Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

22u A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. kapcsolatban azért, hogy engem és a politikámat sikerüljön elgáncsolni, (ügy van! a jobboldalon.) Benkő Gábor; Csakis azért! Ferdinandy Gyula: Ambrus Pál már nem is törődött a lovával. Azt mondja Ambrus abban a vallomásában, melyet a ministerelnök ur által kiküldött államrendőrségi főosztálynak nyomozó alosztálya kint a helyszinen felvett : »A szikszói róm. kath. plébános múlt hónapban irt nekem, — megjegyzem, hogy Szikszó Göneruszkától 45 kilométernyire van — hogy keressem őt fel Szikszón ebben az ügyben és hogy ott lesz Farkas Géza huszáralezredes is. Küldött 15 koronát is útiköltségre, én azonban, mivel már semmi reményem sincs, hogy lovamat visszakapom, leányommal levelet Írattam és visszaküldtem a pénzt. Ezután rövid idő, múlva Farkas Géza alezredes ur táviratot küldött nekem, hogy menjek át Vilmányba Hembacherékhez, ahol ő várni fog rám. A megjelölt napon átmentem, az utón az alezredes úrral találkoztam, aki már értem jött kocsin és vele együtt visszamentem Vilmányba Hembacherékhez, ahol két tanú jelenlétében aláíratott velem egy folyamodványt a kormányzó ur őfőméltóságához.« (Mozgás a jobboldalon.) Nem Ambrus Pál panaszkodik tehát itt, hanem Farkas Géza fogja meg Ambrus Pált, aláíratja vele ezt a kérvényt a kormányzóhoz, amelyben azután az adatok óriási tömegét halmozzák fel, melyekről én csak most nemrégen szereztem tudomást. Nekem az volt a kivánságom, hogy az a kérdés minél előbb dőljön el. (Egy hang a jobboldalon : Nem volt más dolga az alezredes urnák ?) Azt akartam, hogy állapittassék meg a ló kora és ha ez megtörténik, én a lovat visszaadom. Szalánczy József; Ezt mindenki ellen igy csinálják ! Ferdinandy Gyula : Ez te]jesen lényegtelen, én a magamét védtem addig, mig annak ellenkezőjéről nem szereztem tudomást, hogy a ló nem az enyém és mikor tényleg adatok jutottak a birtokomba, most egy esztendő múlva, azt a lovat Ambrus Pálnak birtokba visszaengedtem. Hogy mennyiben történt lókupeckedés és mennyiben kötöttem el másnak a lovát, azt az igen t. Nemzetgyűlés bölcs belátására bizom. De, igen t. uraim, sokkal mélyebben fekszenek azok az okok, ( ügy van ! ügy van ! jobbjelöl.) — és ennek története van — amelyek szükségessé tették bizonyos körök részére! ennek a jelentéktelen kis ügynek a tárgyalását és iparkodtak, még mielőtt a dologról bármit is tudtam volna, itt kaszinóról kaszinóra járva engem elmártani és hirdették, hogy Ferdinandy Gyula jogtalanul járt el, unfair, inkorrekt módon járt el, mert ez tényleges kisgazdának lovát hónapokig vissza nem adta. holott tudta, hogv az nem az övé. Igen t. Nemzetgyűlés ! En bizonyos kezekre ismerek itt is, ( ügy van ! ügy van ! jobbfeUL) amely kezek már régen dolgoztak, 1916-tól kezdve, és amely kezek a maguk politikájának, a maguk céljainak megvalósításában semmiféle destruktiv gondolkozású fegyvertárstól sem ijedtek meg, hanem szívesen fegyvertársul fogadtak bárkit, aki Ferdinandy Gyulát otthon valamelyes módon el tudja gáncsolni. A Kassai Munkásnak egy példánya van nálam ... Benkő Gábor : Együtt vannak ! Ferdinandy Gyufa: ... amelynek az 1919 január 25-iki számában egy hosszú «ikk jelent meg a kassai megfigyelőállomás dolgairól. Jelesül, a kassai megfigyelőállomást én vezettem, még pedig másfél esztendőn keresztül. Landler, a nagy Landlernek öccse volt a kassai megfigyelőállomáson főhadnagy, ő szolgáltatott bizonyos adatokat Puky Endrének és Puky őrgróf Pallavicininak, amely adatok alapján engem lehetetlenné akartak tenni. Benkő Gábor : A kommunista Landler ! Ferdinandy Gyula ; Landler készséggel rendelkezésére állt Puky Endrének, aki nekem régi ellenfelem a vármegyei életben és megnyerte Puky Endre révén őrgróf Pallavicinit is, aki a belügyministerhez ellenem igen súlyos vádakat tartalmazó feljelentést adott be. A belügyminister, Sándor János, szigorú vizsgálatot rendelt el tudtom nélkül ebben a kérdésben, meglehetősen bizalmatlanul kezelt, dacára annak, hogy határozottan az ő kívánságára vállaltam el akkor a megfigyelőállomás vezetését . . . Usetty Ferenc : Melyik belügyminister ? Ferdinandy Gyula: Sándor János ... és mikor négy hétig tartott az a vizsgálat, a belügyminister a vizsgálat lefolytatása után közölte az adatokat őrgróf Pallavicinival és őrgróf Pallavicini azt mondta Sándor Jánosnak : Bocsánat, tévedtem. Akkor Sándor János egy leiratban a vizsgálat eredményét és Pallavicini urnák ezt a nyilatkozatát közölte velem. A »Kassai Munkás« ugyanazt állította, amit állított őrgróf Pallavicini, még pedig állította 1919 január 25-én. A forma, a mód teljesen ugyanaz, mint az a nyilatkozat, amelyet ő itt tegnapelőtt leadott, az a bizonyos »mesélik, beszélgetik« ; épen igy van szerkesztve ez is. A »Kassai Munkás« ezt irja (olvassa) : »A kassai megbízottak nem ellenőriztek, mert abból nekik anyagi előnyük volt. A honvédelmi minister ellenőriztette néhányszor a kórházat, de az ellenőrzésre legtöbbszőr Ferdinandy Gézát küldte ki, aki bátyja volt Ferdinandy Gyula ministeri biztoshelyettesnek és rokonságban volt az akkori honvédelmi ministerre], Hazai Samuval.« Ez nem igaz, mert a kórház-megfigyelőállomás nem a honvédelmi, hanem a belügyminister hatáskörébe volt utalva. De ez itt lényegtelen. A cikk ugy folytatja (olvassa) : »Már pedig ugy tudjuk, hogy egyik varjú nem vájja ki a másik szemét. És igy ugyanis igazat lehet adni azoknak a vésznyelveknek, akik azt mondják, hogy ilyen ellenőrzés mellett könnyű volt a szállítóknak és az éleimezőknek meggazdagodni, a ministeri biztoshelyettesnek az adósságait kifizetni és falusi birtokot venni. Ezek az urak — már mint én — akik a szocialistákról csak mint gazemberekről beszéltek,