Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-170
A Nemzetgyűlés 170. ülése 1921. évi március hó 21-én, hétfőn. 131 lettek ennek a bölcs kormányrendeletnek 12. §-a értelmében. (Zaj). Drozdy Győző: A magyar tőkét kisebbíti meg a kormány ! Orbók Attila : Angol orientáció ! Rassay Károly : Ilyen kormányzati rendelkezésekkel kompromitálják az egész rezsimet. Nem azok kompromitálják, akik ezeket idehozzák és igenis orvoslást kérnek, hanem azok, akik ilyen intézkedéseket tesznek. Nagyon kérem a belügy minister urat, — ez a rendelet nem az ő ténye — méltóztassék megfontolni azokat, amiket bátor voltam itt előhozni; méltóztassék megfontolni azt, hogy ez a rendelet a magánjogi rendelkezéseiben tulajdonképen joghatállyal sem bírhat, mert a kormány felhatalmazási körén kivül adatott ki. Méltóztassék meggondolni azt, hogy ez súlyosan sérti a magántulajdont, amelyre mi egész kormányzati rendszerünket fel akarjuk építeni és végül méltóztassék meggondolni az igen t. igazságügyminister urnák azt, hogy az ő értékes személyével ne szankcionáljon olyan intézkedéseket, amelyek jóhiszemüleg vagy célzatosan, — e pillanatban nincs módomban elbírálni — de mégis módot nyújtanak arra, hogy ilyen üzletek történjenek a háttérben. T. Nemzetgyűlés, ezek után bátor vagyok a következő interpellációt terjeszteni a belügyminister ur és a ministerelnök úrhoz. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa.) »Hajlandó-e a kormány az 1920. évi október 1-ón 8454/920. M. E. szám alatt kiadott ós a mozgófénykópüzemekről szóló kormányrendelet végrehajtását a kérdés törvényhozási szabályozásáig felfüggeszteni és e tárgyban a Nemzetgyűlés elé sürgősen törvényjavaslatot benyújtani?« (Helyeslés a szélsobalóldálon.) T. Nemzetgyűlés ! Ezen a platformon mindannyian megtalálhatjuk egymást. Tessék törvényjavaslatot benyújtani, a törvényjavaslatot le fogjuk tárgyalni és ami szükséges és közérdekű intézkedés lesz, azt a törvényjavaslatba fel fogjuk venni. Dánér Béla: Zsidó törvényjavaslat! (Mozgás.) Rassay Károly: Ha azonban a t. belügyminister ur nem volna hajlandó törvényjavaslatot előterjeszteni, fel kell vetnem a másik kérdést: hajlandó-e a szóban lévő rendeletet akként módosítani, hogy az abban foglalt rendelkezések által érintett magánjogok, igy különösen a kártérítési jogigények, az általános magánjog szabályozása körébe utaltassanak? (Helyeslés johbfélöl és a szélsobalóldálon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák és a belügy minister urnák. A belügyministerium ideiglenesen vezetésével megbízott igazságügyminister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Tomcsányi Vilmos Pál belügyminister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az utóbbi napokban a sajtóban több olyan nyilatkozatot adtak a szájamba, amelyet tényleg nem tettem meg, és ha valami nyilatkozatot tettem is, azt is elferdítve adták elő. A t. interpelláló képviselő ur is egy nyilatkozatomra utal, amely ugy, ahogy ő mondta, szintén nem felel meg a valóságnak. Ezt azért akarom leszegezni, mert az én álláspontom az, amit ezúttal itt a nemzetgyűlésen, az ország egész nyilvánossága előtt akarok kifejteni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt a jogi kérdéssel foglalkozom. A képviselő ur igen helyesen rámutatott arra, hogy egy 1901. évi rendelet volt az, amelynek alapján eddig a mozikat kezelték, épen azért, mert a mozgóképszínházak abban a fejlődési stádiumukban, amelyben akkor voltak és keletkeztek, ide voltak beosztályozhatók, és ennek a rendeletnek rendelkezései megfelelőknek látszottak erre a célra. Időközben azonban ez a foglalkozási ág óriási fejlődésnek indult és most már a moziszinházak tényleg nem sorozhatok azok közé a mutatványos előadások közé, amelyek abban a rendeletben túlnyomó részben szabályozva vannak, hanem — őszintén megmondhatjuk — kulturális, kultúrát fejlesztő intéz* menyekké is válhattak. Orbók Attila: Hálával lehetünk irántuk! Tomcsányi Vilmos Pál belügyminister : Epen azért annak a rendeletnek rendelkezései most már nem voltak megfelelők a mozikra és a kormány azért látta szükségesnek, hogy ezt módosítsa. Leszögezem, hogy a kormány ebben az uj rendeletben sem akart eltérni attól az elvtől, amely az eredeti rendeletben volt, hogy tulajdonképen itt engedély adatik az előadásra, ezáltal azonban ők valami magánjogot valamely foglalkozásnak folytatására egyáltalán nem nyernek. A régi rendelet világosan négy hónapra adta az engedélyt. Négy hónap múlva ez az előadási engedély megszűnt és ha valaki uj engedélyt nem kapott, abból rá jogilag — a formai jog szerint — semmiféle sérelem nem hárult. (Zaj.) Drozdy Győző : Pusztuljanak ott a milliók ! Tomcsányi Vilmos Pál belügyminister : Hogy azután ez kellemetlen-e valakire nézve, az egészen más kérdés. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Jogi sérelemről a múltban nem lehetett szó. De épen azért, mert a mozgóképszínházak már olyan fejlődésnek indultak és olyan apparátusokkal dolgoztak, hogy tényleg a kormány is belátja, hogy nem méltányos továbbra is fentartani azt a rendszert, hogy ilyen rövid időre adják az engedélyt, azért e téren tabula rasa-t akart csinálni s azt mondta, hogy az egészet felülvizsgálat alá vesszük és a jövőre nézve az engedélyeket már nem ilyen rövid időre fogjuk adni, hanem hosszabb időre. (Helyeslés a haloldalon. Zaj a szélsobalóldálon.) Pető Sándor : Exisztencákat tesznek tönkre ! Drozdy Győző : Elveázik a helyiségüket is ! Tomcsányi Vilmos Pál belügyminister: Először csak arról akarok beszélni, hogy helyes-e a 17*
