Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-149

21. évi február hó 21-én, hétfőn. 60 A Nemzetgyűlés 149. ülése 191 rendeletnek szóbahozása a Nemzetgyűlésen szombaton igen nagy port vert fel. (Mozgás.) Én teljes egészében osztom azt a felfogást, amely nemcsak egyesekben, de a társadalom igen széles rétegeinek tudatában él, hogy az amnesztiarendelet a várt eredményt nem hozta meg. Nem hozta meg pedig azért, mert egyáltalán nem hajtják végre, és ha végrehajtják, olyan hosszú a végrehajtása, hogy különösen a székesfővárosban és a pestvidéki biróságoknál szinte lehetetlenség kivárni. Az, hogy ártatlanul vannak emberek börtönben, nem olyan dolog, hogy azon felháborodjék az ember, ez tiszta dolog ; minden forradalomnak megvan az a hátránya, hogy a forradalom alatt ártatlan embereknek is kell szenvedni. Ha azonban most már eljött az ideje annak, hogy amnesztiát adjunk az elitéltek bizonyos részének, akkor azt az amnesztiát az én felfogásom szerint is gyorsan kell alkalmazni, úgyhogy az hatást váltson ki, mert ha elhúzódik a dolog, akkor nem válthatja ki azt az eredményt, amelyet várnak tőle. Ott van azután az internálás kérdése. Az internálás, amint ezt annak idején már a Nemzetgyűlésen megmondtam, nem javitó hatású. Minden büntetést ugy alkalmaznak ; ugy csinálják a törvényeket, hogy valamely büntetésnemet azért alkalmazzanak, hogy javitó hatása legyen az emberekre. Már most az a kérdés, hogy az internálás válthat-e ki javitó hatást. Nem válthat ki, teljesen elhibázott dolog az internálás, még pedig azért, mert ott különféle felfogású embereket internálnak együvé és mivel ezek egymással érintkeznek, nem hogy javítanánk rajtuk, hanem esetleg anarchistává neveli át a kommunistát az internálás. (Mozgás.) Annak idején itt a Nemzetgyűlésen már ismételten leszögeztük, hogy az internálás inkább rossz hatást vált ki és a tőle várt hatást nem váltja ki ; nem éri el azt, amit minden egyes törvénytől vagy büntetésnemtől várunk, amelyet az állam alkalmaz. Virter László : Az internálás nem büntetés, hanem közbiztonsági intézkedés ! Kerekes Mihály : Csodálkozom azon, hogy amikor a szociáldemokrácia szava elhangzik a Házban vagy a Házon kivül, ha nem olyan embertől jön, aki közkedvelt, akkor bizonyos visszahatást vált ki, mintha bűn volna szociáldemokratának lenni. Az nem bűn, hanem politikai felfogás, a politikai felfogásokkal szemben pedig nem ugy lehet eredményes munkát végezni, hogy megszüntetjük vagy letöröljük és a szociáldemokratákat leszorítjuk a pincébe, hogy ott agitáljanak, hanem velük szemben ugy érhetünk el megfelelő eredményt, ha a kormányzati kötelezettségbe is bevonjuk őket; ha a munkásság előtt nemcsak a korcsmákban beszélhetnek, hanem ide a Nemzetgyűlésbe is bevonjuk őket és itt a Nemzetgyűlésen felelős tényezővé válnak és felelősséget kell vállalniuk azért, amit saját munkástársaik előtt tesznek. Ha ezt tesszük, akkor a demagógia le fog szorulni és akkor a korcsmai hősködés rendes politikai tényezővé fog átvedleni. Látjuk, hogy Németországban, ahol a szociáldemokraták nevelve voltak a politikai életre, készek voltak a spartakusokkal szemben nemzeti alapra helyezkedni, nagy harcokat vivni és átvették egész Németország vezetését, mikor a polgári társadalom megbukott a világháborúban. (Mozgás.) Drozdy Győző ; De ehhez politikai intelligencia kell ám ! Kerekes Mihály: A közigazgatás átszervezésére feltétlenül szükség van. Ezt minél hamarabb keresztül kell vinni. Azt mondják, hogy Ferdinandyt azért lőtték volna ki a kabinetből, mert a közigazgatás reformja^ akarta megvalósítani. (Zaj a jobboldalon.) Én sem sajnálom Ferdinandyt, mert én más felfogású ember vagyok és egész határozottan tudom, hogy nekem tetsző közigazgatási törvényt úgysem hozott volna ; de félek attól, hogy mivel ő kötötte magát a közigazgatás reformjához, ez most megint csak elhúzódik és ez Magyarországra nagy kárral fog járni. Nagyon jól tudjuk, hogy mi történik künn a vidéken. A közigazgatási tisztviselők — hogy miért, azt nem lehet megállapítani — nem végzik a kötelességüket az állam és a polgárok érdekében, (Ugy van! a baloldalon.) hanem inkább igyekeznek tüzcsóvákat elhelyezni és magát a népet szekírozni, a kormányrendeleteket és törvényeket pedig semmibe sem veszik. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon) Elnök: T. képviselő ur, ne méltóztassék a közigazgatási hatóságokkal szemben ilyen kifejezéseket használni. (Helyeslés a baloldalon.) Rassay Károly: Joga van bírálni a közigazgatást. Kerekes Mihály : Én nem az egész közigazgatást értettem, tisztelet a kivételeknek... Rassay Károly: Ezt sem szabad a képviselőnek ? Elnök : Kérem, képviselő ur, az elnöki figyelmeztetést nem lehet kritika tárgyává tenni. (Egy hang a baloldalon : Ez is igaz !) Kerekes Mihály: Talán csak botlás volt, hogy általánosítottam, de legnagyobb részben így van a dolog. A kormányban nincs elég eróly. Én feljelentettem egy jegyzőt, aki a kormányt 14 tanú előtt legazemberezte. A vizsgálatot még Dömötör elrendelte az ügyben, hitelesen meg is állapították, de még ma sincs ítélet. Képzeljék el, hogy az a nép, amellyel szemben a törvényt végrehajtani akarják, mit fog szólni, ha látja, hogy nincs a belügyministernek annyi ereje egy jegyzővel szemben, hogy őt felfüggessze, vagy elhelyezze, vagy bármit csináljon vele. Mit várjunk akkor a néptől, hogyan követeljük tőle a törvények betartását. (Zaj.) Drozdy Győző : Mindig a ministereket gyalázzák !