Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. utján menni, akkor őt semmi felelősség nem terheli. (Elérik derültség.) Balla Aladár: Osztrák diplomata-gondolkozás ! Meskó Zoltán : A halottakról vagy jót vagy semmit ! (Derültség.) Berki Gyuía: Én ezt most azért mondtam el, mert nincs kizárva az sem, hogy feltámad. Balla Aladár : Ha ti tovább támogatjátok ezt a rendszert, akkor visszajön ! Berki Gyuia : Ezek után, minthogy felszólalásommal tulajdonképen azt akarom célozni, hogy a baranyai kérdést, a bácskai kérdést és az ezzel kapcsolatos kérdéseket teljesen hú megvilágításban állítsam a t. Nemzetgyűlés színe elé és a kormány figyelmét ez ügyre minden vonatkozásában felhívjam, méltóztassanak megengedni, hogy még más kérdésekre is rátérjek. A kommün alatt Baranyában sajátságos helyzet volt. A megszálló csapatok az odamenekült magyarsággal elég udvariasan bántak. Hiszen mi a kommün alatt ott nyertünk menedéket, és százai és ezrei a Magyarországon zaklatott magyarságnak a kommün alatt oda menekültek a Baranyában megszállott területre, s a Nemzetgyűlésnek is ismerek olyan tagjait, akik élvezték ott a vendégjogot. A kommün alatt határozottan meglehetett állapítani azt, hogy a magyarság ott meglehetős támogatásban részesült, s a szegedi kormány is tanúságot tehet arról, hogy a kommunisták üldözései elől oda menekült magyarság igenis ott kellő védelmet nyert. Mindaddjg tartott ez, amig a kommün meg nem szűnt. En csak azt mondom el, amit a jugoszláv lapokból olvastam, és amit közvetlenül tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ezen akár mélyebb lélekből fakadó, akár pedig, nem tudom, talán kisebb értékű szimpátiák, amelyek irántunk ott azokban a nehéz időkben megnyilatkoztak, miért változtak meg, erre a kérdésre is tudnék annyira, amennyire válaszolni. Egy tényt itt megállapítok. Amikor a kommün bukása után megalakult itt az első kormány, s amikor itt kormányzóul József főherceg őfenségét deklarálták, akkor az első pillanattól kezdve, amikor ez a kormány bemutatkozott, ott a szimpátiák teljesen elfordultak tőlünk. Nem keresem és nem kutatom most ebből az alkalomból, hogy mi volt ennek az oka. Tény az, hogy politikai és külpolitikai szempontból meggyőződésem szerint ez az alakulás nem volt akkor szerencsés, ez kétségtelen. Meskó Zoltán; ügy van! Berki Gyula: Ami azután a kommün után ott történt, azt is el fogom egészen simán és egyszerűen mondani, ugy, ahogy az ott valójában lefolyt. (Halljuk! Halljuk!) A kommün bukása után azok a tisztelt kommunisták és vörös hadseregbeli tagok, akik... Somogyi István : Miért tisztelt ? évi márcz. hó 5-én, szombaton. 4-15 Berki Gyula : ... csak gúnyból mondom (Derültség.) — akik itt nem érezték magukat biztonságban, siettek a demarkácionáiis vonal felé, ott átszökdöstek s meghúzódtak azokon a területeken és egy darabig csendesen, később azonban mindig hangosabban viselkedtek. Az első magyar kormány, amely a kommün után itt megalakult, egy nagy hibát követett el akkor, amikor nem gondoskodott arról, pedig módjában lett volna, hogy Baranyában megfelelő utón és módon, különösen a baranyai munkásság hóna alá nyúljon és azokat a munkásokat, akik akkor még nem voltak megfertőzve, kellő védelemben, támogatásban, erkölcsi támogatásban . . . Rassay Károly: Felvilágosításban! Berki Gyula : . . . felvilágosításban részesítse, mert ha ez megtörténik, s a kormány ezt a súlyos mulasztást el nem követi, akkor én meg vagyok győződve arról, hogy az a munkásság, amely 1919 februárjában és márciusában Kerese t. barátommal és mindannyiunkkal, akik Baranyában azt a nemzeti ellenállást szerveztük, együttműködött, továbbra is hűséges maradt volna a magyar nemzeti eszméhez és a magyar államhoz. Azonban ők semmiféle támogatást innen nem kaptak, s a mi százszoros sürgetésünk dacara az akkori kormány egyetlen lépést az ő megmentésük és felvilágosításuk érdekében nem tett. Ennek és még egy körülménynek azután az lett a következménye, hogy azok, akik oda át menekültek — és ezek kevés számban voltak — annálfogva, hogy a félő és reszkető embernek a természete az, hogy nem szeret magában lenni, hanem igyekszik maga köré híveket gyűjteni, ezek az áiapostolok is, akik oda kimentek és tücsköt-bogarat összefirkáltak és azokat az egyszerű embereket mindenféle hazugságokkal félrevezették, maguk köré lassan-lassan kisebb-nagyobb táborokat gyűjtöttek. En a kommün bukása után, amikor átjöttem, az első pillanatban is azon az állásponton voltam, hogy bár elismerem azt, hogy a kommünnek szükségszerűen meg lehet és meg kell hogy legyen bizonyos mértékig a maga nemesebb értelemben vett reakciója, de — amint ezt közvetlen a kommün bukása után a demarkácionáiis vonal mellett néhány illetékes tényezővel akkor is közöltem — a megszállott területeken rossz hatást fog kelteni az, ha nem a törvényes bíróság és nem a törvényes eszközökkel vonatnak felelősségre bizonyos személyek, hanem ha mindenkinél szabad folyást engedünk az egyéni gyűlölködésnek és bosszúnak. Én is híve voltam és híve vagyok a keresztény megújhodásnak, de én akkor sem, ma sem értettem mást keresztény erkölcs alatt, mint az egyéni tisztességet, a családi élet tisztaságát és a közéleti puritánságot. Ebben a háromban minden benne van; de nincs benne az, ami ott történt. Mert mi lett ennek a követ-