsteinnek kedvezve, a parasztokat elnyomva, a parasztság engedelmeskedjen neki, hanem igenis tessék a főispánnak a kormány rendeleteit végrehajtani és megelégedni azzal, hogy a ministerelnök ur, Tomcsányi minister és a földmivelésügyi minister ur . . . Drozdy GyŐZő : Hagyjuk azt a Tomcsányit ! Tasnádi Kovács József: ...összehívnak egy ankétet, melyen az alispán és főispán urak megjelennek és tudomásul veszik a kormány elhatározását, de amikor hazamennek, akkor azoknak fogják pártjáú, —megmondom nyiltan — akikkel együtt vadászgatnak. (Igaz ! Ugy van !) En soha parasztember nem voltam, tehát nem mondhatják rólam, hogy a parasztgőg beszél belőlem. Gentryfamiliából származom. Ma is nagybirtokosok kiterjedt családomnak tagjai. De épen az én famiiiámban esett meg a nagyapámmal 1848 előtt, mikor az ő jobbágyai éhezni kezdtek és nem volt vetőmagjuk, kinyittatta a magtárait és azt mondta : vigyetek, fiaim annyit, amennyire szükségetek van, mert ha ti jól éltek, akkor én is jól fogok élni. A sógorom volt az — meg is mondom kicsoda — Szilágyi Lajos édesapja, Szilágyi Jenő berett

yóujfalusi birtokos, ingyen legelőt adott a parasztságnak. Azt mondta : földbirtokos magyar urnák kötelessége azon a paraszton segiteni, mert mi egymástól és egymásból élünk. Ezt a felfogást azonban nem tanúsítják a mai u. n. uj földesurak, mert ezek nincsenek a mi vérünkből, mert ezek nincsenek a mi fajunkhoz hozzáforrva, mert ezeket nem érdekli az, hogy mi magyarok mit fogunk enni és meg tudunk-e élni. Méltóztassék a legerélyesebben hozzálátni és pedig nyomban a minister urnák, hogy megkapja a plein pouvoir-t és kérem a közvetlen pártját teljes összességében és felkérem a keresztény nemzeti egyesüéls pártját is, hogy ebben a tekintetben saját jól felfogott érdekükben egyöntetűen méltóztassék ezt követelni. Hegedüs György: Ha követeljük a törvény végrehajtását, a főszolgabiró azt mondja, hogy , izgatunk. 23