Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. ványozott módosítására. Méltóztatnak elfogadni Meskó képviselő ur módosítását, igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a módosítást, mint uj 6. §-t elfogadta. Következik a régi 5., most 7. §. Kontra Aladár jegyző (olvassa a régi 5., most 7. §-t). Elnök : Kivan valaki szólni ? Kontra Aladár jegyző: Schlachta Margit! Schlachta Margit: T. Nemzetgyűlés! Az 5. § az 1913. évi XIII. te. 2. §-ának c. pontja helyébe egy módosítást tervez, azonban nem intézkedik a d. pont felől. A d. pont tudvalevőleg arra vonatkozik, hogy a budapesti versenyfogadások másfél százaléka jótékonycélra, az egész ország területén rendezett versenyek után pedig ugyanez a bevétel az állami jótékonysági sorsjáték jövedelmének gyarapítására fordittassék. Az én módosító indítványom azt célozza, hogy az 5. §-ba vegyük be a c. pont után a d. pontot, továbbá a d. pontban a másfél százalék helyett vegyünk 2 százalékot, a szöveget pedig módosítsuk igy : »Felerészben Budapest székesfőváros szegényügyi és népjóléti kiadásainak fedezésére, felerészben az állami sorsjáték jövedelmének gyarapítására.« Indítványomat a következőkkel indokolom meg: A másfél százaléknak két százalékra való felemelését, azt hiszem, nem kell közelebbről megokolnom. Válságba jutott a főváros közjótékonysága is. A szövegmódosítást pedig az teszi indokolttá, hogy 1913 óta a kommunisták elpusztították a főváros versenypályáját, amelyet felszántottak és kertészetre adtak, ugy hogy ezek a lóversenyek többé nem Budapesten, hanem Alagon tartatnak meg. így a főváros ezen a címen nemcsak hogy nem jut több segítséghez az ő jótékony céljaihoz, hanem elesett most már, mióta a kommunisták lehetetlenné tették az ügetőversenyek kivételével a budapesti lóversenyek megtartását, ettől a jövedelemtől is. Azért most már egészen idejét múlt ez a régi szövegezés s azért szükséges a szövegezést igy módosítani. A másfél százalék felemelésére vonatkozólag legyen szabad a következő indokolást előterjesztenem. A főváros 1920. évi háztartásában épugy felbillent a mérleg egyensúlya, mint az állam háztartásában, ugy hogy a főváros háztartása 95 millió defficittel zárult. Ebben a szorosabb értelemben vett szegényalap húsz és egy negyed millió koronával szerepel, nemkülönben ide tartoznak a népház, népkonyha, szegényház, szükséglakás, a hajléktalanok menhelye és a melegedőszobák, továbbá mindazon gyermekek tartási költségei, akik az állami gyermekmenhelyen, mint fővárosi illetőségű gyermekek 7—15 éves korukig a főváros költségén tartatnak el. A szegényházak az utóbbi két év alatt nagyon szomorú előkelő pozícióra tettek szert. évi március hó 19-én, szombaton. 1(3 Mindenki, aki csak a legkevésbé is foglalkozik népgondozással, tudja, hogy ezek milyen ostrom alatt vannak, milyen túlzsúfoltak, nemcsak, hanem hogy a szegényház legújabb lakói a kimondott középosztály soraiból kerülnek )ú. Tasnádi Kovács József: És nem segitenek * a tisztviselőkön ! Schlachta Margit: Epen ma kaptam egy könyörgő levelet, amelyben egy minket azelőtt nagyon támogató hölgyünk könyörögve kéri, hogy a nővérét juttassuk be a szegényházba. Ez valószínűleg nem fog sikerülni, mert ott nincs hely. Ezekkel szemben az elaggottak számára fentartott szegényházak úgyszólván üresek. Oszszel oszlatták fel az Erzsébet-apácák a középosztály elaggott női számára fentartott otthonukat. Innen széttelepítették ezeket a nőket és betették az Irgalomházba. Boldog volt az, aki az Irgalomházba jutott. Kontra Aladár t. képviselőtársam a megmondhatója annak, hogy ő és én mennyit szaladgálunk azért, hogy naprólnapra meghosszabbithassuk ennek az Irgalomháznak életét az igy kikönyörgött adományokból. Mert ez is már oda jutott, hogy valószínűleg szintén be fog csukni és szétküldi a betegeit és az öregeit, mert már hitelük nincsen. Igy van pl. az Attila-utcában a budai nőegylet ápoldája, amely körülbelül húsz nő számára van berendezve s lézengenek benne négyenöten. Hónapok óta folyik a tárgyalás a fővárossal atekintetben, hogy vegye át az aggápoldát, de ez meg nem történik, hanem a szegény elaggottak künn mindenféle zugolyokban hánykódnak a kétségbeesés szélén. Ugyancsak jellemző tünet az, hogy a budai tüdővész-ambulatóriumot be akarják csukni, mert nem tudják fentartani, holott ez az ambulatóriuni az egyedüli a maga nemében egész Európában abban a tekintetben, hogy ott megelőző oltásokat alkalmaznak a tuberkulózissal szemben. Ez az ambulatórium is már odajutott, hogy be akarták csukni, többek között a fővároshoz fordultam segítségért, de a főváros azzal felelt, hogy ez nem áll módjában, mivel erre előirányzata nincs. Természetes, hogy nincs, amikor 21 millió fedezetlen előirányzata volt 1920-ban az ilyen jótékonysági dolgokra. Az igen t. pénzügyminister ur már ismételten tanújelét adta annak, hogy ő nemcsak a financiális, hanem az etikai vonatkozások iránt is igen élénk érzékkel bir. Felhívom tehát az ő és az igen tisztelt Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy amikor egymásután a különböző kategóriák bajain segíteni akarunk, akkor ne hagyjuk itt az elaggottakat és ezeket az árvákat, akik nem hadiárvák, tehát jelenleg senkisem karolja fel az ügyüket. Azt gondolom, hogy etikai szempontból igen nagy jelentősége van annak, hogy a figyelmünket az aggok felé is fordítsuk, akiktől már nem várunk a magunk szempontjából semmit, s az árvák felé, akiktől még nem várunk semmit.