Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. kivül két tanú is aláirt, jelentem meg Kassán és ott elvesztett lovam helyett kaptam a cseh katonai hatóság által kiállított bizonyítvány alapján egy másik lovat, 1919 —augusztusában — amelyet hazavittem és teljes békében használtam augusztusban, szeptemberben, októberben, novemberben, decemberben, januárban, tehát egy fél évig. Januárban, — méltóztassék visszaemlékezni, — akkor voltak a képviselőválasztások és azok a bizonyos vármegyei körök, amelyek ma oly erős aknamunkát folytatnak ellenem, akkor is felvetették vészes fejüket és iparkodtak engem minden módon elgáncsolni és lehetetlenné tenni. Természetes, hogy az a választási küzdelem nagyon erős, forró levegőjű volt. A választások kellő közepén jelent meg nálam egy detektív, (Mozgás.) egy katonai detektív, a nyomozóosztály egyik képviselője és lovat keresett. Abban az időben, amikor nekem a lehető legnagyobb szükségem volt a lóra, és amikor a ló elvétele tényleg fontos fizikai eszköz •volt arra, hogy esetleg én ne tudjam programmomat az egyes községekben kifejteni és igy ne tudjam megkapni azt a mandátumot. Benkő Gábor : Kortesfogás ! Ferdinandy Gyula : Az az Ambrus Pál, aki tényleges kisgazda a hirek előadása szerint, erre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa) : »Átmentem, hogy elkérjem a lovat Ferdinandy úrtól és azt bevigyem Göncre az állatorvoshoz megvizsgálás céljából, elmentem Ferdinandy úrhoz és kértem tőle a lovat. Velem együtt átment oda egy katonai detektiv-őrmester, előbb megnéztük az istállóban a lovat, amelyben tanúimmal együtt felismertük a ló ismert jeleiből, hogy ez ugyanaz, amelyet tőlem a csehek elraboltak. Majd bementünk Ferdinandy úrhoz mindketten, ott előadtam jövetelünk célját és kértem, hogy a lovamat adja vissza. Ô azt kérdezte tőlem, hogy hány éves a ló, amit keresek, mire megmondtam, hogy 14—15 éves. Erre ő azt választolta, hogy az ő istállójában lévő ló G—7 éves, azonban majd megvizsgáltatja katonai állatorvossal és ha az csakugyan 14 éves, akkor majd izenni fog nekem és a lovat visszaadja.« Az a bizonyos katonai detektív, akire hivatkoztam, szintén megjelent nálam. Erre vonatkozólag Ambrus a következőket vallja : »Többszöri kérésemre egy törzsőrmester — törzsőrmester a katonai detektív — kért, hogy vele és tanukkal menjek át Ferdinandy úrhoz, hogy a ló azonosságát igazolják és azt vissza fogják nekem adni. Február elején átmenteni a törzsőrmesterrel Abaujvárra, Ferdinandy úrhoz. Én az udvaron maradtam, egyedül a törzsőrmester ment be, bent volt hosszú ideig, azután egy abauj vári lóá pólót hivatott, akivel bement az istállóba és amikor onnan kijött, azt mondta nekünk, hogy ő nem tehet semmit, mert a lóá póló szerint a ló nem 14 éves, hanem csak 6—7 éves.« Én tehát nem avatkoztam a dologba, én azt mondtam a detektivnek, hogy : ha maga lóismerő ember, menjen be abba az istállóba és állapítsa meg a lónak a korát. Ha az tényleg évi febr. hó 26-án, szombaton. 219 14 éves, akkor nem az én lovam, akkor valószínűleg másé, ha azonban a ló 14 éves, akkor visszaadom. Elment a faluba, hivatott egy lóápolót a saját elhatározásából, megvizsgálta a lovat s a lóápoló azt mondta : uram, a ló 7 éves. Ennek alapján a detektivőrmester nem merte elvinni a lovat és én tovább is birtokában maradtam. Elmentem, mint megválasztott képviselő Miskolcra, Szin főhadnagy úrhoz, aki a detektivosztály fő-főparancsnoka ott és kérdeztem, hogy mi alapon avatkozik egy tulajdonjogi kérdésbe. A kérdésemet meglehetősen brüszkül vissza is utasította. Azt mondtam, hogy : kérem, küldjön ki katonai állatorvosokat a főhadnagy ur, egyet vagy kettőt, és ha azok azt fogják mondani, hogy a ló 14 éves, én nem kívánom, hogy Ambrus gazda veszítsen, inkább veszitek én, a lovat vissza fogom neki adni, nem várom be a tulajdonjogi pert. Szin főhadnagy azonban nem küldött katonai állatorvosokat, akikre én hivatkoztam, hanem iparkodott ellenem adatokat gyűjteni. Kijárt autón az állam költségén . . . Benkő Gábor : Érdekes ! Ferdinandy Gyula: . . . G-öncruszkára, amely tőlem 22 kilométerre van és ott kihallgatásokat eszközölt ellenem. Én a lóüggyel nem foglalkoztam, mert hiszen idekerültem Budapestre, azután pedig igazságügyminister, majd belügyminister lettem, annyira el voltam foglalva az ország dolgával, hogy a saját dolgaimra igazán egy fél órám se jutott. Azalatt aknamunka folyt ellenem. Egy esztendővel ezelőtt indult meg az az aknamunka, amelyet támogatott Szin főhadnagy ur a maga nyomozati adataival, melyekről nekem tudomásom nem volt, óriási aknamunka, amelyet támogatott és megindított ellenem ezelőtt egy esztendővel az a bizanyos vármegyei klikk, amely aknamunkának méreteiről és rejtett céljairól tulajdonképen csak a mai napon szereztem tudomást. Én el voltam itt foglalva, itt dolgoztam, küzködtem és abszolúte semmit sem törődtem azzal, hogy mi történik az otthonomban és mi történik attól 25—26 kilométernyire, kifejezetten én ellenem. Igen t. Nemzetgyűlés ! A ló-ügyben azután az történt, — amint azt ma tudtam meg — hogy a lovat elengedték Gönoruszka községben, ahol Ambrus Pál lakik s a ló előbb a patak felé ment. azután egyet gondolt és balra tért Ambrus házába, bement az istállóba és a régi helyén megállt. Ezt mind megállapították tanúvallomásokkal és ezeket a megállapításokat mind gondosan jegyzőkönyvbe vették, de velem sohasem közölték. Sem a katonai parancsnokság, sem Gönoruszka, illetve Ambrus és a vármegyei körök egyetlenegyszer sem mondották, hogy itt vallomások vannak, amelyek szerint az a ló valószínűleg az Ambrusé. Add hát vissza neki. Én csak most tudtam meg, hogy ez a nyomozás micsoda fényes eredménnyel végződött, csak most tudtam meg, amikor már a kormányzóhoz adtak be panaszt ellenem, hogy tulaj donképen egy hosszú esztendőn keresztül folyt ellenem a munka egy nyomorult ló-üggyel 28*