Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-169

A Nemzetgyűlés 169. ülése 1921. szövetség, amely a tisztviselőtársadalom teljét foglalja magában, valóságos memorandumutálatban szenved. Hiszen ők memorandumot memorandumra halmoztak, de mindebből jóformán semmi sem teljesült. Itt előttem is fekszik egy, melyet március 11-én a pénzügyminister urnák át is nyújtottak, amelyben előadták, hogy mit kérnek, de azzal, hogy ezt a mődositást a minister ur előterjesztette, azt hiszem, ez is teljesen tárgytalanná vált. Mindezek dacára méltóztassék megengedni, hogy mint a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének első alelnöke, azt a tiszteletteljes kérdést intézzem az igen t. pénzügyminister úrhoz ^az egész tisztviselőtársadalom nevében, tessék megmondani, mikor számithat ez a társadalom egy organikus fizetésrendezósre, hogy ez a végtelen szenvedés, amelyet már éveken keresztül az ország érdekében tűrnek, végre valamennyire elmúljék, Tessék azt venni, hogy ma az úgynevezett Vaayonmentővásár vásár, amelyen a tisztviselőtársadalomnak utolsó bútorait, szőnyegeit elkótyavetyélik, a tisztviselőtársadalomnak sirja, temetője, mert mindennap egy-egy családnak nyomorúságát, szenvedését tetézi. (Zaj.) Méltóztassék a jövőben erről is nyilatkozni. Nyilatkozatát nagy érdeklődéssel várjuk. Nagyon kérjük a pénzügyminister urat, tájékoztassa ezt a társadalmat, amely évek óta annyit szenved. Nagyon szépen köszöni ez a társadalom a kisgazdáknak és különösen tegnap Henzer István t. képviselő urnák a párt részéről történt nyilatkozatát, hogy ők a maguk részéről a legmeszszebbmenő támogatásban rószesitik a tisztviselőtársadalmat. Nem is várhat mást ez a társadalmi osztály, amely legtöbbet - szenvedet, amely legtöbbet tudott áldozni az államnak, mint hogy épen a gazdatársadalom részéről kapja a legmesszebbmenő támogatást. Csak egyre akarok még itt egészen röviden rámutatni az igen t. pénzügyminister ur előbbi javaslatával kapcsolatban. A polgári tisztviselőtársadalom egyáltalában nem ellensége sem a rendőrségnek, sem a katonaságnak, szóval a közbiztonsági közegeknek, de méltóztassék azért mégis figyelembe venni, hogy ezek már eddig is körülbelül háromszoros fizetésnek megfelelő javadalmazásban részesültek a polgári tisztviselőtársadalommal szemben és épen most március 17-én a karhatalmi- és készenléti pótdíjakat megint emelték. Ez akkora emelés, hogy ezt szó nélkül nem hagyhatjuk s ezzel szemben az a 300 millió, amelyet a Nemzetgyűlés ma r megszavaz, szinte elenyésző csekély összeg. Én itt csak épen nagyjában jelzem, hogy ma egy hadnagy összes javadalmazásán felül napi 20 korona, egy tábornok napi 100 korona pótdíjat élvez. Usetty Ferenc: Egy ősmesternek több van, mint egy ministeri tanácsosnak! Weiss Konrád : Mi a magunk részéről megértjük ezt. Nekik is óriási nehézséggel, az élet NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. évi március hó 19-én, szombaton. 97 minden nyomoruságával kell küzdeniök, de ne méltóztassék elfelejteni, hogy a polgári társadalom még nagyobb szenvedéseknek van kitéve, ós olyan polgári tisztviselő, aki a hadnagyi rangnak megfelelő javadalmazásban részesülj rendesen nagy családdal együtt küzd a megélhetésért. Ezeket a családokat meg kell menteni. (TJgy van! TJgy van!) De tovább megyek, mélyen tisztelt pénzügyminister ur. Ezzel a 300 milliós jutalommal hogyan méltóztatik majd jutalmazni ezeket a szegény embereket? Tekintettel a családtagokra, állásra, és rangra fog-e ez történni, pl. a IX. rangosztálybeli ennyit kap, a VI. rangosztálybeli annyit kap? Ez általánosságban helyes, de épen az volt a legnagyobb hibája azoknak az újságcikkeknek és az azokban foglalt tervezeteknek — azt hiszem, ezt Bernolák t. képviselő ur hozta elő — hogy a tekintélynek az elvéti épültek fel. Megjegyzem, hogy a magam részéről feltétlen hive vagyok a tekintélynek. A tekintélyt minden egyes vonatkozásában keresztül kell vezetni, de amikor az életről van szó, a tisztviselői társadalom életéről, ott nincs tekintély, a legkisebb ember ép ugy nélkülöz és szenved, mint a legmagasabb rangú. Amikor nyomorról van szó, egyformán kell mindenkivel elbánni. (Igás ! TJgy van ! dal felöl.) De ezenkívül még kérnék valamire vonatkozóan felvilágosítást a tisztviselő-társadalom érdekében. Talán megengedi a kereskedelemügyi minister ur, hogy hozzá intézzem a kérdést. Az igazságügyminister ur volt szives említeni, hogy a bírákra \ vonatkozóan átszervezési javaslatot nyújt be. Én az államvasuti személyzetre vonatkozólag óhajtanék a kereskedelemügyi minister úrtól felvilágosítást kapni. Az államvasutaknál ugyanis, annál a hatalmas szervezetnél, amely ugy a háborúban, mint békében a legnagyobb szolgálatot tette a hazának, — azt hiszem, konstatálhatja a nemzetgyűlésnek minden tagja, hogy ma az államvasutak megint olyan óriási lendületet mutatnak fel, amelyhez foghatót egyáltalán semmiféle más állami intézmény fel nem mutathat, — mindennek dacára 1914. év óta kinevezés egyáltalán nem történt. Azóta minden egyes ministeriumban történtek kinevezések, nálunk pedig a legkisebb emberek ugyanabban a nyomorúságban szenvednek, mint 1914-ben, a háború előtt. Usetty Ferenc : A tanároknak még a címet sem adták meg. Weiss Konrád : Kérdezem a minister urat, mikor hajlandó végre engedélyt adni, talán az 1914-es törvény hatályon kivül helyezésével, vagy külön novelláris intézkedéssel, hogy az államvasutaknál a hét év óta elmaradt kinevezések végre valóra váljanak (Helyeslés) és hogy a három év óta elmaradt előléptetések ismét foganatba vétessenek s végérvényesen mindenki az egész vonalon előléptetésben részesüljön — természetesen azok, akik arra érdemesek, soronkivül. (Zaj. Elnök csenget.) Ez a kérdés már 13