Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

A Nemzetgyűlés 150. ülése 1921. évi február hó 22-én, kedden, *:, itt nem törekszünk és nem törekszem egy nagyon tetszetős és szép programmot adni a munkáskérdésre vonatkozólag, az abból ered, hogy nem akarok és nem akarunk senkit sem felültetni és tudom, hogy ma a diktátor, — amint magát nevezte, közjogilag egész tévesen a t. pénzügyminister ur — ebben csakugyan diktátor, mert nem lehet többet adni és áldozni ilyen célokra, mint amennyi van ; csak a pénzügyminister hozzájárulásával s az egész gazdasági helyzet ismeretével lehet olyan konkrét programmot felállítani, amely azután nem szemfényvesztés. De igenis kötelessége a Ház minden oldalának és minden magyar embernek a lehetőségig elmenni a szociális érdekek ápolásában és intézésében. Örömmel üdvözlöm azt, hogy a szociáldemokratapárt akcióba lép. Én mindig súlyos hibának tartottam az ő részéről, hogy visszavonult s hogy nem vett részt a nemzeti életben, nemcsak azért, mert evvel ő maga is veszitett, mert hiszen a néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát, hanem azért is, mert a nemzeti erőfeszítés, a nemzeti munka teljességéhez is hiányzott az a becses erő, amelyet ez a párt is képvisel. Bármennyire örülünk is azonban ennek a ténynek, bizonyos aggály, bizonyos kellemetlen érzés fog el, mikor látom őket ugyanabban a felvonulásban, ugyanazon szövetségben, amelyet már egyszer kipróbáltunk a testünkön. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Huszár Károly: Talán mi voltunk ott? Kerekes Mihály : Akkor Károlyi Mihály volt ott. {Nagy zaj.) Túri Béla: Mi köze Károlyihoz? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szmrecsányi György (a jobboldal félé) : Halljuk! (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Micsoda hang ez?) Gaal Gaszton : Ez az európai hang ! (Derültség jobbfelöl.) Gr. Andrássy Gyula: Azt látom, hogy ez ugy hasonlít ahhoz a politikai alakulathoz, amely a forradalmat a nyakunkra zúdította, mint az egyik tojás a másikhoz. Igaz, remélem és hiszem, hogy a munkásság tapasztalt, tanult a múltból és nem fogja magát felhasználtatni, ugy mint a múltban, mert ha visszagondol, világosan láthatja azt, hogy abból semmi haszna nem volt, (Felkiáltások bal felől : Sőt !) hanem ellenkezőleg. Egyes vezérek meggazdagodtak és megvagyonosodva megszöktek, a munkásság zöme azonban itthon szenvedett, szegényebb, mint valaha volt és ha ma izgatnak az u. n. fehér terror miatt, ami szomorú visszaélés volt, ha megtörtént, ez is csak kilengése és utókövetkezménye azoknak a bűnös tetteknek, amelyekre a munkásság elragadtatta magát. (Ugy van! balfelöl.) A munkásság láthatja és tudhatja, hogy csak egy erősödő egészséges nemzeti életben van neki is megélhetése ; hogy csak egy egészséges társadalomban lehet egészséges munkásosztály. Ezért bizom abban, hogy ezen külső látszat ellenére tartózkodni fog minden destruktiv munkától ; hogy tényleg ragaszkodni fog azon célokhoz, amelyeket most kitűz; hogy a közszabadságért küzd és nem hagyja magát a közszabadságot elpusztító forradalmi eszközökbe és irányokba beheccelni. Kószó István : Ha becsületes vezéreket kap ! Gr. Andrássy Gyula: Bizonyos aggodalommal látom azt is, hogy az államforma kérdése is mintegy belevetődött ebbe a blokkba, amelynek egyik alapitója és irányitója ma már azt mondja : »Az államforma kérdésével« tehát nem azt mondja, hogy »királyság kérdésével« — az áilamforma kérdésében tehát a köztársaság is mint eshetőség van tekintetbe véve — »az államforma kérdésével egyelőre nem foglalkozom«. A szövetség ezt a konszolidáció utánra hagyja. Ez is aggaszt, de ennek dacára azt mondom, hogy kötelességünk lojális fegyverekkel küzdeni, minden felfogás jogát tiszteletben tartani és az erkölcs és meggyőzés fegyvereivel harcolni ellene mindaddig, amig garanciáink vannak abban az irányban, hogy nem fogják a forradalmi eszközöket felhasználni, mert akkor a kérlelhetetlen szigornak van helye. (Taps balfelöl.) Addig azonban minden jognak tiszteletét fogom én is védeni. És itt elsősorban a kormány figyelmébe ajánlom én is, amint már többen tették, az internálás kérdését, mert én is meg vagyok győződve, hogy itt súlyos hibák követtettek el és hogy itt egy gyors s gyökeres revízió elkerülhetetlen. (Helyeslés bal felöl.) Még egy égető kérdés van, amelyről meg akarok emlékezni és ez a felekezeti béke kérdése. (Halljuk!) Aggasztónak látom azt, hogy egyes konkolyhintők azon dolgoznak, hogy a keresztény társadalom, a keresztény erkölcsi felfogás alapján álló egyházak között a kölcsönös bizalmatlanságot ébresszék fel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez végzetes bün volna. (Felkiáltások half elől: Hazaárulás! Igaz! Ugy van!) Mert hogyha ilyen súlyos helyzetben nem tudnak egymással vállvetett munkát végezni azok, akik egyenlő erkölcsi alapon állanak, akik egyenlő célokat tűztek ki, akik a nemzet zömét képezik, akkor végünk van. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a felekezeti ellentétet nem állja ki meggyengített testünk. (Ugy van ! Ugy van !) Még csak egy kérdést akarok említeni és sokan talán kifogásolni fogják, hogy ezt mint külön kérdést emelem ki, de mégis teszem, és hogy öntudatos, céltudatos, kitartó eréllyel kell a korrupció nagy betegsége ellen küzdeni. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Sokan vannak, akik a korrupció elterjedéséből rosszakaratulag fegyvert akarnak kovácsolni a mostani rezsim ellen ; szembeállítják a szép keresztény frázisokat avval, hogy

t terjed a konupció, jobban, mint bármikor. Én e rosszakaratú beállítást határozottan visszautasítom, mert a korrupció térje-