Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-156
300 A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. belül 2 és fél milliót tesz ki s az összes norvég faliakban lakó 2 és fél millió lakosra öszszesen 13 kocsma esik. T. Nemzetgyűlés! Mikor érünk mi a norvég erkölcs magaslatára? Az oroszországi statisztikával nem akarom untatni a t. Házat, mert körülbelül hasonló adatokat bőven hozott föl az előttem szólott Nagy János képviselőtársam, csak az általunk annyira lenézett Romániáról fogok megemlékezni, arról a Romániáról, amelyről azt hiszszük, hogy amit elvett, az ölünkbe hull vissza, mint érett gyümölcs, mert barbárabb mint mi. Szégyelem kimondani a magyar parlamentben, de e téren kulturailag feltétlenül sokkal magasabb nivón volt Románia, nem a mi bűnünkből ugyan, akik itt ülünk, mert látom Hegedüs pénzügyminister ur szemeiből, hogy ezen beszédek után mindent el fog követni arra, hogy Norvégiát közelítsük meg és a liberális kormányokkal szemben ő lesz az első, aki a régi mesgyéről letérve, uj utakat és ösvényeket nyit. Sándor Pál : Azt nem hiszem ! Benkő Gábor : Ez a Románia tételes törvényekkel odajutott, hogy 1897-ben 27.000 kocsmája négy esztendő alatt 20.000-re apadt le. Dinich Vidor: Rossz a statisztika! Benkő Gábor : Jó ! T. Nemzetgyűlés ! Amerikában fennáll, — mint ahogy előttem felszólalt t. képviselőtársam szintén emiitette — a social-optional, amelynek lényege az, hogy szavazás utján határozza meg minden község, hogy nyissanak-e ott kocsmát egyáltalán vagy bezárják a meglevőt. Kanadában a lakosság többsége akkor, amikor ezt a törvényt behozták, a kocsmák ellen döntött, 18 fala közül 16 döntött ellene; Quebek tartományban 933 községből 603 döntött ellene; Ontario tartományban a szavazés alapján 6185 kocsmából 3200 töröltetett. , Az Amerikai Egyesült-Államokban társadalmi téren is nagy propagandát fejtenek ki az alkoholizmus ellen; 1907-ben 34 heti és 43 folyóirat volt, amely szintén az alkoholizmussal foglalkozott. 850 millió nyomtatott lapot kitevő röpiratot osztottak már szét hasonló propaganda céljából. Ott, t. Nemzetgyűlés, az államnak egy igen egyszerű, radikális intézkedése van, amely a bűnös kocsmárost mindig megcsípheti. Az 1887-ben hozott törvény igy szól (olvassa): »Az állam rendőri hatalmánál fogva szabályozhat, sőt meg is szüntethet minden eladást, forgalmat, mely a közre nézve veszélyes forrásnak látszik, anélkül hogy ezáltal a sértett magánérdek kárpótlására tarthatna igényt. A részegítő italokkal való kereskedés pedig szintén a jelzett kategóriákba tartozik.« A háború befejezése óta pedig tudjuk, hogy a bolsevista és hasonló tanok kiküszöbölésére Észak-Amerikában általános szesztilalom van. T. Nemzetgyűlés! Ezzel szemben Magyarország kormányai mit tettek? Semmit. A liberalizmus vizeiben evezgéltek, Bécs félé kacsingattak s azalatt a bevándorolt kazár erkölcsében és testében pálinkával megfertőzte különösen északi megyéinket, s ezért történhetett meg az, hogy nemcsak a szabadkőművesek miatt, — amint azt Hegedüs György t. képviselőtásam felhozta — Magyarország ötmillió hold földje vándorolt idegen kezekbe. Ebből az ötmillió hold földből — bátran állithatjuk — kétmillió kazár korcsmáros által kimért pálinka utján jutott oda. (Ugy van! jobb felöl.) Ezzel szemben mit csináltunk mi? Majdnem összes törvényeinket átkutattam, amelyeket eddig a kocsmárosok visszaélései ellen nálunk hoztak. Csak egyet említek fel, a kihágásokról szóló 1879-ik évi XI. te. 85. §-át, amely azt mondja (olvassa) : »Aki mást kocsmában, vendéglőben, utcán, vagy más nyilvános helyen szándékosan lerészegit, továbbá aki szeszesitalok eladásával iparszerüleg foglalkozik, vagy ezeknek megbízottai, ha részegnek, noha ezen állapotát tudják, még szeszesitalt adnak tovább is, 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.« Az előbb felhozott nyugati példák közül Dániában azt, aki részeg embert tovább részegít, vagy egyáltalában azt a kocsmárost, aki kocsmájában hagy lerészegedni egy vendéget, esetleg tiz esztendeig vagy tovább terjedhető börtönbüntetéssel büntetik. Hányszor előfordul, hogy azért a pár forintért az a kazár ott fenn tökrészegre itatja le a szegény rutént és a rutén a sötétségben talán a lábát is kitöri; vizsgálat indul s az emiitett szakasz értelmében a kazárt megbüntetik 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, de a leggyakoribb esetben csak egy koronával. Ha az a belga törvény állana fenn nálunk, amely szerint a lerészegitett ember miatt a korcsmárost esetleg tiz évre is be lehet csukni, akkor ma Felsőberecke községben, a sátoraljaújhelyi járásban nem sirna két szegény becsületes magyar paraszt azért, hogy valamikor volt egy kis disznócskája, amelyet azzal a szándékkal adott el 4000 pengő forintért, hogy orvosságot vesz beteg feleségének és cipőcskét vesz kis fiacskájának. A WindischGraetz herceg-féle választások alkalmával (Halljuk! Halljuk!) tapasztaltam azt, hogy Zemplén megyének csonka Magyarországon lévő északi szélén még ugyanazoknak a kazároknak ivadékai és fajtái vannak ott, akik most a csehek által megszállott területeken ott maradtak. Alsóberecke községnek egyetlen kocsmárosa Haussmann Mór, aki — mint ahogy kikutattam és kikérdeztem az embereket — harminc évvel ezelőtt vándorolt be. Történt épen akkor, amikor lenn voltunk a választás alkalmával, hogy vásár volt Sátoraljaújhelyen. A két szomszéd, Vajda és Balogh Ferenc közül az egyik, Yajda bevitt a vásárra valami árut, Balogh pedig a disznócskáját eladni. Balogh 4000 koronát kapott érte ropogós uj
