Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-173

A Nemzetgyűlés 173. ülése 1921. évi április hó 6-án, szerdán. 169 Magyarország, Horthy az felelte, hogy Magyarország kétségkívül monarchia, ugy a jogi, mint a tényleges viszonyokat tekintve. Hornyánszky Zoltán : Éljen Horthy ! (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Orbók Attila: Csakis a kormány az oka, hogy megjelenhetett, nem a kormányzó! (Zaj.) Rassay Károly (olvassa): »A király távollétében én vagyok kormányzója az országnak.« Orbók Attila: Nem a kormányzó mondotta. Rassay Károly (olvassa) : »Ez teljesen legitim. E kérdés már harmadszor jön elő a magyar történelemben. IV. Károly, az egykori osztrák császár az egyetlen legitim királyunk. Amig le nem mond. (Felkiáltások a baloldalon: Éljen Horthy !) Senki mást uralkodóul el nem ismerek. Másrészt megengedem, hogy visszatérte bizonyos nehézségeket okozhatna, de remélem, hogy a parlament segítségével az ügyeket rendezhetném.« (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Taszler Béla: Törvényes álláspont! Rassay Károly : Ismétlem, visszautasítom a gondolatot, hogy ezt az intervjut ilyen formában Magyarország kormányzója elmondta volna, Orbók Attila: Kizárt dolog! A külügyi sajtóirodában készült. (Zaj és közbeszólások.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne zavarják állandóan a szónokot. Rassay Károly: Hanem felelőssé kívánom tenni a kormányt azért, hogy dacára annak, hogy ez az intervju a Neue Freie Presse március 24-iki számában megjelent, mai napig is egy cáfolatot, egy démentit nem olvastam. (Egy hang jobbfelöl : Nem is mondott le ! Zaj.) Pedig ha a nyilatkozat így szólt volna, amint le van irva, akkor az direkt felhívás volna ennek a puccsnak az elkövetésére. (Zaj balfelöl.) Bartos János: A kormányzót gyanúsítja! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem Bartos János képviselő urat, méltóztassék csendben^ maradni. Rassay Károly : Épen azért, mert tudom, — és ennek hangot adtam az első perctől fogva — hogy ez a nyilatkozat ilyen formában csak apokriv lehet, azért teszem felelőssé a kormányt, hogy miért nem gondoskodott annak a megcáfolásáról. (Helyeslés jobbfelöl.) Orbók Attila: A kormányzó ellen dolgoznak. (Zaj.) Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ez a tétlenség, passzivitás, a kötelesség nem teljesítése teljesen beleillik a kormány múlt politikájába, amely még arra is módot nyújt, hogy a kormányzó személye iránt téves megítélések keletkezhessenek, (ügy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Ha azonban a kormányt ily súlyos felelősség terheli múlt politikája miatt, nem látom kisebbnek a felelősségét a közvetlen eseményekkel szemben tanúsított magatartásáért sem. Elfogadom a véletleneknek azt a szinte bohózati egymásutánját, amely a hivatalos jelentésekben a nemzet elé táratott. Elfogadom azonban legfelNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖT] jebb a minister uraknak és a ministerelnök urnák személyére nézve, de nem fogadom el azon rendelkezésre nézve, amely ezen véletleneket létrehoztat a ministerelnök urnák ós a kultuszminister uraknak saját reputációjuk iránti kötelességük, hogy a nyomozás során módot nyújtsanak arra, hogy felderittessók, hogy micsoda előzmények voltak azok, amelyek épen szükségessé tették, hogy ezekben a kritikus időkben Nyugat-Magyarországon tartózkodjanak. Huszár Károly: A kultuszminister minden húsvétkor ott volt, hisz odavaló! (Zaj.) Milotay István: Nem szabad neki hazamenni? Taszler Béla: Pihenni akart! Elnök : Kérem Taszler képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni, mert különben rendreutasitása esedékessé válik. (Derültség.) Rassay Károly : Ha azonban a kormány jóhiszeműségét elfogadom is, meg kell állapitanom azt is, hogy az események nemtudásának jóhiszeműsége mindenkire szolgálhat mentségül, csak a kormányra nem. A kormánynak tudnia kellett volna a készülő eseményekről. S itt legyen szabad egy más kérdést felvetnem. Volt-e a kormánynak politikai ügynöke. Pranginsben, s ha nem, miért nem volt ? (Zaj.) Kutkafalvy Miklós (közbeszól). Azt hiszem, Kutkafalvy Miklós képviselőtársam, indokolt lett volna ne csak Ruszkakrajnában politizálni. Túri Béla: Vállalkozott volna a detektivszerepre ? Balla Aladár: Az a propaganda? (Zaj.) Orbók Attila : Az Írekhez küldtünk követet, oda jutott Angliával szemben. Rassay Károly : Fel kell vetnem a kérdést a ministerelnök úrral szemben, hogy vájjon tudott-e azokról az utazásokról, amelyeknek egyes képviselőtársaink is aktiv részesei voltak, amikor végigjárták a világ fővárosait, hogy Habsburg-propagandát csináljanak ? B. Szterényi József: Mi köze hozzá, ha valaki személyes akciót csinál? (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: És ha semmi köze sem volna ehhez a kormánynak abból a szempontból, hogy ezek az urak utazgatnak, ez mindenesetre kellett volna, hogy felhívja a figyelmét a kormánynak arra, hogy itt valami készülőben van s akadályozza meg azt, hogy IV. Károly volt király és kísérete . . . (Felkiáltások : Most is király!) B. Szterényi József : Nem volt, hanem tényleg király! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: . . . akadálytalanul léphesse át az ország határát. Külföldi lapokból azt olvastuk, hogy IV. Károly (Zaj.) már nagypénteken Bécsben volt s ott röpiratokat osztogattak . . . (Zaj és közbeszólások balfelöl.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni r. 22