Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-166

A Nemzetgyűlés 166. ülése 1921. évi március hó 16-án, szerdán. tJ Olaszországban valósággal megmozdul a benne lévő férgek miatt a felhalmozott rizskásatömeg és elmászik a raktárakból. (Derültség.) Az igazi olcsóbbodás azonban akkor fog beállani, ha a penzügyminister ur végre bevonja az OsztrákMagyar Bank jegyeit. (Igaz! ügy van!) Ezt már 1919 novemberében meg kellett volna tenni, amikor én elmentem Hegedüs Loránt jelenlegi penzügyminister úrhoz és arra kértem őt, jöjjön el pénzügyministernek és azonnal szüntesse meg ezt a tutyi-mutyi állapotot és szakítson el bennünket az Osztrák-Magyar Banktól. Mivel azonban a penzügyminister ur még ma sem tette meg, holott tudomásom van arról, hogy már szeptemberben itt yoitak a kinyomatott magyar bankjegyek, — voltam olyan bátor, elmentem magam és megnéztem az Osztrák-Magyar Bankban ezeket a bankjegyeket, mondhatom, óriási mennyiségű magyar bankjegy volt itt már szeptemberben — azért nem helyeslem én az ő politikáját. Mert én megengedem, hogy technikai nehézségek vannak, nekünk azonban mégis minden erőnkkel azon kellene lennünk, hogy végre valahára egyszer már megszabaduljunk az Osztrák- Magyar Banktól és külön magyar bankjegyünk legyen, mert méltóztassék nekem elhinni, t. penzügyminister ur, ha azt a három gondolatot, amit már 1919-ben megbeszéltem önnel, meg méltóztatik valósítani, nevezetesen hogy azonnal térjünk át a magyar pénzjegyekre, azután hogy az exportnál csak magyar pénzt fogadjunk el... (Elénk helyeslés.) Hegedüs Loránt penzügyminister : ügy van ! Ereky Károly : ... és harmadszor, hogy az állam bevételeit, azoknak a nagy üzemeknek kikapcsolásával, amelyek a központok révén még mindig magánkezekben vannak, növeljük, olyan mértékben, hogy a kiadásokat fedezni legyünk képesek, akkor Magyarország rövidesen a világ legboldogabb állama lesz. Azóta azonban elmúlt 16 hónap és még mindig nem történt meg, amit mi akkor ketten megbeszéltünk. Ez az oka annak, hogy mindaddig, amig a penzügyminister ur ezt meg nem csinálja, nem tudok teljes bizalommal lenni politikája iránt és igy ezt a törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Elnök : A penzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt penzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur szakszerű felszólalásával nagyon sok tekintetben egyetértek, sokkal több tekintetben, mint ő gondolja. Ha a t. képviselő ur közelről volna szives figyelni az én munkásságomat, akkor látná, hogy a magam részéről mindent elkövetek arra, hogy a kivételes törvények uralma alól végre szabaduljunk, és higyje el nekem a t. képviselő ur, én leszek a legboldogabb, ha egyszer más egyébre, mint az önök bizalmára nem kell támaszkodnom. (Helyeslés.) Figyelje csak meg t. képvisel ur az én munkásságomat : napról-napra, lépésről-lépésre abban az irányban haladok és ismétlem, nekem mint pénzügyministernek a legkellemetlenebb, hogy a kivételes törvények még érvényben vannak. (Helyeslés.) Ezek után azt hiszem, t. barátom is belátja, hogy ez a javaslat semmi egyéb, mint logikus következménye annak, hogy Ausztriától elszakadtunk és hogy most már Önállóan kell rendezni dolgainkat. Ami ebben a javaslatban foglaltatik, az — igaza van a t. képviselő urnák — teljesen ideiglenes természetű és ha t. barátom a 7. §-nál bead egy olyan módositást, amely két vagy három évre, tehát ideiglenesen, egy átmeneti időre korlátozza a javaslat érvényességét, ahhoz én hozzá fogok járulni, meggyőződhetik tehát arról, hogy az ebben a javaslatban foglalt rendelkezések nem véglegesek, csak formális természetűek. (Helyeslés.) Ezek után áttérek a t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslatra, amelynek első három pontját szó nélkül elfogadom. (Általános helyeslés.) Amit ezekben a pontokban kivan t. barátom, abban teljesen igaza van és hozzátehetem, hogy nekem semmi titkolni valóm nincs. Amióta ezen a helyen vagyok, szeszt kizárólag laboratóriumi célokra adtam, likőrgyárosoknak és ilyeneknek pedig abszolúte nem. (Helyeslés.) Az első három pontot tehát elfogadom. Nem ilyen könnyű azonban helyzetem a negyedik pontnál, s bár t. barátomnak az energiakérdésről tartott nagyon érdekes fejtegetéseit itt is teljes egészükben aláirom, a kisüstök kérdésében mégis bizonyos haladékot vagyok kénytelen kérni. Először azért, mert hiába mondja a t. képviselő ur, hogy nem terjesztek a Nemzetgyűlés elé elegendő számú törvényjavaslatot, hiszen hetenként hozom a javaslatokat s előre megmondottam, hogy pénzügyi programmom 32 törvényjavaslatból áll, amelyeknek első csoportját, 15 javaslatot, húsvétig akarok beterjeszteni s ezek közül 14-et már be is terjesztettem, a hiányzó egyet pedig — remélem — húsvétig még be fogom terjeszthetni, másodszor pedig azért, mert nemcsak én dolgozom, hanem a pénzügyi bizottság is dolgozik és csak épen itt, ennél a törvényjavaslatnál akadtunk meg, remélhetőleg, itt sem hosszabb időre. Méltóztassék csak egyszer feljönni a pénzügyministeriumba. Tisztelt barátom, aki mérnök, meg fog győződni róla, hogy a pénzügyministerium olyan, mint egy gépház, amelyben az összes kazánok túl vannak fűtve. Innen van, hogy bármilyen megerőltetéssel dolgozom is azon irtózatos felelősség súlya alatt, amely reám nehezedik, eddig még nem tudtam a kisüstök kérdésével foglalkozni. Közpályámat én a pénzügyministerium szeszosztályában kezdettem, — nagyon régen — ismerem a kérdést. Es azon küldöttségeknek, elyeket részben Henzer István, részben