Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-169
104 A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. Ezzel kapcsolatban legyen szabad reá mutatnom a tervezett 8%-ra, amely testnevelési célokra van előirányozva. Ez a 8% épen olyan kevés testnevelési célokra, mint amilyen kevés ez az általam kért 2% a jótékonysági célokra. Azt gondolom, hogy itt radikális megoldásra volna szükség. Mert ha a középosztálynak különösen sok gyermekes családjai nincsenek abban a helyzetben, hogy gyermekeiket megfelelően táplálják, akkor az elcsenevészedett gyermekek számára hiába adjuk a 8°/o-okat mintegy angolflastromként a nagy sebekre, azokból igazi edzett emberek többé már nem lesznek. Azért voltam bátor bejegyezni az inditványkönyvbe erre vonatkozólag néhány előterjesztendő indítványt. Ilgy gondoltam azonban, hogy mivel a pénzügyminister ur úgyis annyira express dolgozik, felesleges ezeket indítvány alakjában kezelnem, hanem teljesen elég, ha kérelem alakjában terjeszteném elő őket. Ezek volnának a következők : Az első kérelem az, hogy a következő évi költségvetésbe, amikor a hivatalnokok fizetésrendezése történik, juttassa ő, aki a nagyszabású reformok iránt annyi érzékkel bir, kifejezésre az u. n. családi bérrendszert, vagyis azt a rendszert, amely főkép a kezdőfizetést emeli s azután nem fokozza a későbbi fokozatokat olyan nagyon, épen azért, hogy mig egyrészt a családalapítás megkönnyittessék, addig másrészt lehetővé legyen téve a férfiak számára az, hogy családjukat fentartsák anélkül, hony munkába kergessék akaratukon kivül az asszonyt. Ez a mi programmunk : adjuk vissza a nőt a családnak. De csak azt kívánni, hogy adjuk vissza - a nőt a családnak anélkül, hogy a mostani gazdasági fejlődésnek irányát épen a család javára meg ne változtassuk, ez csak szóbeszéd lenne, teljes lehetetlenség, amelynek gyakorlati jelentősége nincs. Épen azért a családi béreket kérjük, hogy ez lehetséges legyen. Másodszor kérjük az általános közjótékonysági adó kivetését. (Mozgás és zaj. Egy hang jobbfélül : A pénzügyminister ur már odafigyel.) Azt hittem, hogy nem figyel, és akkor kénytelen lennék indítványomat az indítvány-könyvben fentartani. Ismétlem, másodszor kérjük az általános közjótékonysági adó kivetését. Harmadszor pedig kérjük, hogy a kimondottan jólétben élő 32 éven felüli nőtlenek, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) továbbá a kimondottan jólétben élő gyermektelen, egygyermekes ós kétgyermekes családok megadóztassanak (Helyeslés a baloldalon.) abból a célból, hogy az igy befolyó adókat szűkös anyagi körülmények között élő sokgyermekes családok igazi hathatós segítségére lehessen fordítani. (Elénk helyeslés.) Ezeket elmondván, visszatérek a jelen pillanatra, amikor legalább azt a kis segítséget kérem, az igazán kétségbeejtő helyzetben levő évi március hó 19-én, szombaton. fővárosi közjótékonysági és szociális intézmények számára, s kérem a t. Nemzetgyűlést, járuljon hozzá. Hiszen csak egy félszázalékról van szó, ami nem érint semmi más érdeket, vagy ha esetleg a legtávolabbról a lótenyésztést érintené is, ne helyezkedjék a t. Nemzetgyűlés annak a bizonyos szegény embernek az álláspontjára, aki amikor a lova beteg, szalad ló-doktorért, de amikor a gyermeke haldoklik, akkor orvos nem jő; és ne helyezkedjék annak a bizonyos jó szokásnak az alapjára, amelynek értelmében, amikor a szarvasmarha elpusztul, nagy a házban a szomorúság, amikor pedig a jó öreg meghal, tort ülnek ; hanem azt kérem, hogy ezt a nagyon-nagyon szerény kis félszázalékot ós ezt a módosítást egyhangúlag megszavazni méltóztassanak. (Elénk helyeslés.) Tankovics János : A népnek nem szabad kosarat adni. Elnök; Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Henzer István! Henzer István: T. Nemzetgyűlés! Az 5. §hoz kívánok hozzászólani, amely a lóversenyeknél való üzletszerű fogadásokról szól. Az áll e szakasz második bekezdésében, hogy 8°/o-ot az állampénztárba szállítsanak be. Ennek mi az értelme? Az, hogy az ezen szakaszban említett törvényes rendelkezés módosul. Eddig a lóversenyeket 14%-ban adóztatták meg és ebből kapott a Magyar Lovaregylet 6°/o-ot, a lótenyésztés 4 1 /2°/o-ot, a testnevelés 2%-ot, jótékony célokra pedig 1*5% jutott. Abban a beállításban azonban, ahogy ez most fel van véve a törvényjavaslatba, az egész dolog nem világos és az én nézetem az volna, hogy ne emeljük fel most sem egyszerre 8%-ra ezt, mert akkor ugy járunk, hogy sokat akarunk markolni és keveset fogunk. Ha 1913-ban 2%-al emelték ezt, akkor nézetem szerint most is elég volna a 2%-os emelés, mert különben megtörténhetik, hogy titokban fognak játszani és annyit sem tudunk bevenni, mint eddig. En szakemberekkel beszéltem, azok is azt mondják, hogyha 20 %-ra emeljük ezt az adótételt, vagyis ha egy lóra 100.000 koronát tesznek fel és ebből az összegből 20.000 koronát vesznek el, akkor következményeiben annyit sem fog jelenteni, mint egy 16%-os levonás ; épen azért az én javaslatom az volna, hogy 16 %-ban áilapittassék meg a levonás, amelynek fele testnevelési célokra, fele pedig a lótenyésztés céljaira fordittassék. En nem vagyok ellene a testnevelésnek, sőt nagyon is kívánatosnak tartom, hogy a jövőben azzal még inkább foglalkozzunk, de a mezőgazdák, akik, mint tudjuk, már a múltban is rendeztek mezőgazdasági lóversenyeket, nem mennek sportolni, nem mennek footballozni, az ő egyedüli örömük az lenne, ha nagyobb helyeken ilyen mezőgazdasági lóversenyeket tarthatnának és ebből az adóból ezt biztosítani lehetne, amellett, hogy a lóversenydijak is kikerülnének.
