Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-150

86 A Nemzetgyűlés 150. illése 1921, évi február hó 22-én, kedden désének megvannak a, maga sajnos, érthető közgazdasági alapjai. A korrupció abból ered, hogy nehéz a szolid munkából megélni és könnyű irreális nyereségeket csinálni; könnyű svindlivel milliókat harácsolni, amiből természetszerűleg folyik, különösen, ha hozzávesszük a tisztviselői karnak nyomorúságos viszonyait, hogy bármi legyen ma az uralkodó jelsző, elő kell fordulnia nagyobb számban, mint máskor, a visszaélésnek és korrupciónak. De bármennyire megértjük ezt, mégis a legkérlelhetetlenebb szigorral keli felvennünk a küzdelmet ez ellen, mert nem szabad, hogy a magyar nép becsülete, a magyar adminisztráció tisztaságának hire szenvedjen. Egyik erőnk azokkal szemben, akikhez annyiszor hasonlítanak, épen nagyobb erkölcsi nívónkban rejlik. Nem szabad, hogy ezt bármily módon is veszélyeztessük és kockáztassuk. Ezért meg kell követelnünk először, hogy legyünk óvatosak a megválasztásokban, kinevezésekben ; olyanokat vegyünk, akiknek garanciát nyújt a becsületessége; (Helyeslés.) másodszor ott, ahol támadásokkal állunk szemben, követeljük meg a legnagyobb komolysággal ós eréllyel a bizonyítást, a tisztázást a nyilvánosság előtt, mert egyetlen mód ... (Felkiáltások jobb felöl : A sajtóban is! Balfelöl: Nincs mit takargatni!) Huszár Károly: Igen a sajtóban is! Barla-Szabó József: A cenzúra tulajdonképen kormányvédelem! (Mozgás és zaj jobbés bal felöl.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula : Arra ne is használják a cenzúrát, hogy elnyomja a vádakat ! Ez a legnagyobb vétek az illetővel szemben is, akit vádolnak, mert annak is csak egy módja van arra, hogy magát megvédje, s ez a nyilvánosság. (Helyeslés.) Ezek után befejezem beszédemet annak kinyilatkoztatásával, hogy amennyiben a kormány programmja és mindazon felfogások, amelyeket én itt előbb kifejtettem, ellentétben nincsenek, sőt ellenkezőleg, legnagyobbrészt összevágnak ; amenynyiben egyes kérdésekben már határozott haladást is látok — határozott haladást látok abban, hogy a kormány egységesebb, mint volt, határozott haladást látok abban, hogy a kormány a jogrendet erőteljesebben tudta megvédeni, mint a múltban — ennélfogva én addig, míg a kormány hű azokhoz a jelszavakhoz és ahhoz a programmhoz, amelyet kitűzött, abban a reményben, hogy vezetni fog, mert a nemzet és a parlament elvárják és kívánják az irányítást ; abban a reményben, hogy férfias őszinteséggel, nyíltsággal és eréllyel fogja mindig politikáját hangoztatni és folytatni ; fogja a nemzet tömegeit annak megnyerni törekedni : támogatom a kormányt. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. Szünet után. Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly : Nem beszélek. Elnök : A képviselő ur nem kivan felszólalni ? Balla Aladár: Töröltette magát. Elnök : Akkor következik ? Kontra Aladár jegyző: Zákány Gyula! (Felkiáltások : Nincs itt !) Szijj Bálint ! Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg nekem, hogy innen, a kisgazdák padjaiból általános szempontokból is hozzászóljak a kormány programmjához, de különösen a kisgazdák szempontjából, amely osztályhoz tartozni nekem is szerencsém van. T. Nemzetgyűlés ! Mindnyájunknak érdeke, de nemcsak érdeke, hanem hazafias kötelességünk is valamennyiünknek, akik magyaroknak valljuk magunkat, hogy szerencsétlen hazánkat mielőbb feltámaszszuk és csonka Magyarországon a konszolidáció ne csak meginduljon, hanem feltartóztatás nélkül célhoz is érjen. (Helyeslés jobbfelől.) A pénzügyminister ur programmot adott. Ha ez a programm okosan, tapintatosan és becsületesen lesz végrehajtva, ez már a konszolidációt fogja jelenteni. Azonban okosan és tapintatosan kell azt végrehajtani, nehogy exisztenciákat tegyen tönkre, mert ennek a Nemzetgyűlésnek különösen az volt egyik generális feladata, hogy exisztenciákat teremtsen, és ezt a földbirtokreform tárgyalásával vélte elérni. Ha pedig most tönkretennénk exisztenciákat ennek a kormányprogrammnak esetleges olyan végrehajtásával, amely nem számol a vidéki élettel, a kis exisztenciák létfeltételével, akkor itt hiába lesz konszolidáció, akkor olyan lesz ez az ország, mint a Góbi sivatag, ahova hiába süt a napsugár, akármilyen tüzesen, mert nincs rajta egyetlen fa sem, mely a légköri csapadékot kikényszeritse a természettől s igy növények rajta nem tenyészhetnek. T. Nemzetgyűlés ! Pénzügyi konszolidációról még különösen nem beszélhetünk. Hiába mondja akárki, hogy'már annak is az utján vagyunk, ez jó lehet legfeljebb önmagának a megtévesztésére, de a valóságban nem volt meg. Amikor az állami költségvetésben a kiadási tételek meghaladják a 20 milliárdot, a bevételek pedig a 10 milliárdot sem érik el, erről el lehet mondani, hogy ez az államadósság örvényébe való sülyedés, vagy tékozlás, vagy bármi, de nem konszolidáció. Konszolidációt a jogrenden és törvénytiszteleten kívül munkássággal, takarékossággal, méltányossággal lehet elérni. À kiadásokat a bevételekhez kell szabni és viszont, mert amely állam csak a bankóprés szorongatásával tudja fedezni kiadásait, ha addig konszolidált volt is, evvel a művelettel már a lejtőre csúszott és hasonlít ahhoz a gazdához, aki . földjét rosszul műveli, keveset termel és gazdasági kiadásait váltókölcsönnel fedezi. Én innen, ezekből a padokból kisgazdatársaim nevében üdvözlöm a pénzügyminister urat, üdvözlöm különösen azért, hogy takarékosságot jelentett be, az ország pénze elfecsérlésének meg-